A férfi vízilabda-válogatott Budapesten fogadja a nemzeti pólóelitet, miután a Duna Arénában rendezik a világliga szuperdöntőjét, Märcz Tamás kapitánynak mégis a klasszikus vicc csattanója, a “Nesze, sánta, itt egy púp” juthat eszébe. Nem elég ugyanis, hogy Varga Dániel, Madaras Norbert és Hosnyánszki Norbert visszavonult, de Varga Dénes és Hárai Balázs is jelezte a kapitánynak, hogy pihenni szeretnének a hosszú szezon után, így hosszú idő után először fordul elő, hogy nem lesz olimpiai bajnok pólós a magyar válogatottban.

“Ha még egy púp lenne, azt mondanám, rendben, de sajnos Vogel Soma, aki Nagy Viktor megbízható helyettese volt az utóbbi időben a csapatban, olyan könyökgyulladással érkezett az edzőtáborba, hogy hazaengedtük, és Jansik Szilárd, aki egyre többször bizonyította, hogy nagy értéke a magyar pólónak, szintén sérülés miatt dőlt ki” - mondta a MOL-csapatnak gondterhelten a kapitány.

Nem kell vészharangokat kongatni

Märcz elmondta, bár fiatal a csapata, nem retten meg a kihívástól, és próbálja a lehető legtöbbet kihozni a rendelkezésre álló játékoskeretből. “Igyekeztünk átformálni a csapat játékát, illetve a karakterisztikáját. Próbálunk a gyorsaságra, a fizikumra építeni, és egy kicsit pörgősebb játékra készülünk, mint amit megszokhattunk a magyar csapattól. "A világliga döntője lesz a főpróba, amikor kiderül, hol is tart ez a csapat” - mondta Märcz.

 

“Azokból csinálok csapatot, akikből tudok. Kardos Gergely és Pohl Zoltán első komoly tornájukra készülnek a válogatottal, és bár a döntésemben szerepet játszott a sors keze is a sérülések formájában, mindkét játékos sokat tett azért, hogy itt lehessen, nem ajándékba kapták a lehetőséget” - magyarázta a kapitány.

Nem reális elvárás az érem

“Most türelmesnek kell lenni ezzel a csapattal, hiszen bár nem kell vészharangokat kongatni, az tény, hogy nem a megszokott helyét foglalja el a mezőnyben a magyar válogatott. A szakma jól látja, milyen helyzetben vagyunk, de tudom, hogy a közvélemény minden körülmények között győzelmeket, érmeket vár a magyar vízilabda-válogatottól, még akkor is, ha ez most nem feltétlenül reális. Egy rövid időre ki kell lépnünk abból a dogmából, hogy mindig éremért utazunk a nagy tornákra, mert most az a helyzet, hogy még hazai medencében sem biztos, hogy ez életszerű elvárás” - mondta Märcz.

“Saját magunkkal szemben természetesen maximalisták vagyunk, mindenki ellen úgy ugrunk a medencébe, hogy győzni akarunk. Aztán majd meglátjuk, mekkora falakba ütközünk. Az mindenesetre biztos, hogy nagyon erős ellenfelekkel fogunk találkozni.”

A riválisok most erősebbek

Märcz elmondta, a magyar vízilabda nincs könnyű helyzetben, hiszen most pont a legerősebb riválisainknál történik az, ami korábban a mieinket jellemezte: egyszerre több kiváló nemzeti generáció is harcra kész, így nagyon bő merítés áll a kapitányok rendelkezésére, miközben a generációváltás elején járunk.

“Kicsit belekényelmesedtünk abba a helyzetbe, hogy a magyar vízilabda termelte a tehetségeket, és nem ritkán még a válogatottból kimaradó játékosok is igazi klasszisok voltak. Éveken át az volt a helyzet, hogy ha elindítottunk volna egy B-csapatot, az is a mezőny első felében végzett volna bármilyen tornán.”

“Most más országok, elsősorban a szerbek és a horvátok vannak ilyen kényelmes helyzetben, és ez nem csak a jelenlegi, hanem a következő 3-4 év erőviszonyait is meghatározza.”

 

Märcz hozzátette, nem csak az említett két csapat jár előrébb most a magyarnál, hanem több olyan csapat is, akik nem lesznek ott a világliga szuperdöntőjében. Pontosan azért most mindenkire szüksége lenne a kapitánynak, de hiába próbálkozott kitartóan, nem tudta meggyőzni a pihenni vágyó játékosokat.

Nem dönthet senki helyett

“Szó sincs arról, hogy úgy érezném, cserben hagytak azok a játékosok, akik most nincsenek velünk. Hosszú, és nagyon nehéz szezonok vannak a játékosok mögött, így el kell fogadnom, ha valaki úgy érzi, annyira elfáradt, hogy nem tudna a csapat segítségére lenni.”

“Abban viszont nem vagyok biztos, hogy mindenki pontosan átgondolta, mit jelent az ő hiánya a csapatunk számára. "Pedig ott volt a Volvo-kupa, amikor hasonlóan foghíjas csapattal vágtunk neki a tornának, és beleszaladtunk egy nagyon komoly pofonba Montenegró ellen. Jelenlegi helyzetében a magyar válogatott nem engedheti meg magának, hogy ne a legerősebb felállásban pólózzon, kivált hazai közönség előtt. De én nem tudok senki helyett dönteni, maximum kérni és javasolni tudok” - tette hozzá Märcz.

Idő kell még ennek a keretnek

“Ugyanakkor nem szeretnék negatívnak tűnni, hiszen tehetséges, jó játékosokból áll a mostani csapatom, még ha most nem is mondható éremesélyesnek. Úgy gondolom, ha bármilyen nagy tornán a legjobb négybe kerül ez a fiatal csapat és éremért játszhat az már jó szereplésnek számítana, sőt extra teljesítménynek. A legfontosabb, hogy játékban , összeszokottságban előre kell lépnie a csapatomnak.”

“A mostani keretnek még időre van szüksége, és nincs kétségem afelől, hogy sok van a társaságban, de türelmesnek kell lennünk. Azt mondanám, két év kell ahhoz, hogy a legmagasabb szinten is ütőképes csapat álljon össze belőlük, de közben azt is tudom, hogy tőlünk mindig, mindenki győzelmet vár. Ez a magyar pólókapitány keresztje” - tette hozzá egy mosoly kíséretében a kapitány.