Édesapja sikeres kosárlabdázó volt, Baján Hosszú István nevét a sportrajongók évtizedek óta ismerik, hogyhogy nem az apai hagyományokat folytatta?

Mert sosem passzoltam (nevet). Két fiútestvérem van, a családi háznál volt saját kosárlabdapalánkunk, szinte minden délután kimentünk játszani az öcsémmel és a bátyámmal. Apu be is íratott kosarazni, de hiába mondták nekem, hogy passzolni kell, nem bíztam senkiben, mindent én akartam bedobni. Hamar rájöttem, hogy az úszásban nem függök senkitől, éppen annyit veszek ki belőle, amennyi munkát beleteszek. Pedig Apukám próbált azzal meggyőzni, hogy a kosárlabdából akkor is meg lehet élni, ha nem én vagyok a legjobb, ellentétben az úszással….

A folytatást pedig ismerjük, úszóként hosszú évek óta „raklapszámra” nyeri az aranyakat a világversenyeken. Több mázsa érme van, az a típusú sportoló, aki gyakran nézegeti őket?

Nincs egy külön szobám, sőt otthon egy vitrinem sincs, amiben az érmeket és a díjakat tartom, csak itt az irodában van kirakva néhány. Nem az a típus vagyok, aki leül, és az emlékeit nézegeti. Az olimpiai érmeim otthon vannak egy fiókban, azokat néha előveszem, de az az igazság, hogy a riói érmek nagyon kopnak, ezért azokra én is jobban vigyázok.

Az olimpia emléke is kopik azok után, hogy idén nyáron, Budapesten nyert újabb világbajnoki aranyérmeket?

Nagyon más volt a két verseny. Létezik olyan, hogy olimpiai másnaposság, amikor a sportoló egy sikeres olimpia után nehezen talál új motivációt. Nekem ez kimaradt, sokszor elmondtam Rió után, hogy a budapesti világbajnokság olyan, mintha egy újabb olimpia következne. A világbajnokság után néhány héttel azonban már azt mondom, hogy teljesen más volt a kettő. Rióban is sokan szurkoltak nekem, de itthon ezt igazán testközelből éreztem, a sok szeretet be volt zsúfolva a Duna Arénába, ezért a világbajnokság még többet jelentett, mint az olimpia. Ha most azt kérdezné, hogy odaadnám-e ezért az élményért cserébe az olimpia aranyérmeimet, akkor nagyon nehezen tudnék válaszolni. De szerencsére nem kell választanom, hiszen mindkettő sikerült.

 

Egy újságíró számára is elképesztő volt a Duna Aréna hangulata, a szurkolás azonban elsősorban Önöknek, magyar úszóknak szólt, milyen volt ezt először megtapasztalni?

Egyenesen bénító. Próbáltunk Shane-el minden szituációra felkészülni, sokat beszéltünk arról a verseny előtt, hogy a közönség akár be is zavarhat, de azt nem tudtuk elképzelni, hogy ez ennyire durva lesz, a rajtkőnél állva szinte remegett a talaj, olyan volt a hangulat. Ennyi év rutinnal a hátam mögött az előfutamok előtt már egyáltalán nem szoktam izgulni. Ott csak a legjobb 16-ba kerülés a tét, a vegyes számokban az én szintemen ezt az álmomból felkeltve is meg kell tudnom oldani. Most, amikor a 200 vegyes előfutamra szólítottak, és először kisétáltam a közönség elé, akkor szinte reszkettem. Annyira meg akartam felelni az elvárásoknak, hogy féltem a rajttól, arra gondoltam, mi lesz, ha elkövetek valami óriási bakit, és kizárnak. Ijesztő élmény volt, ilyet talán 14-15 évesen éreztem utoljára, szóval az első délelőttre mindig emlékezni fogok.

"Arra gondoltam, hogy most már van egy aranyérmem, elkezdhetem élvezni az úszást. A világbajnokságon a medencés számok egy hete életem legintenzívebb élménye volt, de egyben rendkívül nehéz is."

