Ők a magyar szurkolói export csúcsterméke

2017. július 02. vasárnap 12:51

Bár a 2016-os Eb-láz is pozitív hangulatot hozott a franciaországi Eb-n, és a veszprémi kézilabdaszentély is európai tekintélyű aréna, talán kijelenthető, hogy a magyar szurkolói export legnagyszerűbb képviselője a jégkorong-válogatottunkat kísérő tábor.

A magyar jégkorong újkori történelme egy valószínűtlenül szép mese. Néhány fanatikus fáradhatatlan küzdelme hozta évről évre az előrelépéseket, míg 2009-ben, a magyar hokitörténelem során először megtörtént a csoda.

Maga a közvetítés is sokat elárul a válogatottat körülvevő hangulatról. Máté Pál a könnyeivel küszködik, Spíler István meg nem is küszködik velük, hanem szabadjára engedi őket. A csapatot a B-csoportban is lelkesen buzdító tábor az elitcsoport miatt a sokszorosára nőtt, és azt biztosan lehetett tudni, hogy Svájcban szinte hazai pályán játszhatnak a magyarok. Arra viszont talán kevesen számítottak, hogy a vébé sztárjai a magyar szurkolók lesznek.

Egy svájci portál „Magyarország – A Szív Világbajnoka” címmel méltatta a fanatikusan éneklő, ugráló és óriási hangulatot teremtő tábort. Mivel a magyar csapat többször is jól harcolt, és pechesnek mondható vereségeket szenvedett, még hihetetlenebb volt, ahogy a szurkolók támogatják a csapatot. Szinten minden lap megemlítette, hogy a győztesnek szóló himnusz után a táborunk mindig elénekelte a magyart is. Ez a szokás megmaradt 2016-ra is. 

 

A nagyszerű Jégkorongblog a The Hockey News tudósítását idézte: "Ilyen az, amikor arra emlékeztetnek, mennyire sokat jelent Kanada a jégkorongsportnak. A külvárosi csarnok eredményjelzőjén ez áll: Kanada 9, Magyarország 0. Mégis, 30 perccel a mérkőzés vége után a csarnok személyzete még mindig arra vár, hogy elkezdhesse a takarítást, mert a magyar szurkolók százai nem mozdulnak. Verik a dobokat, teli tüdőből énekelnek, ugrálnak fel-le. Semelyikük nem akar hazamenni. Semelyikük sem akarja, hogy véget érjen ez az este. És egyiküket sem érdekli, hogy a csapatukat alaposan elverték, mert az, hogy Kanadától kaptak ki, azt jelenti, hogy a csapatuk tényleg itt van az A csoportban."

 
A szurkolótábor mellett egy tragikus esemény is gyakran szóba került a magyar csapat kapcsán, a vébé előtt néhány héttel elhunyt Ocskay Gáborról is minden mérkőzés után megemlékezett a magyar tábor. És a kanadiak edzője, Glen Hanlon is: „Egészen biztos, hogy a jóisten nagy hokiszurkoló. Magához hívta Gábort és biztosan együtt nézték a meccset."

Érik a szőlő, hajlik a vessző

A 2016-os Második Eljövetelig eltelt időben a magyar tábor minden B csoportos vébén kitett magáért, de értelemszerűen igazán nagy rivaldafénybe újra az A-csoport miatt került. A krakkói feljutás környékén a hokiszurkolók tábora megajándékozta a magyar ultrakultúrát egy gyöngyszemmel: a guggolva kezdett, majd ugrálásba váltó „Érik a szőlő…” hosszú idő után az első olyan nóta, amit felkapott a teljes magyar szurkolói spektrum.

A szentpétervári A-csoportos torna még jobban sikerült, a kiváló magyar csapat történelmi győzelmet is tudott aratni, a szurkolók pedig végigőrjöngték a játékosokkal a két hetet.

 „Semmi rosszat nem mondhatok a Predators szurkolóira, imádom őket. De ez valami teljesen más” – hüledezett a 9-0-s vereség után is boldogan ugráló magyar szurkolóktól elalélva Shea Weber, a nashville-i hátvéd, míg későbbi válogatott társa, Taylor Hall pedig már a 7 évvel későbbi 1-7 után mondta azt, élete egyik legjobb hangulatú mérkőzését játszotta a magyarok ellen.

A hokiőrült sportújságíró, Dajka Balázs helyszíni riportjában hangzik el, hogy míg Szapporóban csak egy maroknyi magyar szurkoló ünnepelte a feljutást, a hasonló távolságban levő Dél-Koreába már 200-an kísérték el a csapatot. Halász Zoltán, a Jégkorongblog alapítója az egyik legnagyobb bulinak nevezte, és elmondta, az a mag együtt is maradt minden nagyobb tornán, bár Szentpéterváron új arcokat is látott, így biztosan nőtt a tábor.

MOL Sportágak
MOL Csapat