A magyar ultrafutó számára a maraton csak felkészülés, változatosság az edzésekhez képest. Lubics Szilvia a kétszáz kilométer körüli távokon érzi igazán otthon magát, legutóbb Franciaországból hozta el egy 177 kilométeres verseny aranyérmét.

Későn kezdett sportolni, ám mostanra ultramaratonokat teljesít és nyer Lubics Szilvia, a MOL-csapat tagja.

„Gyakorlatilag 28 éves koromig nem volt része a mindennapjaimnak a sport. Orvosira jártam, pici gyerekeim voltak. Akkor kezdtem el, mint legkönnyebben elérhető sport, futni. Semmi különös célom nem volt vele, mindig apró célokat tűztem ki maga elé: felkészülni félmaratonra, maratonra. 2006-ban barátok hívtak el ultrafutó versenyre. Az első távom 63 kilométer volt, ami érdekes élményt adott, és rögtön sikeres is voltam benne, szinte mindig dobogón álltam” – mesélt a kezdetekről a futónő.

„Az ultrafutáshoz kellhet egy kor, itt nagyon sokat számít a mentális állapot is. Itt nem holtpont van, hanem holt órák vannak. Ezek kegyetlen nehezek tudnak lenni. Viszont éppen az ezekből kilábalás adja azt az élményt, amit az ultrafutás jelent. Megtapasztalni azt, hogy milyen nehézségekből tudunk felállni, hogy az ember sokkal többre képes, mint amit előtte gondolt magáról. Ezáltal nem csak testileg lehetünk erősebbek, hanem lélekben is” – mondta Lubics Szilvia, aki szerint az ultrafutásban egyik verseny felkészülés a másikra, hiszen 200 kilométereket az ember edzésnek nem fut.

Legutóbb Franciaországban egy 177 kilométeres terepversenyen állt rajthoz – és nyert.

„Az első helyre itt nem számítottam, különösebben nem is nézegettem, hogy kik lesznek az ellenfeleim. Ez nem célverseny volt, hanem a felkészülés egy állomása. Jól éreztem magam, a táj gyönyörű, Bretagne-ban futottunk körbe egy öblöt, az egész versenyútvonal csodálatos volt. És bár voltak nehézségeim, az nem volt kérdéses, hogy mindent megteszek azért, hogy az első helyen maradjak” – emlékezett vissza a futónő.

Lubics Szilvia idei nagy célja az október végi, franciaországi 24 órás Európa-bajnokság.

„Tervezek még addig edzőversenyeket. Augusztus elején rajthoz állok egy hatórás versenyen, majd szeptember elején egy tizenkétóráson. Ezek egyfajta szintfelmérők lesznek, megnézem, hogy állok, illetve, hogy mennyire bírom a körözés monotonitását, hiszen a 24 órában mindig az a nagy kihívás, hogy ezek egy viszonylag kis körpályán rendezett versenyek, ami számomra sokkal nagyobb kihívás, mint amikor valahonnan valahová kell átfutni” – mondta Lubics Szilvia, aki addig még néhány maratont is lefut, ahogyan fogalmazott: leginkább azért, hogy a hosszú edzéseit ne csak otthon, teljesen egyedül csinálja.