Később, a verseny során hogyan sikerült ezeket az érzéseket pozitív irányba felhasználni?

Ahogy a 200 vegyes sikerült, én is megnyugodtam valamennyire. Arra gondoltam, hogy most már van egy aranyérmem, elkezdhetem élvezni az úszást. A világbajnokságon a medencés számok egy hete életem legintenzívebb élménye volt, de egyben rendkívül nehéz is. Ha külföldön van egy világverseny, akkor engem semmi sem mozdít ki a saját komfortzónámból. Itthon sokkal nehezebb volt kizárnom a külvilágot, és csak a vb-re és magamra koncentrálni. Tudni kell, hogy minden versenynapot percre pontosan előre megtervezünk, de ezt Budapesten nagyon nehéz volt tartani. Nagyon jól esik a szeretet, de fárasztó volt a parkolótól az uszodáig beérni, annyian akartak csak egy aláírást kérni, illetve csinálni egy fotót. Ez azért nehéz, mert ilyenkor még arra sincs lehetőségem, hogy azt mondjam, ne haragudj, de most erre nincs idő.  Viszont még ez is kizökkent, mert arra gondolok, hogy ezzel csalódást okoztam valakinek, aki értem szorít. Emiatt például a 200 méteres hátúszás középdöntőjében nem voltam teljesen koncentrált, majdnem kiestem, másnap pedig 2 másodpercet javítva ezüstérmes lettem abban a számban. A döntőkre általában sikerült figyelnem, de azért előfordult, hogy éreztem a fáradtságot. Viszont az öröm és az ünneplés ennek megfelelően sokkal nagyobb volt, mint bármilyen más versenyen. Az egész hét során olyan szeretet kaptunk a nézőktől, amiből minden magyar úszó tudott töltekezni. 

"Shane és én sokat beszélgetünk például amerikai versenyzőkkel és edzőkkel, akik egy kicsit tartottak attól, hogy hova jönnek, mert számukra ez Kelet-Európa. Ezek az emberek aztán már a megérkezésük után arról beszéltek, hogy mennyire pozitívan csalódtak Budapestben, mert gyönyörű a város és fényűző, minden igényt kielégítő a Duna Aréna. Aztán a verseny közben már mindenki azt mondogatta nekem, hogy hihetetlen a hangulat és senki a világon nem tud úgy szurkolni, mint a magyarok."

Nyilvánvaló, hogy a világ egyik legjobb úszójaként Ön azt is tudja, hogy a külföldi versenyzők, illetve edzők milyen benyomásokat szereztek Budapesten. Milyen véleményeket hallott a világbajnokságról, amelynek éppen a MOL volt az egyik nemzeti támogatója?

A napokban mondtam anyukámnak, hogy mennyire jó, hogy itt volt a világbajnokság. A vébé miatt ugyanis már az egész világ tudja, hogy hol van Budapest, hogy néz ki és milyen nagyszerű versenyt tudnak a magyarok rendezni. Shane és én sokat beszélgetünk például amerikai versenyzőkkel és edzőkkel, akik egy kicsit tartottak attól, hogy hova jönnek, mert számukra ez Kelet-Európa. Ezek az emberek aztán már a megérkezésük után arról beszéltek, hogy mennyire pozitívan csalódtak Budapestben, mert gyönyörű a város és fényűző, minden igényt kielégítő a Duna Aréna. Aztán a verseny közben már mindenki azt mondogatta nekem, hogy hihetetlen a hangulat és senki a világon nem tud úgy szurkolni, mint a magyarok. Ezt én is így éreztem mindig, ám korábban azt hittem elfogult vagyok, de tényleg az összes úszó arról beszélt, hogy soha nem úszott még ilyen közönség előtt. A szervezéssel is elégedettek voltak. Mi ott készültünk egész évben a Duna Arénában, láttuk, hogy a versenyek előtt a szervezők kapkodnak, sok minden csak az utolsó pillanatban készült el, de mire elindult a világbajnokság, addigra az összes láncszem a helyére került, és minden tökéletesen sikerült. Hiszek abban, hogy az egész ország megítélésének nagyon jót tett ez az esemény.

