“Most majd csak akkor megyek konditerembe és futni, amikor kedvem van, és tudom, hogy jól fog esni” - mondta a MOL Csapatnak széles mosollyal Szucsánszki Zita, a MOL Esztergom játékosa, illetve már erőnléti edzője. A magyar női kézilabda elmúlt két évtizedének egyik legendás játékosa befejezte, pályafutása utolsó mérkőzését játszotta az esztergomiaknál, párja, Elek Gábor irányítása alatt.

Játsszunk egyet: mély levegő, és egy szuszra soroljuk el Szucsánszki Zizi összes jelentős trófeáját: háromszoros magyar bajnok, háromszoros kupagyőztes, kétszeres KEK-győztes, egyszeres EHF-Kupa-győztes, Bajnokok Ligája-ezüstérmes, a válogatottal Európa-bajnoki bronzérmes, háromszor választották az év kézilabdázójának. Sikerült?

 

Az utolsó meccs Esztergomban (fotó: MOL Esztergom)

“Hogy a test vagy a fej mondta, hogy vége van? Talán egyszerre a kettő, hiszen amikor a Fradiban a távozás mellett döntöttem, azt azért tettem, mert beláttam, hogy már nem tudok azon a szinten teljesíteni, ahogy magamtól elvártam. Most pedig már a testem szólt, hogy ha már a bemelegítés is fáj, és nincs porc a térdemben, akkor talán ideje búcsút inteni a játéknak.”

“Hogy kihoztam-e, ami benne volt? Nagyon nehéz kérdés, mert bizonyos szempontból túlteljesítettem, más oldalról nézve pedig talán lehetett volna benne több. Azt például kifejezetten sajnálom, hogy az Egommal nem sikerült bejutnunk az Európa Liga-döntőjébe. Az szép zárás lett volna” - sóhajtott nagyot az irányító-átlövő.

Az atlétikának mond köszönetet

Amikor kimondta, nincs tovább, már a negyvenedik évét taposta, ami ha nem is egyedülálló, de igencsak ritka. A kézilabda brutálisan kemény sport, minden porcikát igénybe vesz, és Zizi saját elmondása szerint is egy speciális körülménynek köszönheti, hogy pályafutása zárásaként még egy európai sorozat négyes döntőjében tudott játszani.

“Fiatalon úsztam és atletizáltam, főleg utóbbinak van nagy szerepe abban, hogy ilyen sokáig tudtam játszani. A szervezetem megtanult jól reagálni a terhelésre, gyorsan regenerálódtam, és olyan állóképességem lett, ami sok nehézségen átlendített. Persze van benne szerepe a genetikának, a testalkatomnak, meg persze a szerencsének is, mert az igazán komoly sérülések szerencsére egészen a pályafutásom végéig elkerültek” - mondta Zizi, akinek a válla okozott korábban gondokat, az utóbbi időben pedig a térde jelezte felé, hogy köszöni, lassan elég lesz a versenysportból.

 

Irányítani született (fotó: MOL Esztergom)

“Amikor eljöttünk a Fradiból [a többes szám természetesen férjére, Elek Gáborra utal], úgy gondoltam, befejezem. Aztán jött az esztergomi lehetőség, és úgy éreztem, ha a Bajnokok Ligája szintjéhez már nem is vagyok elég fitt, ezen a szinten még tudok segíteni egy fiatal, formálódó csapatnak” - fordult rá pályafutása befejező szakaszára.

Esztergomi vidám napok

A MOL Esztergom egészen káprázatos utat járt be az elmúlt két évben. A csapat adminisztrációs okok miatt jutott fel az első osztályba, ahol a bennmaradás volt a célja, erre az egész mezőnyt sokkolva egészen a harmadik helyig rakétázott. Elindulhatott volna a csapat a BL-ben is, de (igen bölcsen) az a döntés született, hogy elsőre elég lesz az Európa Liga is.

A BL-hez még nagyon kevesek lettünk volna, de a második számú sorozatban képesek voltunk egy nagyon jó szezont összerakni. "Bevallom, nagyon nehezen viseltem, hogy a négyes döntőből győzelem nélkül jöttünk haza, és még kell egy kis idő, mire örülni tudok a remek szereplésnek. Bennünk volt a döntő, ahol meg aztán tényleg bármi megtörténhetett volna, de hát ez most sajnos így alakult.”

 

Az EL Final4: az utolsó nemzetközi mérkőzés (fotó: MOL Esztergom)

“Úgy gondolom, a csapat fejlődéséhez nagyon kellett ez az egész élmény, és ebbe beletartozik a kudarc is. Kimondhatjuk, hogy kicsit összecsinálták magukat a lányok a Final4-ban, viszont most már tudják, hogy hiába játszottak juniorként vébé-, és Eb-döntőket, ez egy egészen más kávéház. Magasabb szint, nagyobb nyomás, minden szempontból óriási próbatétel” - utalt a négyes döntőre, majd visszafordult a projekt első lépéseihez.

