Lubics Szilvia: Az nem volt opció, hogy feladjam

2017. október 03. kedd 16:49

Lubics Szilvia gyomorproblémák miatt ezúttal nem a dobogóért futott a Spartathlonon, de komoly fájdalmak közepette is tudta élvezni a versenyt, ahol két fia várta a célban. A 245 km-es ultramaratont zsinórban hetedszer teljesítő futónő a MOL-csapatnak elmondta, meg sem fordult a fejében, hogy feladja a versenyt.

Lubics Szilvia háromszor nyerte már meg a Spartathlont, futott pályacsúcsot is, így idén furcsa érzés volt számára, hogy nem a dobogós helyekért küzdött, hanem pusztán a célba érés motiválta. A magyar ultrafutó klasszist gyomorproblémák, majd görcsök hátráltatták az utolsó 60 km-en. “Tulajdonképpen Ideális verseny volt, már ami a körülményeket illeti. Jó futóidőt kaptunk, kicsit felhős volt az ég, néha szemerkélt is, pedig ezen a versenyen rendszerint pont az óriási hőség okoz gondot” - mondta Lubics a MOL-csapatnak.  

“Az első 80 km meg se kottyant, Maráz Zsuzsival nagyon jól éreztük magunkat, ám ekkor gyomorproblémák jelentkeztek, amik nálam egyáltalán nem szokatlan dolog. Innentől 40-50 km-t még lefutottam úgy, ahogy terveztem, ekkor azonban olyan görcseim lettek, amilyeneket még soha nem éltem át. Talán túl sok folyadékot vesztettem a hányással, és emiatt kezdtem görcsölni. A nyakam, hátam nagyon fájt, valószínűleg ez látszott is rajtam, mert a frissítőpontokon kérdezgették, hogy tudnak-e valamiben segíteni.”

A futónő elmondta, egy idő után az egyik frissítőnél hagyta, hogy legyúrják, de ez sem segített. És az sem, hogy később a magyar ultrafutó legenda, Lőw András is próbálta menet közben masszírozni. “Jött mögöttem, és látta, hogy valami nincs rendben, mert a tartásom is furcsa volt” - mesélte Lubics a legtöbbszörös spártai hősről, aki 20-szor futotta le a távot.

“A verseny végéhez közeledve már olyan fájdalmaim voltak, hogy úgy éreztem, nem tudom kontrollálni a lábaimat. Olyan érzés volt, mintha nem bírtak volna el, és minden lépésnél kibicsaklottak. 20 km-rel a vége előtt nem bírtam tovább, bevettem egy fájdalomcsillapítót.”

Még élvezni is tudta a végét

Lubics, aki korábban kivétel nélkül harcban volt a dobogóért, ekkor ébredt rá, hogy ezúttal már a verseny befejezése is bravúrnak számít. “Úgy döntöttem, amíg tudok lépni, nem adom fel, és elkezdtem élvezni a versenyt. Azt tudni kell, hogy itt minden autós megáll, vagy legalább dudál, a falvakban pedig mindenki kimegy az erkélyre, és szurkol a futóknak, ami nagyon jó érzés. Annak ellenére, hogy szenvedtem, igenis boldog utolsó 10 km-em volt. A biztatás is segített bejutni a célba, az utolsó száz méter pedig felejthetetlenre sikerült.”

Az ultrafutónő elmondta, egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy feladja a versenyt. “A célban többen is mondták, hogy feladhattam volna, hiszen már hatszor lefutottam a távot, de ez számomra nem volt opció. Mivel a verseny eleje remekül sikerült, tudtam, hogy bőven van időm szintidőn belül célba érni, és amikor átállítottam az agyamat, hogy most csak a célbaérés számít, tudtam, hogy sikerülni fog. Az hiszem, a nők között a 22. helyen végeztem, de őszintén szólva ez egyáltalán nem érdekel. Annyiszor voltam már itt, voltam győztes, dobogós, hogy most ennek is tudok örülni. Annak pedig különösen, hogy soha annyi magyar versenyző nem ért célba, mint idén.”

A már hétszeres spártai hősnő posztolt az athéni versenyzáró buliról is egy videót, és korábban is jelezte, ez az összejövetel mindig nagyszerű hangulatban telik. “A tánc nem ment úgy, ahogy szokott” - mondta nevetve Lubics - de nagyon jól éreztem magam idén is. Ezen a bulin mindenki együtt mulat, a legfiatalabbak a legidősebbekkel, rengeteg nemzet keveredik össze. Elképesztő a hangulat, pedig egy nappal korábban még kivétel nélkül mindenki sántít” - tette hozzá Lubics, akire most a szokottnál hosszabb regeneráció vár.

MOL Sportágak
MOL Csapat