“Nem könnyű ilyen ellenféllel játszani, hiszen a nagy vezetés tudatában gyakran visszaesik a koncentráció” - mondta Rasmussen a 25 gólos győzelem után, amelynek köszönhetően a magyar válogatott egyből a csoport élére ugrott. “Végső soron elégedett voltam, jól álltunk a meccshez, a megfelelő megközelítés pedig azt eredményezte, hogy kijött a két csapat közti tudáskülönbség.”

“Azért a helyzetek kihasználásával, illetve a lerohanásokkal nem mindig voltam elégedett, de pont ezek azok a dolgok, amik miatt még egy ilyen különbséggel megnyert meccs is hasznos tud lenni. Megmutatja, miben kell fejlődnünk.”

Rasmussen hozzátette, számára elsődleges a mentális felkészülés, rengeteg energiát fordít arra, hogy a csapat pszichésen mindig friss legyen, se a hátrány, se a vezetés ne zökkentse ki, és mindig két lábbal a földön álljanak a játékosok. “Szlovákia ellen [a vb-selejtezőben] egyáltalán nem voltam elégedett a csapatom mentális állapotával, kicsit meg is róttam a lányokat érte. Szerencsére most nem voltak ilyen gondjaink.”

Mentalitásban kell a legtöbbet fejlődni

A magyar válogatott Koszovó legyőzése után Fehéroroszországban lép pályára (október 1., 13.30h), és bár nehezebb dolgunk lesz, mint Koszovó ellen volt, a mieink számítanak a mérkőzés esélyesének. “Amikor mindenhonnan azt hallom egy meccs előtt, hogy a csapatom toronymagas favorit, azonnal bekapcsol a vészjelzőm. Szerintem a magyar kézilabdázóknak ebben kell a legtöbbet fejlődniük, és a múlt néhány komoly kudarca is egy dologra vezethető vissza: a nem megfelelő mentális állapotra.”

 

“Technikailag már nagyon fiatalon elképesztően képzettek a magyar játékosok, taktikailag is felkészültek, de sokszor nem jön ki a csapatból, ami tehetsége alapján benne van, mert ritkán van meg 60 percen át a kellő koncentráció. Előfordult már, hogy az esélyességet, máskor az esélytelenséget kezelte rosszul a csapat.”

Rasmussen szerint nem csak ebben kell fejlődni, fizikailag is van lemaradása a csapatnak. “Egy kicsit profibb életszemléletet is elbírnánk, és egyelőre más erényekkel kell ellensúlyoznunk bizonyos fizikai hiányosságokat. Gyorsabbnak és robbanékonyabbnak kell lennünk, és ennek az alapjait már az ifjúsági korosztálynál le kell tenni. Ezért is láttam nagy örömmel a nyári utánpótlástornákon elért nagyszerű magyar eredményeket.

Fehéroroszországban már sokkal nehezebb lesz

Kim Rasmussennek nincs kétsége, hogy sokkal nehezebb mérkőzés vár a csapatára Minszkben, mint a legfiatalabb EHF-nemzet ellen. “Fizikailag roppant erős ellenfél vár ránk, amely ki is használja ezt az előnyét. Nagyon agresszívak, keményen védekeznek, erősek az átlövőik is, és van egy egészen kiváló beállósuk. Tudjuk, mit kell játszani ellenük, arra készülünk, hogy minél gyorsabban kézilabdázzunk, gyorsan járassuk a labdát, védekezésben pedig minél jobban leszűkítsük a területeket. Ha mindent a megbeszéltek szerint csinálunk, és végig fenn tudjuk tartani a koncentrációt, nem lesz gond.”

 

A feszes fókusz, illetve a koncentráció fenntartása többször szóba került a beszélgetés során, rákérdeztünk, pontosan mit ért ezalatt. “A kézilabda észjáték, összehangolt csapatmunkáról szól, ahol a saját és az ellenfél játékát egyaránt ismernünk kell. Értenünk kell, adott helyzetben mi a feladat, és gyorsan kell reagálni a változásokra. Ez az egyik oldala. A másik a pszichés, amibe sok minden beletartozik: a magabiztosság, az ellenfél tisztelete, a győzniakarás. Hogy ne foglalkoztasson, ki áll a másik oldalon. Hogy soha ne hidd el, már győztél. Vagy hogy legyőztek. Az utolsó pillanatig koncentrálni kell, ebből nem engedek!

Taktika az ars poeticához

Amikor szakmai hitvallásáról kérdeztük, Rasmussen elmondta, a fentiek képezik az alapját, illetve saját szempontjából az, hogy feltárja azokat a pontokat, ahol fejlődnie kell a csapatának. Ezért is fontos, hogy a csapata mindig, mindenki ellen a saját játékát játssza. “Mindegy, hogy nyerünk, vagy veszítünk, fontos, hogy azt saját játékunkkal tegyük. Nem lehet erre ráhúzni semmilyen hangzatos nevet, ez egyszerűen a mi játékunk. Megvan, hogy támadunk, és hogy védekezünk. Ez így együtt a mi stílusunk.”

