A Bányász EL-hőse a bajnoki célokat sem adta fel
2022. február 16. szerda 14:12
“Még próbálom összekaparni magam a meccs után” - mondta fáradtan, de rendkívül boldogan Bartucz László a MOL Csapatnak. A Grundfos Tatabánya kapusa nem csoda, hogy elfáradt az AEK Athén elleni Európa Liga-meccsen, hiszen megszállottan repkedett a ketrecében 60 percen át, aminek az eredménye az lett, hogy a Bányász idegőrlő csatában legyőzte a tavalyi EHF-Kupa-győztest.
“Mondtam a fiúknak a meccs előtt, hogy saját közönségünk előtt, az új Multifunkciós Csarnokban egyszerűen kötelező megnyernünk az AEK elleni meccset. Mindegy, hogyan, de győznünk kell”- idézte fel a mérkőzés előtti pillanatokat Bartucz, aki 15 védésével abszolút kulcsembere volt a győztes Tatabányának.
“Szép eredmény a győzelem, de számomra inkább az volt fontos, hogy komoly hátrányból kapaszkodtunk vissza. Ez sajnos nem volt ránk jellemző idén, de most sikerült, és ez bizonyítja, hogy kezdenek kiegyenesedni a dolgok a csapat körül.
"Régóta várom már, hogy a csapat egy fontos meccsen mutassa meg, milyen erős karaktere van. Ez most teljesült.”
Minden volt, csak könnyű nem
Amellett, hogy kiváló ellenfelet fogadott a Tatabánya, az is nehezítette a dolgát, hogy az AEK egy itthon kevés csapat által alkalmazott, rendkívül nyitott védekezési stratégiát alkalmaz.
“Nem hétköznapi, amit védekezésben csinálnak, itthon már az sem gyakori, hogy valaki 5-1-et védekezik, ezért alaposan fel kellett készülnünk a görögök 3-2-es falára. Voltak ugyan nehéz pillanatok, de végül sikerült megtalálnunk az ellenszert, ami azért nagy dolog, mert ha egy csapat készségszinten műveli ezt a fajta védekezést, azzal még a legjobbaknak is komoly gondot tud okozni.”
Győzelmével a Tatabánya pontszámban behozta a görög csapatot, ám továbbra is az utolsó helyen áll a hatfős csoportban. A következő fordulóban a negyedik (azaz utolsó továbbjutó) helyen álló Sporting otthonába látogat a Bányász, és hogy nem lesz könnyű megragadni az utolsó esélyt, az már csak abból is látszik, hogy a portugál rendkívül magabiztos, 14 gólos győzelmet arattak ősszel Tatabányán.
“Nem számolgatunk, úgy vagyunk vele, hogy minden meccset meg akarunk nyerni.
"A gond az, hogy a rengeteg sérülés miatt nagyjából tíz játékosunk van, akik közül többeknek 60 percet kell a pályán tölteniük. Ez ezen a szinten értelmezhetetlen, gyakorlatilag fizikai képtelenség felvenni a versenyt egy teljes kerettel dolgozó ellenféllel.”
“Ennek tudható be az is, hogy a szoros meccsek néha az ellenfelek javára dőlnek el, vagy például a kecskeméti vereségünk. Annyi meccs van a lábunkban, hogy elkerülhetetlen a kiégés, és mivel rendkívül sűrű a versenynaptár, tényleg meccsről meccsre élünk.”
Amig elérhető, egy célt sem ad fel!
“Ez persze nem jelenti azt, hogy feladnánk bármit is. Állunk a Magyar Kupában [a kisebbik veszprémi csapattal találkozik a négybe jutásért a Bányász - a szerk.], van még minimum három meccsünk az Európa Ligában, és én a bajnokságban sem adtam fel a dobogó reményét” - mondta a kapus.
“Az előttünk állók is botolhatnak még, és mi is egyre jobban játszunk. Az elmúlt három év, amit én magamban csak háborús időszaknak hívtam, idén még érezteti a hatását, de kezdünk egyenesbe kerülni. Már a saját csarnokunkban játszunk, a játékosok nagy része tudja, mi lesz vele jövőre, és ez jótékony hatással van a teljesítményünkre is.”
A Tatabánya szinte megszokott helye a dobogó, a csapatot éveken át a két óriás mögötti első számú magyar csapatnak tartotta a közvélemény. A lehetőségek azonban alaposan megváltoztak, és bár a jövő már ígéretes a Bányásznál, az idei szezon a visszarendeződésről szól. Megkérdeztük a kapust, mit jelentene, ha a gondok ellenére idén is odaérne a dobogóra a csapat.
“Azt úgy hívják, csoda”
- mondta széles mosollyal Bartucz.
