Jászapáti Petra: Az út most fontosabb, mint az úti cél

2018. december 12. szerda 11:50

A MOL Alapítvány támogatottja, Jászapáti Petra szerezte a női rövidpályás gyorskorcsolya-szakág hazai történetének első világkupa-aranyát, de tudja, sokat kell még fejlődnie.

Amikor egy sportolóról azt mondjuk, sporttörténelmet írt, jellemzően nem utánpótláskorú, a felnőtt versenyekbe még épp csak belekóstolt versenyzőkről beszélünk. De itt van nekünk a MOL Alapítvány ifjú tehetsége, Jászapáti Petra, aki szilveszter napján tölti csak be a 20. évét, mégis ő szerezte a magyar rövidpályás gyorskorcsolyázás történetének első világkupa-aranyát 500 méteres távon.

“Őszintén szólva nekem meg sem volt a verseny után, hogy mit értem el, csak utána mondták, hogy én vagyok a szakág első női világkupa-győztese” - mondta széles mosollyal Petra, akit két egyetemi előadása között csíptünk el.

Új technikákat tanul

A szegedi gyorskorcsolyázó persze távolról sem ismeretlen a felnőtt mezőnyben, hiszen még 16 sem volt, amikor több távon is országos bajnoki címet szerzett, a 2017-es Európa-bajnokságon pedig egyéniben 6. és 7. helyeket szerzett, váltóban pedig ezüstérmes volt 1000 méteren, a téli olimpián pedig A-döntőben indulhatott, és végül a hatodik (pontszerző) helyen zárt. Szó sincs tehát arról, hogy a semmiből jött az Almatiban aratott fergeteges siker.

“Az olimpia utáni első év sok versenyzőnek arról szól, hogy új technikákat próbál ki. Én is így vagyok ezzel, hiszen az olimpiai ciklus elején érdemes belefogni az átfogó változtatásokba. Kazahsztánba sem úgy utaztam ki, hogy mindenképpen érmet szeretnék nyerni, a legfontosabb célom az volt, hogy tapasztalatokat szerezzek, és élvezzem a versenyzést” - magyarázta Petra.

De mit jelent a gyorskorcsolyázóknál az, hogy valaki új technikákat tanul? Hogy kell ezt a gyakorlatban elképzelni? Mert a laikus csak annyit lát, hogy az egyenesben mindenki azért teper, hogy a kanyarban az övé legyen a belső ív.

 
“Hol is kezdjem…” - gondolkodott el egy percre az ELTE Germanisztika szakára járó fiatal klasszis, aki kimerítő választ akart adni az amatőr kérdésre. “Maga a korcsolyázóstílus sok mindent meghatároz, például nagyon sokat számít, hogy mennyire van mélyen a súlypontja egy versenyzőnek. Aztán ott vannak a szögek, például a térd és a lábujjak között, amik meghatározzák a korcsolyázó testtartását. Alapvető fontosságú a csípő pozíciója, vagy hogy hova kerül a testsúly a korcsolyán: van, akinek a sarkán, másoknak a talppárnáján van. És persze a kanyartechnika sem mindegy, hiszen minden versenyző máshogy dől be a kanyarban.”

“Ezek apróságnak tűnnek, de nagyon fontosak. Egy kicsi változtatásnak is lehet nagy hatása, és nekem most az a feladatom, hogy minden tényezőt tekintve megtaláljam a számomra legoptimálisabb technikát. "Meg persze az, hogy élvezzem a versenyzést, és ez most maradéktalanul sikerült, hiszen a szezonom első A-döntőjében mindjárt nyerni is tudtam” - mondta mosolyogva Petra.

Egy kis gyorskori-szakmázás

Petra döntőjét mindenképpen érdemes megnézni, hiszen még a sportágban járatlan szemmel is ki lehet szúrni a győzelmet meghozó kulcsfontosságú jeleneteket. Ráadásul ha Petra magyarázza el közben, mi miért történt, az ember máris egy kicsit közelebb kerül ahhoz, hogy lássa is ezt a különleges sportágat, ne csak nézze.

