Sérülése kezelésére és a teljes gyógyulásra összpontosít Imre Géza. Az olimpia ezüst- és bronzérmes párbajtőröző szerint egyelőre felesleges azzal foglalkozni, hogy mikor térhetne vissza a pástra, hiszen még fájdalmai vannak. Úgy látja, az új generáció tehetséges.

2016-ot hová helyezi pályafutásában?

Mindenképpen előre, hiszen olyan még nem volt a karrieremben, hogy egy olimpiáról két éremmel térjek haza. Ráadásul lehet, hogy ez volt az utolsó olimpia az életemben – ezt még nem tudom, de jelen pillanatban így érzem. Azért, szerencsére, az elmúlt évek mindegyike elöl szerepelhet az emlékek között. Pár év múlva még kellemesebb emlék lesz az idei év is.

Sérüléssel bajlódik, így nem is tudta elkezdeni az edzéseket. Hogy halad a felépülés?

A gerincsérvem miatt egy héten háromszor járok gyógytornára, és különböző kezeléseken is részt veszek. Bizonyos szempontból javul, a fájdalom néha enyhül, de még zsibbad a lábam. Az a baj, hogy én is teszek arról, hogy ne legyen túl gyors a felépülés, ugyanis annyi helyre próbálok eljutni, hogy az valószínűleg nem tesz jót az állapotomnak. Lassan le kell állnom, és tényleg csak a felépülésre koncentrálnom.

Mennyi ideig tart a rehabilitáció?

Nem tudom, és ez nagyon rossz érzés. Nincs egy időpont megjelölve, amikorra gyógyultnak mondhatom magam. Állítólag ez egy lassú folyamat, ha pedig így csinálom, akkor biztosan az lesz. Reménykedem, hogy talán a következő nap jobb lesz, de van, amikor jobb, és van, amikor rosszabb a helyzet.

Átélt már hasonlót?

Derékproblémákkal egyszer már küzdöttem, de akkor nem volt ilyen vészes, nem fájt ennyire, és viszonylag hamar megoldódott. Most már azon az időn túl vagyok, mint amennyit akkor ráfordítottam.

Mennyire hiányzik az aktív vívás?

Szerencsére edzősködni tudok, és ott voltam az országos bajnokságon is. Voltak olyan asszók, amikor úgy éreztem, hogy nagyon jó lenne beszállni, de sajnos nem lehetett. Az viszont jó érzés volt, hogy láttam: vannak olyanok, akikre rá lehet bízni a csapatot. A Buenos Aires-i világkupán harmadik lett a válogatott, örömmel láttam, hogy egy viszonylag fiatal csapattal is dobogóra tudunk kerülni.

Mi kell a fiataloknak, hogy a sikeres generáció nyomába lépjenek?

A rutin, de az nem jön egyik napról a másikra. Még sokat kell edzeniük, van hová fejlődniük. Az út elején járnak, de ha az ilyen jól kezdődik, olyan nagy baj talán nem lesz

A folytatás körvonalazódik?

Erről nem tudok semmit mondani. Amíg fájdalmaim vannak, és a penge megigazítása is gondot jelent – nemhogy bármilyen akciót végrehajtsak -, addig nincs értelme arról gondolkodni, hogy folytassam a vívást.

2019-ben Budapest rendezi meg a világbajnokságot. Ez mennyire vonzza?

A hazai verseny minden sportolót nagyon tud motiválni. Ha nem éltem volna át a 2013-as vb-t, amelyen aranyérmet szereztünk a csapattal, akkor lehet, hogy gondolkodás nélkül rávágnám, hogy ott szeretnék lenni. Persze nem azt jelenti, hogy nem szeretném még egyszer megtapasztalni ezt. Sok minden tud motiválni, de még minden cél nagyon messze van. Csupán hónapok teltek el az olimpia óta, mi pedig évekről beszélünk. Egy kicsit még mindig emésztem az olimpiát, a jövőt pedig tologatom magam előtt.