Gabival nagy kedvvel vágtunk bele az esztergomi projektbe, mert úgy éreztük, minden adott ahhoz, hogy építkezni tudjunk. "Ezek a hatalmas ugrások viszont még minket is megleptek, mert hát úgy kezdtünk bele, hogy kevesebb meccs, kisebb nyomás, több idő a családra, stb… aztán ez lett belőle” - mondta Zizi nevetve.

 

Aztán ez lett belőle (fotó: MOL Esztergom)

“Csodaszép lezárása lett volna a pályafutásomnak, ha nemzetközi kupadöntőn tudok búcsúzni, de az élet nem ilyen. Adom, hogy talán túl meseszerű lett volna. Az ad némi vigaszt, hogy a csapat kimaxolta ezt a kupaszezont, mert bár a játéktudásunk alapján lehetett volna benne több, a nemzetközi rutin hiánya miatt túlzó elvárás lett volna az éremszerzés.”

Kedvencek és utálatos emlékek

Mostanában rengeteg interjút ad az immáron erőnléti edzőként dolgozó szakember, és egyikből sem hiányozhatott a kérdés, hogy mik a legszebb és legrosszabb emlékei a kézilabdából. Zizi elmondta, csalódást kell okoznia nekünk is.

“Rengeteg van és nem is tudok választani közülük. Meg nem is akarok, mert én egészen másban mértem a sikert, más dolgok tettek boldoggá a pályán, mint amit egy újságíró vagy egy szurkoló vár. Kérdezték, hogy az volt-e, amikor tizenhatot lőttem a Győrnek, vagy amikor a dánokat megszórtam a válogatottal, de én másként tekintek a játékra.”

 

Évtizeden át volt meghatározó játékosa a válogatottnak (fotó: MKSZ)

“Nekem az volt a boldogság, ha egy szépen megtervezett akciót pontosan végrehajtottunk, és abból gólt szereztünk. Nem is fontos, hogy én lőjem, csak hogy az egész akció úgy fusson végig, hogy a szemnek is szép legyen. Egy okos gólpassz egy társnak, egy jó zárás vagy éppen egy blokk is szép emlék tud lenni. A legrosszabb meg az, amikor szépen végigmegy egy támadás, és a végén kimarad a ziccer. Attól megőrültem mindig is” - tette hozzá nevetve.

“Azt imádtam a kézilabdában a legjobban, hogy lehetett ravaszkodni, kicsit szívatni az ellenfeleket védekezésben, kiosztani néhány pofont, aztán a másik kapu előtt bemenni a falba, hogy visszakapjam. Nem panaszkodom, adtam is, kaptam is gazdagon."Egy orrtörés itt, egy kiesett fog ott… ez is benne van a játékban. A csomag része, tudni kell ezt is elfogadni” - mondta Zizi, aki nyártól egy új sportágba is belevág: kick-boxolni fog.

 

A búcsú mindig nehéz, de eljött az ideje (fotó: MOL Esztergom)

“Ahogy a jó, úgy a rossz emlékek is mások számomra, mint amit várnának tőlem. Azt mindenesetre el tudom mondani, mikor éreztem magam a legrosszabbul: amikor az olimpián kiment a vállam, és ott feküdtem a gyúróasztalon a világ másik felén, és tudtam, hogy a csapaton már nem tudok segíteni, viszont van itthon egy kétéves fiam, akinek hiányzik az anyukája. Már nem is fájt, mégis zokogtam!”

Egy fitness coach nem lehet dagi!

Sok kézilabdaszurkolónak az a jelenetsor jelenik meg a fejében, ha Szucsánszki Zitára gondol, ahogy gazellaléptekkel vágtázik keresztül a védőkön, út közben benyel néhány pofont, majd egy védővel a nyakán betör, és gólt szerez. A gazellát nem véletlenül említjük.

“Bevallom, mindig rettegtem attól, hogy ha visszavonulok, el fogok hízni” - mondta széles mosollyal. “Az erőnléti edzőség is úgy jött, hogy sok időt töltöttem el a konditeremben, és elkezdett érdekelni a dolog, úgy gondoltam, ha tudok segíteni a játékosoknak, hogy olyan állóképességük legyen, mint nekem, azzal sokat tudok tenni értük.”

 

A legutolsó meccs (fotó: MOL Esztergom)

“Az edzősködés soha nem vonzott, a gyerekekkel ugyan szívesen foglalkozom, és meg is találom velük a hangot, de a szülők által okozott stressz egyáltalán nem hiányzik. Maradok erőnléti edző, segítem a csapatot, és ha minden jól működik, én sem fogok elhízni” - tette hozzá nevetve.