“Célirányosan két hónapot készültem a versenyre, és hogy végül eredményes volt a felkészülésem, azt az is mutatja, hogy nemcsak teljesítettem a versenytávot, de a negyedik helyen végeztem” - mondta a MOL-csapatnak Lubics Szilva.

A Badwater a verseny rajtjának otthont adó medencéből rajtol, amely 85 méterrel helyezkedik el a tengerszint alatt, a cél pedig 2530 méteres magasságban van. A 217 km-es verseny meghívásos rendszerű, illetve a szervezők választják ki a jelentkezők közül a 100 indulót. A nők között 4. helyen végző nagykanizsai futó jelentkezését háromszoros Spartathlon-győztesként természetesen örömmel fogadták az amerikaiak.

 Fotó: 

Vajda Zoltán

 

“Egy álom vált valóra, hogy ott lehettem a versenyen, és mivel elsősorban az volt a lényeg, hogy teljesítsem a versenytávot, nagyon elégedett vagyok, hiszen nem számítottam rá, hogy a negyedik helyet sikerül elcsípnem. Külön öröm számomra, hogy csak olyanok előztek meg, akiknek rendszeresen lehetőségük van sivatagi körülmények között edzeni. Azt hiszem, a kedvenc versenyeim listáján igen előkelő helyre lépett előre a Badwater” - mondta a civilben fogorvosként dolgozó ultramaratonista.

Ön is kipróbálná? 

Lubics kéthónapos felkészülése a verseny rangjához méltóan extrém volt. “Májusban kezdtem a felkészülést, és mivel fontos volt, hogy a sivatagi klímához hasonló körülményeket modellezzünk, egy 46 fokosra felfűtott szaunában futottam alkalmanként 50 percet. Valójában nem is azért kellett megállnom ennyi idő után, mert elfáradtam, hanem egyszerűen elhasználtam a levegőt a szaunában” - engedett bepillantást edzésprogramjába a 43 éves futónő. Majd így folytatta:  

“Júniusban szerencsére már itthon is voltak nagy melegek, úgyhogy csak annyi dolgom volt, hogy mindig délre időzítsem az edzéseimet. A szauna sem maradt el, de akkor már nem futottam, csak aklimatizálódni ültem be a 70 fokra felfűtött fülkébe.”

  

Fotó: Vajda Zoltán

 

Lubics elmondta, a versenyrutin nagyon sokat számít egy ilyen megmérettetésen. “Én nekiindultam a versenynek, és csodálkozva néztem a többieket, akik már az elején sétáltak. Úgy gondoltam, jó erőben vagyok, de később rá kellett jönnöm, hogy az 50 fokos hőségben a túlhevülés elkerülése miatt gyalogoltak már a kisebb emelkedőkön is a versenyzők. Fontos tapasztalat volt, hogy itt egészen másként kell beosztani az energiát.

Lubicsnak egyelőre eszébe sem jut, hogy abbahagyja a futást, nem akar lemondani a szenvedélyéről. “Nem is számítok még idősnek a mezőnyben, hiszen idén egy 61 éves hölgy is teljesítette a távot” - mondta nevetve.

  

Fotó: AdventureCorps

 

“Idén még vár rám egy Spartathlon, a többit pedig majd meglátjuk” - tette hozzá a tavaly Magyar Becsület Érdemrenddel díjazott extrémfutó.