“Megvan a különböző stratégiánk mindenféle védekezés, illetve támadás ellen, és mindig arra törekszünk, hogy érvényre juttassuk az akaratunkat a pályát. A saját koncepciónk, a saját elképzeléseink szerint alakítjuk a meccseket.”

Itt újra kíváncsiak lettünk, mit ért ezalatt a kapitány. “Az első 15 percre van egy alapjátékunk. Ezt az időt arra használjuk fel, hogy feltérképezzük az ellenfeleket: védekezésben megismerjük a támadók mozgását, a fal és a kapus felveszi a közös mozgás ritmusát, támadásban pedig felmérjük a lövőtávokat. Az első negyedóra tapasztalatai sokat segítenek a mérkőzés kézben tartásában. Ráadásul ha gyengébb az ellenél, vélhetően túl is pörög, és alaposan kifárasztja magát az elején” - tette hozzá Rasmussen.

Nem okoz gondot a nyelv?

A fenti tudás átadása nehézségekbe ütközhet, hiszen a válogatott játékosok közül kevesen beszélnek olyan magas szinten angolul, mint a kapitány. Koszovó ellen az időkéréseinél már hallhattuk, hogy Rasmussen néhány kulcsszót megtanult magyarul, de vajon mennyire problémás a kommunikáció? “Ha nem is beszél mindenki jól angolul, szinte mindenki sokat ért, úgyhogy megoldjuk a dolgot. Amikor megérkeztem, megígértem, hogy meg fogok próbálni megtanulni magyarul, és tanulok is, tanárhoz járok. Azért még egy kis türelmet kérek, míg először magyarul tudok nyilatkozni” - tette hozzá nevetve.

Lassan eljön a generációváltás ideje is

Rasmussen egyre több fiatalt hív a válogatott edzőtáborába, a nyári Európa-bajnokságon remeklő junioroktól ketten is bekerültek, sőt Háfra Noémi három góllal zárt Koszovó ellen. “És volt köztük egy olyan, hogy még most is borsózik a hátam” - utalt Rasmussen Háfra kínai góljára, amikor Görbicz Anitától kapott szimbólikus jelentőségű passzt. A keretben volt Klujber Katrin is, a jobbszélsőt végül nem nevezte a meccsre a kapitány. “Háfrában nemcsak a tehetség van meg, nagyszerű sportember is, benne nagyon sokat látok” - tette hozzá Rasmusssen.

“Egyébként is inkább azt figyelem a fiatal játékosokban, kinek milyen a hozzáállása, és hogy viszonyul a játékhelyzetekhez. Azzal Magyarországon szinte nem is kell törődnöm, hogy technikailag mennyire képzett, mert a magyar utánpótlás ontja magából a rendkívül ügyes, technikás játékosokat.

"Ebben a világ élvonalában van a magyar kézilabda, nem véletlen, hogy az utánpótlástornákon, ahol még ennek nagyobb jelentősége van, mindig jól szerepelnek a fiataljaink.”

 

A kapitány a helyszínen nézte végig az ifjúsági- és a juniorválogatott remek Eb-szereplését (előbbi bronzérmes lett, utóbbi a 4. helyen végzett), és fontos tapasztalatokkal gazdagodott “Örültem a fiatalok sikereinek, főleg annak, hogy olyan készségekben is jó teljesítményt nyújtottunk, amik a felnőtt válogatottnál néha problémát okoznak. Nagyon kell figyelnünk ezekre a fiatal játékosokra, és nem csak nekem. Minden támogatást meg kell adnunk nekik legyen szó akár fizikai, akár mentális, akár egészségügyi felkészítésről.”

Azt utánpótlást irányító Zsiga Gyula ötlete nyomán elkészült egy átfogó szakmai anyag, ami az utánpótlásedzők munkáját hivatott egységesíteni és tanácsokkal segíteni. “Gondoljunk csak bele, micsoda felelősség gyerekekkel dolgozni. Az egész társadalom számára fontos, hogy a gyermekeikkel kompetens, hozzáértő és felkészült szakértők foglalkozzanak, ami felé a szövetség által készített szakmai anyag egy fontos lépés.”

Kim Rasmussen egy éve él Magyarországon, és egyre inkább otthon érzi magát nálunk. “Otthonosabban mozgok már, és nagyon jól érzem magam. Imádom a munkámat, és szerencsére bőven van tennivaló. Remélem, Németországban sok örömöt szerzünk majd a szurkolóinknak.”