Babos Tímea olyan, mint egy rocksztár: ha valaki személyesen akar találkozni az első számú magyar teniszezővel, az vagy kivárja, míg néhány napot itthon tölt, vagy csatlakozik a turnéhoz valahol menet közben. A szezon észak-amerikai szakaszának lezárultával a soproni klasszis hazaugrott néhány napra, de a néhányat szó szerint kell érteni: kedden megjött nyugatról, pénteken pedig már indul is tovább kelet felé.

“Azt mondják, meg lehet szokni, de én azt érzem, ahogy múlik az idő, egyre nehezebb mindig a bőröndből élni, hiányolni a rokonaimat és a barátaimat. Korábban több rutinos játékos mondta, lesz majd olyan, hogy felébredek a szállodai szobámban, és pár percig fogalmam nem lesz, hol vagyok éppen.

Na, én erre azzal licitáltam rá néhány napja, hogy a québeci szálloda 20. emeletén kerestem a szobámat, mert New Yorkban ott laktam, Kanadában viszont a tizenegyediken” - mesélte nevetve Babos.

Minden ki van számolva

Az egyéni világranglista 53. helyén álló játékos elmondta, turistaként egészen más lenne ennyit utazni, profi sportolóként viszont a helyi látványosságok helyett a pályákat, az edzőtermeket és a szállodai szobákat látja csak az ember.

“Nagyon fontos a szervezettség, különben az ember belezavarodik. Minden órára pontosan ki van számolva, mert máshogy nem megy: akklimatizálódni kell, és nem csak a jet lagre gondolok, hanem meg kell szokni a helyi időjárási viszonyokat, a pálya sem ugyanolyan mindenhol, sőt még a labda is másmilyen egyes helyeken” - mondta Babos, akire a következő időszakban Üzbegisztán, Peking, Hongkong és Moszkva vár.

  

Fotó: Pascal Ratthé

 

“Az az igazság, hogy néha én is szeretném egy áltagos 24 éves lány életét élni, de a tenisz a szenvedélyem, és tudom, hogy csak rengeteg munka és lemondás árán lehetek egyre jobb és jobb játékos. Be lehet tőle sokallni, de közben ott van az emberben, hogy ezért küzdött, ezért dolgozott ennyit, és ez mindig kellő motivációt ad” - tette hozzá.

Wimbledon után rápihenés a US Openre

Babos 2016-os szezonja egészen a US Openig kiválóan sikerült, a tavalyi év vége és az idei első része azonban sok nehézséget hozott. A játék sem ment igazán jól, fejben is sokszor tűnt fáradtnak, de a magyar játékos fokozatosan visszaküzdötte magát, és az észak-amerikai tornákon már újra kiváló teljesítményt nyújtott.

“A Wimbledon utáni pihenés aranyat ért, sikerült feltöltődnöm, és többször már úgy játszottam, ahogy magamtól elvárom. A 2016-os év végére is csak annyi a magyarázat, hogy borzasztóan elfáradtam. Az észak-amerikai tornákkal teljesen elégedett vagyok, játszottam nagy meccseket, vertem, vagy szorongattam meg top játékosokat, és pályára léphettem 23 ezer néző előtt a világ legnagyobb teniszarénájában.”

  

Fotó: Pascal Ratthé

 

“Amikor fut a szekér, az ember hajlamos elfelejtkezni arról, milyen fontos a pihenés. Nekem Wimbledon után lelkileg és testileg is nagyon jót tett, hogy kicsit kifújhattam magam, mert előtte megállás nélkül dolgoztam. Napi nyolc óra tenisz, négy a pályán, négy az edzőteremben, és még a meccsekről nem is beszéltünk. Ez fizikailag, mentálisan és lelkileg is igénybe veszi az embert” - tette hozzá Babos.

Jól sikerült az amerikai szakasz

A magyar éljátékos elégedett volt a szezon amerikai szakaszával, a US Open-szereplését is jónak nevezte, az pedig csak hab volt a tortán, hogy Québecben - pályafutása során már másodszor - egyesben és párosban is döntőt játszhatott, és végül páros bajnoki címmel köszönt el Kanadától.

“Nagyon fontos a megfelelő attitűd, és hogy az ember tudja kezelni a hangulatingadozásait. Nem vagyunk gépek, mi sem mindig ugyanúgy kelünk fel, és nem ugyanolyan lelkiállapotban lépünk pályára. Én ráadásul elég őszinte ember vagyok, sokszor látszanak rajtam az érzelmeim is. De idén nyáron minden szempontból felfele ívelő volt a játékom, jobban is éreztem magam a pályán” - mondta Babos.