 

A vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség, vagyis a FINA részéről nem érte Önt semmilyen kellemetlenség a világbajnokság alatt? Hiszen a verseny előtt néhány héttel nyílt levélben kritizálta a világkupát érintő szabályváltozásokat.

Nem ért emiatt kellemetlenség, mondhatnám azt is, hogy jelenleg tűzszünetet tartunk a FINA-val. Azokkal az úszókkal, akik ebben a kérdésben mögém álltak, a verseny előtt amúgy is abban maradtunk, hogy a világbajnokság, illetve a világkupák zárása után térünk csak vissza ezekre a vitás kérdésekre. Annyit látni lehet, hogy a FINA nem nagyon akar velünk szóba állni, majd meglátjuk, hogy mi lesz akkor, ha mi, úszók jobban kiállunk a saját érdekeink mellett.

Ez a vita biztos nem segített Önnek abban a világbajnokság előtt, hogy csak a versenyre koncentrálhasson….

Mindig van valami kifogás, ami miatt nem jó beleállni egy vitába. Viszont engem annyira felhúzott a FINA döntése, hogy muszáj volt valamit lépnem. Ha nem teszek semmit, az rosszabb lett volna a lelki világomnak. Mi az elmúlt öt évben próbáltunk a FINA-nak segíteni abban, hogy az úszósport sokkal népszerűbb lehessen, majd ezek után elindultak éppen az ellenkező irányba.

Közben a magyar úszósportban sem csitultak az indulatok. Ön egyértelműen kiállt az új elnök mellett az év elején, aki jelenleg nehéz helyzetben van a sportágon belül, mi erről a véleménye?

Tévedés, nem az új elnök mellett álltam ki januárban, hanem az előző elnök ellen. Annak örülök, hogy elindítottuk a változást, most már a magyar úszótársadalom nem fél felállni és kimondani, ha valami nem működik. Biztos vagyok benne, hogy így most is a pozitív irányba mozdulnak majd a dolgok. 

Éppen a legnagyobb viták kereszttüzében írt alá a MOL-csoporttal, és lett az egyik legnagyobb magyar cég szponzoráltja. Nem félt attól, hogy a karakán kiállásai miatt esetleg tartani fognak öntől a támogatók?

Nekem nagyon jól esett, hogy a MOL nemcsak úgy állt mögém, mint egy versenyző mögé, aki hozza eredményeket és pénzt kap azért, hogy a pólójára kitűzze a cég logóját, hanem kiálltak a személyiségem mellett is, elfogadták a harcaimat is és azt, amit képviselek. Szerintem is nagyon fontos dolog, hogy ki az, aki sportolóként eléri a jó eredményeket, milyen értékeket képvisel, és egyáltalán mennyi alázat van benne a sport iránt. Nagyon nagy pluszt jelent nekem, hogy Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója nem úgy kezel engem, mint egy támogatottat, hanem partnert lát bennem. Azt hiszem, hogy ez annak köszönhető, hogy Ő, az általa vezetett óriási cég és én, hasonló értékekben hiszünk. Másrészt hihetetlenül megtisztelő az is, hogy egy olyan profitorientált, sikeres nagyvállalat, mint a MOL, meglátta bennem a fantáziát. A magyar sportban hangsúlyos és jelentős az állami szerepvállalás, talán éppen ez az oka annak, hogy a cégek keveset áldoznak közvetlen sportszponzorációra. Viszont aki ilyen viszonyok között is egy komoly vállalat támogatottja tud lenni, az átéli a kiválasztottság érzését, ez az érzés pedig értékes tizedmásodpercekre váltható a pályán.

"A fejemben idők vannak kitűzve, amiket el akarok érni, mert ha nem lépek előre, akkor a következő három évben utol fognak érni. Rövidpályán, 400 vegyesen éppen a napokban döntötték meg a világcsúcsomat, mindenki engem üldöz, ha kicsit leengedem a kardomat, máris döfnek."

