Napközis szupermaratonnal készül a sivatagra Lubics Szilvi

2019. március 22. péntek 17:21

Csak laza edzésnek fogja fel a 4x50 km-es Balaton Szupermaratont az ultrafutó királynő, aki fél szemmel már a Namib-sivatagot kémleli.

Lubics Szilvia újra versenyez, bár ezúttal talál pontosabb, ha úgy fogalmazunk, rajthoz áll. Nem arról van szó, hogy a Balaton Szupermaraton ne lenne rangos verseny, amit még egy sokat próbált ultrafutónak is ne lenne nagy dicsőség megnyerni, hanem arról, hogy a nagykanizsai futóklasszis ezúttal a felkészülése részeként tekint a Balaton körül rendezett versenyre.

 F
otó: Lubics Szilvia/Facebook
 
“Ez most inkább négy hosszú edzésnap lesz számomra, nem verseny” - mondta az Ultrabalaton 2011-es és 2012-es győztese a MOL-csapatnak.

“Mivel minden erőmmel a namíbiai versenyre készülök, a Balatonnál az egymást követő napok sorozatterhelésére fogok készülni. "Alacsony pulzusszámmal futok majd, és ezúttal nem a helyezések, vagy a minél jobb idő elérése jelenti számomra a kihívást, hanem hogy vissza tudjam fogni magam, és ne úgy fussak, ahogy egyébként szeretnék” - tette hozzá nevetve az ultrafutó legenda.

Akár egy napköziben

“A Balaton Szupermaraton számomra amolyan napközis verseny lesz. Minden reggel elkocsikázok a rajtig, lefutom a napi penzumot, aztán visszapattanok az autóba, és hazamegyek. A napi 50 km nem mondható kevésnek, de ezúttal csak a többnapos versenyek erőbeosztását, illetve a verseny közbeni frissítést akarom tökéletesíteni - bár utóbbi legutóbb annyira jól működött az Atacama-sivatagban, hogy ezen nem nagyon szeretnék változtatni. Nem lesz könnyű szándékosan a szokott tempóm alatt futni, de talán leszek annyira fegyelmezett, hogy megoldom a dolgot” - magyarázta Szilvia.

“Biztos belefutok majd néhány csodálkozó tekintetbe, talán néhányan meg is kérdezik majd, hogy mit keresek a mezőny hátsó felében” - tette hozzá nevetve a  háromszoros Spartathlon-győztes.

 
Fotó: Lubics Szilvia/Facebook
 
“Mióta visszatértem az Atacamából, igazából mindent a 4Deserts következő állomásának, a Namib Race-nek rendelek alá, és a felkészülésemet is erre hegyeztem ki. Azóta szinte csak terepen futok, bár októberben úgy éreztem, szükségem van egy versenyre, ezért rajthoz álltam a hatórás országos bajnokságon” - mondta Szilvia. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a laza futásnak induló szentendrei versenyből aztán országos bajnoki cím lett.
 

“Szóval kicsit szokatlan dolog lesz aszfalton futni, ahol minden lépés egyforma, és az a legfontosabb, hogy az ember megtalálja a ritmust, de ez a verseny tökéletes időben van a Namib Race-hez képest, így remekül illeszkedik a felkészülésembe.”

Most nem lesz szaunás felkészülés

A Namib-sivatagban esedékes versenyre fokozatos terheléssel készül Szilvia, ám ezúttal eltekintett attól a különösen önsanyargató módszertől, amiről a Badwater felkészülés után mesélt nekünk. “Most nem fogok szaunában futni, mert rájöttünk, hogy hatékonyabb, ha vastag öltözettel modellezzük a sivatagi meleget. A szaunában ugyanis nem lehet elég hosszú ideig futni, így a floridai 100 mérföldes versenyre már téli kabátban futva készültem, mert még mindig jobb úgy kinézni, mint egy panda, mint megfulladni a szaunában.”

“A felkészülés része ugyanakkor, hogy egyre nehezebb málhával futok. Decemberben elkezdtem súlymellényben futni, aminek egyre növeltük a tömegét. Általában nem egyedül futok, úgyhogy jól tudtam mérni a fejlődésemet azzal, hogy a srácoknak mennyit kellett várniuk rám, amikor a 9 kilós hátizsákkal mentek ki terepre” - mondta nevetve Szilvia.

“A formám egyébként szépen alakul. Nagyon jó segítőim vannak, pontosan megtervezett, és fegyelmezetten betartott edzésterv alapján készülök, rendszeresen, hetente 3-4-szer vannak erősítő edzéseim, úgyhogy optimistán várom a következő nagy kihívást.”

A háromgyermekes nagykanizsai fogorvosnőnek természetesen nem a sivatag süppedős homokja, vagy a sziklás hegyek okozzák az igazi kihívást, hanem hogy az élete minden területén helyt álljon, de az “egyébként hogy van?” kérdésre ezúttal is boldogan válaszolt.

“Keresgélem az egyensúlyt a munka, a futás és a magánélet között, méghozzá úgy, hogy még pihenni is legyen egy kis idő. Ez nyilván nem egyszerű, de mindig sikerül megoldani valahogy. Nagyon büszke vagyok a srácokra, akik szuperül teszik a dolgukat, legyen szó akár egy felvételiről, nyelvvizsgáról, vagy az első maratonról, amire a legidősebb fiam készül. Szóval köszönöm a kérdést, nagyon jól vagyunk” - mondta Lubics Szilvi.

MOL Sportágak
MOL Csapat