“Az olimpián mindig a hatodik meccs a legfontosabb” - szögezte le Golovin Vlagyimir, amikor azzal kezdtük a beszélgetést, hogy a női kézilabda-válogatott megnyerte a legfontosabb meccsét a párizsi csoportkörben. Természetesen igaza van a kapitánynak, ám hatodik meccset nem mindenki játszik, és a magyar csapatnak is kemény csatákon át vezetett - illetve vezet, hiszen még a csoportkörben is lesz egy meccsünk - az útja a negyeddöntőig.

“Úgy gondolom, a csapatunk játékerejét, illetve néhány komoly szerkezeti problémát is figyelembe véve erőn felül teljesítünk az elmúlt fél évben, és ennek a megkoronázása az olimpiai negyeddöntő. "Selejtezőt érő helyen végeztünk a világbajnokságon, aztán megnyertük a selejtezőtornát, most pedig ott vagyunk a legjobb nyolc között Párizsban. Büszke vagyok a lányokra” - tette hozzá.

Mentális győzelem

A kéziválogatott már egy fordulóval korábban, Angola ellen is (közel) bebiztosíthatta volna a továbbjutását, ám akkor elszalasztotta az esélyt, sőt a döntetlenért is nagyot kellett küzdenie. Nem játszott jól a csapat az afrikaiak ellen, a második félidőben borzasztó görcsösek voltak a magyarok, és bizony a spanyolok elleni mérkőzésnek is voltak nehéz pillanatai. Például amikor tíz perccel a vége előtt kiegyenlített a nyeretlenül álló ellenfél.

 

Fejben volt igazán nehéz a spanyolok elleni meccs (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

“Az angolaiak ellen az első félidő végét elrontottuk, és ez rányomta a bélyegét a második játékrészre, mert beleragadtunk a hibáinkba. Mindig vannak hibák, a kérdés az, mit tudsz velük kezdeni. Kapkodva játszani felelőtlenség, de természetes reakció, hogy amikor az ellenfélnek minden bemegy, mi meg kapufákat lövünk és eladjuk a labdákat, görcsössé válunk. Ami Angola ellen nem sikerült, azt a spanyolok ellen megoldottuk fejben.”

“Spanyolország ellen is voltak rossz periódusok, de most ki tudtunk jönni belőlük, ami egyrészt azt mutatja, hogy fejben rendben vagyunk, másrészt azt, hogy nagyon erős a csapatszellem."Segítik, biztatják egymást a játékosok, és nagyon megnyugtató érzés egy kapitánynak, amikor azt látja, hogy összetartó közösséget vezethet. Ilyenkor a hibák kijavítása is könnyebben megy.”

Mostantól ezek már nem férnek bele

A mieink a csoportkör utolsó fordulójában Hollandiával találkoznak, az sem lesz éppen egy sétagalopp, de tétjét tekintve még mindig smafu az utána következő negyeddöntőhöz képest. Még végezhetünk a 2., a 3. és a 4. helyen is (elsők már nem lehetünk), azaz a dán-svéd-norvég hármas valamelyik tagja vár ránk az elődöntőbe jutásért.

 

Az olimpia eddigi legszebb pillanata (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

“Akárhogy alakul is, az olyan kihagyások, mint amik eddig előfordultak, ezek ellen a csapatok ellen nem férnek bele. A torna legjobb csapataival találkozunk, ők már úgy büntetik az ilyen hibákat, hogy vissza sem engednek a meccsbe, ezért nem tehetjük meg, hogy ajándékba adunk nekik bármit is.”

A kapitánynak van tippje, kivel fogunk játszani, de erről nem akart nyilatkozni, bár azt nem tagadta, az ilyen helyzetekben sok csapat próbál taktikázni. A magyar nincs köztük. “Mi mindenkit meg akarunk verni, és a célunk, hogy bármilyen ellenféllel szemben mindent kiadjunk magunkból.”

 

A kapitány próbálja forgatni a csapatot, amennyire lehet (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

“Figyeljük a játékosokat, hogy milyen fizikai állapotban vannak. Vannak már, akik érthetően fáradtabbak, de jól bírják a lányok, nem vagyunk rossz állapotban, és nem jött rosszul, hogy a spanyolok elleni meccs tempója nem volt erős, mert az ellenfél nem akart úgy rohanni, ahogy például a keresztbejátéknál a skandináv ellenfelek fognak.”

A hendikep ellenére jutottunk a nyolcba

A női kéziválogatottnak megvannak a maga problémái, hiánycikk a kilencesről is gólveszélyes átlövő, és nincs olyan beállós jelenléte a csapatnak, mint például a férfi válogatottnak. (Ez utóbbi annak ellenére igaz, hogy Füzi-Tóvizi Petra az egyik legjobbunk az olimpián.) Golovin szerint ezeket a problémákat orvosolja a csapat, más problémák jobban aggasztották.

“Az érmekért érkezett csapatok 3-4 éve készülnek együtt, csiszolják a játékukat, egyre összeszokottabbak, ránk pedig az volt a jellemző az elmúlt években, hogy minden nagy verseny előtt újra kellett tervezni a játékunkat egy-egy kulcsember kiesése miatt."A csapatépítési hendikep nehéz, mert amúgy is kevés időnk van együtt készülni, azt lehet mondani, ez a csapat nagyjából másfél éve kezdett el összeállni, és most már egyre inkább megmutatkoznak az összeszokottság jelei.”

 

Kezdenek összeszokni a magyar lányok (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

“Nagyon büszke vagyok a lányokra, mert példaértékűen dolgoznak. Azt várom a torna hátralévő meccseitől is, hogy bármi lesz is az eredmény, úgy jöjjünk le a pályáról, hogy mindent kitettünk, ami aznap bennünk volt.”

“Sokan mondják, hogy szerencsénk van, és ezzel nem is akarok vitatkozni. Szerencsére szükség van, aki a sportban mozog, az tudja ezt, de én úgy gondolom, nagyon keményen megdolgoznak a lányok azért, hogy szerencséjük legyen. "Az volt a célunk, hogy odaérjünk az egyenes kieséses szakaszra az olimpián, és ezt máris elértük. Ezt csak szerencsével nem lehet elérni” - szögezte le Golovin.