Az elemző egy adattal leírta, mi nem ment Svájc ellen
2024. június 17. hétfő 07:59
A nyolc évvel ezelőtti Európa-bajnokságon Bernd Storck meccselemzőjeként, azóta a Fehérvár FC és a Vasas szakmai stábjában dolgozó Késedi Gábor állandó szakértőnk lesz az Eb alatt. Az elemző arra kért minket, hogy egyből szögezzük le, nem tagja Marco Rossi stábjának, a meglátásait és a játékkal kapcsolatos érzéseit úgy fogalmazza meg, hogy nem vesz részt a kapitány taktikai értekezletein.
Kezdjük akkor az elején: a magyar válogatott Svájc elleni kezdőcsapata a legtöbb poszton nem okozott meglepetést, egyedül a sérüléséből nemrég visszatért Fiola Attila kezdőcsapatba jelölése lehetett kérdéses.
“Mások Fiola Attila és Bolla Bendegúz erősségei, és a párharcokban jobb Fiola bevetése mellett szólt az is, hogy adott esetben egy sorral hátrébb, a védelem jobb oldalán is képes jó teljesítménye, ezzel pedig növeli a kapitány variációs lehetőségeit.
"Ezt ki is használta Rossi, és jobban is működött a jobb oldalunk, miután a fehérvári védő előtt Bolla játszotta a szárnyvédőt” - mondta.
“Sajnos a másik szélen is voltak gondjaink, a szokottnál több volt az egyéni hiba, sőt az első félidőben mintha egy kicsit megilletődött lett volna az egész csapat. Engem ez meglepett, nem ehhez szoktunk ettől a csapattól. Nagyon erős, a svájcinál jóval magasabban jegyzett ellenfeleket is bátor játékkal leptük meg, ám most valahogy nem úgy mentünk bele a meccsbe, ahogy szoktunk.”
Az első félidő sok mindent eldöntött
Talán a Rossi-korszak leggyengébb első félidejét hozta le a válogatott, nem volt túlzó a 2-0-s hátrány, Svájc a játék minden elemében felülmúlta a mieinket. Nemcsak a védekezés, a labdakihozatalok sem mentek, nehéz lett volna bárkit kiemelni a mieink közül.
“A mérkőzés után Marco Rossi elmondta, hogy 3-4-3-as felállásra készültek, de a svájciak meglepetésre két csatárral, 3-5-2-es formációban álltak fel.
"Ez azzal okozott gondot nekünk, hogy Aebischer, aki alapvetően belső középpályás, most a szélről indult be középre, az egyébként szélső Ndoye pedig a 10-es pozícióig tolódott fel, méghozzá Szalai Attila oldalára. Az volt a svájciak célja, hogy az erős, gyors játékos találkozzon Szalaival, Vargas pedig azt érte el a másik szélre kimozgásával, hogy széthúzták a magyar védősort."Mindennek pedig az lett az eredménye, hogy Granit Xhaka nagyon szabadon tudott szervezni, nem tudtunk vele ütközni, nem helyeztük nyomás alá
- mondta Késedi.
“Twitteren láttam [opta], hogy a svájciak első gólját eredményező akció 22 passzból állt, ez 1980 óta a harmadik legtöbb passzból felépülő támadás Európa-bajnokságon.”
Késedi a probléma illusztrálására a PPDA (Passes Allowed per Defensive Action - nagyjából azt jelenti, hány passzt engedélyez a védekező csapat, mielőtt akciót [szerelés, labdaszerzés, tisztázás, szabálytalanság] kezdeményezne a támadók megállítására) adatokat hozta fel:
“Az első 15 percben ez a szám a rendkívül magasnak számító 18., a második negyedórában 16, de még az első félidő végén is 15 volt a magyar válogatottnál, eközben Svájc az első félidőben tíz passzt sem engedett anélkül, hogy megpróbált volna közbeavatkozni. Ahogy telt az idő - nyilván részben a svájciak magabiztos vezetése, illetve Marco Rossi cseréi miatt - ez megváltozott. Az első félidőben a PPDA-értékünk 22,25 volt, a másodikban viszont már nagyon jónak számító 9,35 - ilyen alacsony értéket utoljára a Nemzetek Ligájában, a németek ellen produkáltunk 2022-ben.”
A gond tehát az volt, hogy a mélységi irányító posztján Xhakát nem tudtuk nyomás alá helyezni, ehhez Késedi hozzátette, nekünk ez azért nagy baj, mert ha a mélységi irányító posztján fel tudja gyorsítani a játékot az ellenfél, azzal már eleve nehéz helyzetbe tudja hozni a magyar védelmet, ennek is volt köszönhető, hogy többször is a védelmünk mögé tudtak kerülni a svájciak.