Milyen teniszező a 24 éves Babos Tímea?

“Harcos. Agresszív. Agilis. Talán mondhatom, hogy érdekes játékos vagyok a közönség szempontjából, hiszen egyrészt nagyon agresszív a játékom, mindig próbálok támadólag fellépni, másrészt emocionális versenyzőnek tartom magam, aki nem tartja magában az érzelmeit. A pályán is látszik rajtam, éppen hogy érzem magam, ami megnyilvánulhat egy-egy mosolyban, vagy egy biztató kiáltásban, szóval hallatom a hangom a pályán. Azon kívül nagyon fontos, hogy mindig küzdök. Nem adom fel a harcot, és ezt a közönség is szereti. Nem véletlen, hogy sokszor érzem úgy, nekem drukkol a közönség.”

 

Babos elmondta, bár a testalkata valóban szerencsés, önmagában a fizikai erő, a magasság és a hosszú végtagok a világon semmire nem jelentenek garanciát. “A rengeteg munka nélkül ezek mit sem érnek. Azért dolgozom minden nap, hogy a valóban jó fizikai alapokból minél többet tudjak kihozni. Azzal, hogy erős vagyok, és jók a szerváim, még sehova nem jutnék el, bár az is igaz, hogy az alkatom is nagy segítségemre van, hiszen például apróbb húzódásokat leszámítva még soha nem voltam sérült a pályafutásom alatt, és eddig csak egyetlen egyszer kellett feladnom egy meccset”

Babos elmondta, a legnagyobb erényének az agresszivitását tartja, de fontos a fizikai ereje, és persze a remek szervája, de még ezeken is van mit javítani. “Soha nincs kész az ember, mindig van min dolgozni. Ráadásul ha technikailag és fizikailag készen is állsz, még nem biztos, hogy pszichésen is bírni fogod a nyomást, úgyhogy szerintem ez egy olyan munka, amivel soha nem végez az ember.”

Gonosz játék a tenisz

A mentális felkészültséggel korábban akadtak gondjai Babosnak is, de elmondta, mindig igyekezett pozitív maradni, még akkor is, amikor nagyon nem ment a játék. “Egy rossz széria könnyen maga alá gyűrheti az embert. Ebben az a legnehezebb, hogy hiába dolgozol ugyanúgy, hiába végzed el ugyanazt a mennyiségű és minőségű munkát, van olyan, hogy egyszerűen nem jön ki belőled, és ettől begörcsölsz.

 

“Gonosz játék a tenisz, hiszen minden héten fel kell tudnod dolgozni a vereségeket is, még akkor is, amikor éppen jó formában vagy. Hiába fut a szekér, ha egy kicsit nem figyelsz, a tenisz azonnal megbüntet. Van úgy, hogy egy bravúros győzelem után azt hiszed, tiéd a világ, és a következő körben egy gyengébb játékos, akit rendszerint legyőztél korábban, megver. Ezt kell tudni kezelni, ez a mentális frissesség kulcsa.”

Páros vagy egyéni?

“Ne is folytasd: párost csak azért játszom, hogy segítse az egyéni játékom fejlődését” - szakította félbe a kérdést Babos, majd közölte, nem tartja magát páros játékosnak még annak ellenére sem, hogy a páros világranglistán a 17. helyen áll.

“Egyéniben szeretnék egyre jobb és jobb lenni, a párost is ennek rendelem alá. Persze, jó érzés, hogy a közvetlen elit tagja vagyok párosban, de ezt csak a céljaim elérésének eszközeként kezelem. Nem mondom, jó volna egy Grand Slamet nyerni párosban, és most fontos célként lebeg előttünk a világbajnokság is, de hangsúlyozom, az egyénire koncentrálok.”

  

Fotó: Pascal Ratthé

 

A szingapúri WTA-világbajnokságra a legjobb nyolc egyéni versenyző és páros jut ki, és Babosék jelen pillanatban nem is állnak rosszul: a québeci tornagyőzelemmel egy helyet előrelépve a 7. helyen állnak Andrea Hlavackovával.

Babos elmondta, az utóbbi időben volt egy elég jól sikerült vegyes párosversenye is, nem tervezi, hogy folytatása lesz a dolognak. “Nem lehet három versenyszámban jól teniszezni, egyszerűen fizikailag nem bírja az ember” - mondta a magyar játékos, aki Québecben például félórával a páros elődöntő után nyerte meg az egyéni elődöntőjét.