A sikereket pedig halmozza, úszóként már mindent elért, hiszen most hazai közönség előtt is világbajnok lett. Hova tovább?

Tokióba. Az előttem álló évben versenyzőként nagyokat léphetek előre. Jövőre „csak” Európa-bajnokságot rendeznek, nem lesz rajtam nagy teher, kísérletezni fogunk, azt csináljuk majd, amit a hosszú távú felkészülés szempontjából jónak látunk. Úgy érzem, hogy idén elért győztes idők 200 és 400 méter vegyesen nem tükrözték azt a munkát, amit a felkészülésbe beletettem.  A fejemben idők vannak kitűzve, amiket el akarok érni, mert ha nem lépek előre, akkor a következő három évben utol fognak érni. Rövidpályán, 400 vegyesen éppen a napokban döntötték meg a világcsúcsomat, mindenki engem üldöz, ha kicsit leengedem a kardomat, máris döfnek. Tudom, hogy a japánok, az amerikaiak és az ausztrálok most is azt elemzik, hogy hogyan úsztam nagymedencében 2.06.12-t 200-on, a 400 vegyesben pedig hogyan értem el a 4.26.36-os világcsúcsot. Ha nem faragok tovább ezeken az időkön, akkor esélyt adok nekik arra, hogy Tokióig utolérjenek, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak.

A budapesti vébé előtt beszélt arról, hogy örülne egy itthon úszott világcsúcsnak, van azért hiányérzete, mert ez nem sikerült?

Bár világcsúcsot mindig nagyon jó úszni, de most azt mondom, Shane és én nem tudtunk volna sokkal jobban örülni a verseny után akkor sem, ha összejön, úgyhogy semmi hiányérzetem emiatt.

Ilyen feszített program mellett jut ideje a regenerációra is? Mit csinál akkor, ha pihen?

Semmit (nevet). Most a rövidpályás versenyek után volt egy hétfői napom, amikor semmit sem csináltam. Csak feküdtem a kanapén és kapcsolgattam a tévét. Erről a felkészülés alatt sokat álmodoztam. Amikor 4.50-kor kelek és este 9-re érek haza, mindig arra gondolok, hogy de jó lenne a semmittevés. Nagyon érdekes, hogy ennek ellenére hétfőn este úgy éreztem, hogy nem volt jó napom. Másnap hajnalban el is mentem edzésre. A legjobban azt kapcsol ki, ha lemegyek Bajára a szüleimhez, illetve a nagyapámhoz, aki megtanított úszni. Neki minden verseny után van kritikája, de a vb óta még nem voltam nála, kíváncsi vagyok, hogy most mi lesz az észrevétele.  Shane szüleivel is szeretek lenni. Ők most jártak Magyarországon először a világbajnokság miatt és nagyon tetszett nekik Budapest, a vendégszeretet és persze a verseny is. Remélem, hogy karácsonykor újra eljönnek látogatóba San Franciscoból, és el tudom őket vinni Bajára. Ott legalább megkóstolhatják a halászlevet, meg a bajai pálinkát is.

Ha már szóba került a család, látja magát tíz év múlva, 38 évesen? Mi tenné boldoggá?

Munkamániás vagyok, biztos, hogy akkor is rengeteget fogok dolgozni. Szerencsém van, mert a saját cég miatt már most is a magam ura lehetek. Az igazi változás az lesz, hogy addigra szeretnénk gyerekeket. Talán kétlakibbak leszünk, mint most, mert Shane szülei biztos, hogy sokat akarják majd látni az unokákat. Cheryl, Shane anyukája most is sokat viccel azzal, hogy elraboltam a fiát. Nem komolyan mondja, de tudom, hogy mennyire hiányzik nekik Shane, ha lesznek gyerekeink, akkor többet megyünk majd ki hozzájuk, és ők is gyakrabban jönnek majd hozzánk, Magyarországra.