Nekik ment, nekünk 60 percig nem
“Miközben a svájci támadásépítés első vonala zavartalan volt, addig a miénk egyáltalán nem, mert a svájciak visszatámadtak, és nyomás alatt lassan és pontatlanul kezdtünk neki a támadások építésének” - adott választ Késedi arra a kérdésre, hogy mi hiányzott az első félidőben, amikor nálunk volt a labda.
“Az egyéni teljesítmények is elmaradtak a szokott színvonaltól, de csapatszinten sem működtünk jól, bár hozzá kell tenni, hogy nem kaptunk semmit ingyen a svájciaktól.
"Magabiztosan és pontosan játszottak, nem hibáztak bele, nem tették meg azt a szívességet, hogy visszaengedjenek a meccsbe. Aztán kiderült, hogy tudunk mi játszani is…”
Késedit kicsit megijesztette, hogy a második félidő első része is ugyanazzal a játékkal pörgött le, mint az első félidő, de aztán összeszedte magát a csapat, és elkezdtek látszani a kapitány változtatásainak a hatásai.
“Fiola hatékonyabban lépett be a támadásépítésbe, mint Lang, és a 60. perc környékén már egyre több passzból tudtuk felépíteni a támadásainkat. Sikerült is területeket nyernünk, két beadásból az elsőnél még kimaradt a ziccer, a másodiknál viszont már nem hibázott Varga. Rossi egyébként már a gól előtt be akarta hozni Kleinheislert, és a szépítés után elsősorban azzal tudtuk felvillantani a pontszerzés reményét, hogy Laci sokkal aktívabban mozgott az ellenfél térfelén, nem tudtak úgy nyomás alá helyezni, mint az első félidőben” - mondta a Nagy Ádám helyére beálló középpályásról.
A hibája ellenére Orbán és talán Sallai
Az egyenlítés sajnos nem sikerült, bár a helyzet megvolt hozzá, ám végül egy kapitális hibát Svájc kihasznált, és 3-1-re nyerte meg a mérkőzést. A harmadik gólnál Orbán Willi adott gólpassz az ellenfél csatárának.
“Szerintem a valóban szokatlanul nagy hiba ellenére Orbán lehetett az egyik játékos, akire Rossi gondolt, főleg a passzjátéka miatt” - utalt Késedi a kapitány meccs utáni nyilatkozatára, amiben azt mondta, mindössze két játékosa játszott az elvárt szinten. A lipcsei védő mellett szól, hogy nemcsak magasan ő passzolta a legtöbbet (58), de tette ezt kiváló százalékkal (91). A másik játékosra is van tippje az elemzőnek.
“Sallai Roli lehetett a másik talán, de Varga is sokat dolgozott, ráadásul nagyon szép gólt fejelt.
"Maga a fejes is nehéz mozdulat, de hogy így ki tudta zárni az emberét, az mestermunka volt. Schäfer és Gulácsi is tette a dolgát, sőt én azt mondom, a hosszú kihagyást is figyelembe véve Fiola is jó volt.”
Rossz a sorrend
Az elemzővel arról beszélgettünk, hogy látszólag szerencsésebb a csoportbeosztásunk, mint a 2020-as Eb-n, ám akkor szinte nyomás nélkül játszhattunk a halálcsoportban, most pedig komoly elvárások vannak a rendkívül erős csapatokat is legyőző magyar válogatottal szemben. Ráadásul Késedi szerint van még egy gond.
“A lehető legrosszabb a meccsek sorrendje, hiszen azt azért lehetett sejteni, hogy a svájciakkal játsszuk a legfontosabb meccset. A németekkel is jobb lenne az utolsó körben játszani, hiszen ők a papírforma szerint két kör után bebiztosítják a továbbjutásukat. Így most előfordulhat, hogy az utolsó játéknapon már nem lesz tétje a magyar-skótnak, bár természetesen mindannyian azért szorítunk, hogy ne így legyen.”
“Furcsa érzéseim vannak a Svájc elleni meccs után. Hatvan percen át nagyon keveset mutattunk meg azokból az erényekből, amikre az elmúlt időszak nagyszerű eredményei épültek.
"Bevallom, sokkal jobb teljesítményre számítottam a játékosoktól, hiszen az utóbbi években az elitmezőny tagjaival szemben is sokkal jobb csapatnak tűntünk, mint egy órán át Svájc ellen.”