Jászapáti az 1-es pozícióból rajtol, amiről mi azt gondoltuk, ennél jobb helyről nem is lehet. Ez azonban nem ilyen egyszerű. “A versenyző izomzatától is függ, hogy melyik számára a legjobb rajthely, én például a kettesről szeretek legjobban rajtolni. Az egyes sem rossz, a hármas is elmegy, a többiről viszont már elég nehéz felkapaszkodni” - magyarázta Petra.

“Az egyesről való rajttal az a gond, hogy aki a kettesről rajtol, az mindig megpróbálja betolni a bóják mögé a neki balra eső versenyzőt. Pontosan ezt akarta a holland lány is, aki mellőlem rajtolt, de nem hagytam magam. Valóban döntő fontosságú volt a verseny szempontjából, hogy sikerült megszereznem a belső ívet, amit annak köszönhetek, hogy egyrészt a jól rajtoló versenyzők közé tartozom, másrészt sikerült egy kicsit kijjebb jönnöm, így nem adtam meg a holland lánynak az esélyt, hogy kitoljon a pályáról. Ezért akadtunk össze az első kanyarnál: én mentem kifelé, ő meg jött befelé.”

 
Az ember azt gondolná, egy rövidpályás gyorskorcsolyaverseny olyan, mint a Forma 1-ben a monacói futam: aki elöl van, szinte már nyert is, mert nagyon nehéz előzni. Rosszul gondolja. “Mindig az megy a leggyorsabban, aki elöl van, ráadásul a többiek az ő szélárnyékában követik, így értelemszerűen a vezető korcsolyázó fárad el a leggyorsabban. Ezért fordul elő gyakran, hogy az utolsó kanyarban megelőzik az addig vezető versenyzőt, de nekem most nem volt ilyen gondom, és nem csak azért, mert kiestek mögülem.”

Petra ívét is védte a holland

Az utolsó körben az orosz versenyző magával rántotta a Jászapátit üldöző teljes mezőnyt, így Petra robinsoni magányban vehette be az utolsó kanyart. Ő azonban csak azt hallotta, hogy valaki esik, ezért teljes erőből nyomta végig a távot.

“Azt hallja az ember, hogy elesik valaki, de hátranézni nincs idő, úgyhogy én sem tudtam, hányan estek el mögöttem. Csak arra figyeltem, hogy az utolsó kanyarban is zárjam az ívet, és ne tudjon megelőzni senki.”

 
“De ez a verseny más miatt is érdekes volt. A holland lány, aki mögöttem jött, az elődöntőben is ellenfelem volt. Ott megpróbált megelőzni, de sikerült jól zárnom a szöget, így magam mögött tudtam tartani, ezért a döntőben úgy döntött, meg sem próbálja, hanem inkább védi a saját pozícióját. Ez nekem azért jött jól, mert ő így nem csak a saját szögét védte, hanem az enyémet is. Aztán a végén kiderült, hogy nem ez volt a döntő tényező” - tette hozzá mosolyogva Petra.

Most jött ki a nyári felkészülés

A szegedi gyorskorcsolyázó természetesen nagyon örül a győzelemnek, mint elmondta, igazolást nyert, hogy a kemény munka kifizetődik. “Nagyon kemény felkészülést csináltam végig nyáron, ennek volt az eredménye a jó szereplés. Szeretnék még többet és még keményebben edzeni, hogy a következő időszakban minél több döntőben szerepelhessek.”

“Sok tervem van, de őszintén szólva egyelőre nem nézek a következő olimpiáig. Sőt, úgy vagyok vele, az odáig vezető út fontosabb számomra, mint a végcél. "Rengeteg tapasztalatot kell gyűjtenem, sokat kell fejlődnöm, és most erre koncentrálok, hiszen még csak az olimpiai ciklus elején vagyunk. Meg kell tanulnom másképp gondolkodni, másképp edzeni, és mivel remek edzőim vannak, biztos vagyok benne, hogy az irányításukkal sokoldalúbb versenyző válik majd belőlem.”

MOL Sportágak
MOL Csapat