Szilágyi Áron az utolsó meghódítatlan csúcsot fürkészi

2021. augusztus 24. kedd 11:57

Honnan merít még motivációt a folytatáshoz egy háromszoros olimpiai bajnok? Milyen lesz az első edzés, az első verseny, az első asszó sporttörténelmi titánként? Mindjárt kiderül.

Szilágyi Áron állja a sarat. Az immár háromszoros olimpiai bajnok kardvívó fenomén soha nem tagadta, hogy nem éli annyira a felfokozott érdeklődést, Tokió óta mégis szinte megállás nélkül meghívásoknak tesz eleget. Áron meg sem próbálta megtippelni, hány interjút adott az elmúlt hetekben, azt viszont elmondta, hogy volt egy kérdés, amit szinte mindenki nekiszegezett.

“Még át sem vettem az aranyérmemet, amikor már mindenki Párizzsal nyaggatott” - mondta nevetve a sporttörténelmi tettet végrehajtó kardvívó. “Nem tehetem meg, hogy ennyire előre nézzek, főleg azért nem, mert még az sem igazán ülepedett le bennem, hogy mit értem el Tokióban.”

Ebben szerencsére tudunk segíteni: a kardvívás történetének legeredményesebb versenyzője lett Szilágyi Áron, aki olyan legendákat előzött meg, akik mindig is a példaképei voltak.

“Őszintén szólva talán soha nem fogom úgy érezni, hogy egy lapon kellene emlegetni a nevemet a sportág történetének legnagyobb alakjaival. Én nem tartom magam sem a vívás Muhammad Alijának, sem a Federerjének, nem tartom magam újító zseninek sem."Rendkívül büszke vagyok arra, amit elértem, de nem gondolok magamról mást, mint az olimpia előtt. Ugyanaz a vívó vagyok, és úgy gondolom, ez így is van rendjén.”

Honnan lehet még meríteni?

Áron már eldobta a harmadik ikszet, de egyelőre még eszébe sem jut a visszavonulás, sőt rövid-, közép- és hosszú távú tervei is vannak, azaz bőven nem végzett még a kardvívással. Itt azonban felmerül egy kérdés: honnan merít motivációt egy olyan sportoló, aki zsinórban három olimpián tudott legyőzhetetlen maradni.

“Nem volt még időm alaposan eltöprengeni ezen a kérdésen, de pedzegetek gondolatcsírákat azzal kapcsolatban, hogy mik lehetnek megfelelő ösztönzők számomra. Adja magát, hogy még nincs egyéni világbajnoki címem, és őszintén szólva zavarna, ha úgy kellene visszavonulnom, hogy ezt az érmet nem tudhatom a vitrinemben.”

“Ez azonban már középtávú terv, Párizsról nem is beszélve, ezért inkább a következő időszak jár a fejemben. Annál is inkább, mert emlékszem rá, hogy amikor a londoni játékok után lementem az első edzésre, az első asszóban olyan csúnyán elvertek friss olimpiai bajnokként, hogy csak szédelegtem.”

 
Fotó: Hunfencing.hu
 

“Akkor jöttem rá, hogy hiába vagyok olimpiai bajnok, a pengém magától egyetlen tust sem fog beadni, a cipőm pedig egyet sem lép magától a páston."Én azzal értem el a sikereimet, hogy nagyon tudatosan, kiváló szakemberek irányításával készültem fel rá, hogy az adott pillanatban a legjobbamat tudjam mutatni."Nekem nem jön magától semmi, mindenért meg kell dolgoznom, viszont ha megdolgozok érte, akkor az kamatozik. Ebből az alapállásból nézem a közeli és a távoli jövőt is” - magyarázta Áron.

Ez is fejben dőlt el

A MOL Csapat vívólegendája már többször elmondta, hogy minden asszó fejben dől el. Az elitmezőny tagjai között nincs nagy különbség, az egyik gyorsabb, a másik technikásabb, a harmadik rutinosabb, így közöttük egy dolog dől el: hogy azon a bizonyos napon melyikük koncentrál a legjobban.

“Ez Tokióban is látszott, hiszen - bár én is úgy készültem, hogy az elődöntőben valószínűleg a Oh Szangukkal kell megütköznöm - a világranglistát vezető, egyéni világbajnok koreait kiejtette Sandro Bazadze. Furcsa helyzet volt, amikor a grúz legyőzte Oh-t, mert önkéntelenül megkönnyebbültem egy kicsit, de aztán egyből meg is ijedtem, mert tudtam, hogy nekem nem szabad megnyugodnom” - mondta nevetve Áron.

“Bazadzénak napja volt, nagyszerűen vívott, mindent kihozott magából, ezért ha azzal a gondolattal a fejemben lépek pástra, hogy szerencsére nem a koreai klasszissal kell vívnom, biztosan nem tudtam volna legyőzni. "A végén hibázott egyet, amit ki tudtam használni, és egy nagyon kiegyenlített, borzasztó nehéz asszóban sikerült bejutnom a döntőbe.”

Többen viccesen felhozták Áronnak, hogy nem lett volna rossz izgulni egy kicsit a fináléban, mert a Vasas klasszisának londoni és riói döntője után a tokiói is meglehetősen egyoldalúra sikeredett, Áron semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy kié lesz az arany. A háromszoros olimpiai bajnok két részre osztja a “könnyűnek tűnő, de igazából nagyon is nehéz” döntőket meghatározó tényezőket.

“A döntő egy pszichésen rendkívül kiélezett helyzet, nekem pedig fekszenek az ilyenek. Azt hiszem, elmondhatom, hogy mindhárom olimpiai döntőmre igaz volt, hogy a fináléban vívtam az egész tornán a legjobban. Ebben nyilván Tokióban már a rutin is a segítségemre volt, de már az első olimpiai döntőmön is jó mentális állapotban tudtam pástra lépni.”

“A második hasonlóság pedig az ellenfelek személye volt. Pont azért, mert az olimpia egy egészen speciális verseny, szinte soha nem a legnagyobb esélyesek vívják a döntőt, és én is mindhárom fináléban olyan vívókkal kerültem szembe, akiktől meglepetés volt, hogy a döntőig jutottak."Ez talán Daryl Homerre volt a legkevésbé igaz, de a két olasz finalista szemmel láthatóan már annak is nagyon örült, hogy a döntőbe jutott, és mindketten alaposan kivívták magukat a nap során. Én pedig az utolsó asszóra értem el a csúcsformámat” - magyarázta Áron.

Most a pihenésé a főszerep

A MOL Csapat sztárja a seregnyi megkeresés, interjú és közönségtalálkozó után már a megérdemelt pihenését tölti, egyelőre belföldön, de hamarosan egy külföldi nyaralás következik a Szilágyi családnak.

 
Áron és Betti
 

“Még nem tudjuk, hogy fog kinézni a következő időszak versenynaptára, de egyelőre nem szeretnék a pihenésen kívül semmi mással foglalkozni."

Nehéz időszak van mögöttem, rengeteg áldozatot hoztam azért, hogy elérjem ezt a nagyszerű célt, és most szeretném egy kicsit kiélvezni, hogy sikerrel jártam.”

“Persze mindenki arra kíváncsi, hogy hogyan tovább, de szerintem egészségtelen már most a következő évekről, még inkább a párizsi olimpiáról beszélni. Azt mondom, mindent a maga idejében” - tette hozzá mosolyogva.

MOL Sportágak
MOL Csapat