„Szia Márkó!” - köszönt rá kicsit meglepődve egyik új csapattársa Futács Márkóra, aki teljes MOL Vidi FC gálafelszerelésben jelent meg szombat délután a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A válogatott támadó érkezése az utolsó pillanatokig titokban maradt, a klub honlapja pedig szerdán bejelentette, Futács Márkó már hivatalosan is a MOL Vidi FC játékosa.

 

Fotó: Molvidi.hu/Cuhorka Ádám

 

„Az utazás előtti este lett végleges az, hogy csatlakozom a csapathoz, akkor kaptam meg a felszerelést is. Előtte nagyjából egy hétig beszélgettünk arról, hogy a Vidiben folytatom, majd természetesen átestem az ilyenkor megszokott orvosi vizsgálatokon is. Szóval mondhatni péntek éjjel egyeztünk meg mindenben, szombaton pedig már a repülőgépen ültem úton Spanyolországba.”

Futács három közös edzés után hétfőn már pályára is lépett a négyszeres német bajnok (igaz, jelenleg a harmadik ligában szereplő) Kaiserslautern elleni, 2-0-ra megnyert edzőmérkőzésen, majd a spanyol RB Linense ellen is. A helyzetbekerülés nem jelentett problémát, de az első gól még várat magára.

 

Fotó: Molvidi.hu/Cuhorka Ádám

 

„Hosszú időt hagytam ki, nem szeretnék túl sok nyomást helyezni magamra a felkészülés elején. A pozitívumokat keresem ebben a mérkőzésben is. Ott voltam, helyzetbe kerültem, az önbizalmamnak persze remek lett volna, ha sikerül egyből gólt szereznem az első mérkőzésen, hiszen csatár vagyok. Keményen dolgozunk, az a fontos, hogy február elejére fel tudjam magam építeni. A beilleszkedés nem okozott gondot, sok arcot ismertem a válogatottakból, Elek Ákos csapattársam volt Diósgyőrben, a légiósokkal pedig biztosan találok közös nyelvet, hiszen sok időt töltöttem külföldön, különböző országokban. Ez mind jó kiindulási alap arra, hogy ne legyen probléma már az első napokon. 

 

 

Fotó: Molvidi.hu/Cuhorka Ádám

 

A 28 esztendős támadó Budapesten született, a II. Kerület és az FTC csapataiban nevelkedett, de már egészen fiatalon külföldre, Franciaországba igazolt, majd Németország következett.

„Fiatalon nagyon szerencsés voltam, hiszen Franciaországba kerültem ki, ahol nagyon régóta profi módon működnek az akadémiák. Tényleg nagy figyelmet fordítanak az utánpótlás-korú játékosokra, ellentétben például Angliában, ahol nem teljesen ezt lehet megfigyelni. Elsőre persze nehéz volt kint, fiatalon fel kellett nőnöm, férfivé kellett válnom."Ráadásul itthon, az iskolában angolul és németül tanultam, franciául nem tudtam, de gyorsan rákényszerültem arra, hogy megtanuljam a nyelvet. "Németország már más világ volt, abban a tekintetben, hogy ott elkezdődött a profi pályafutásom. Profi szerződés, saját lakás, saját autó és egy nagyon erős Bréma. Akkor a Werder EL-döntőt játszott, remek játékosok voltak ott. Edzettem is az első csapattal, sokat tanultam abban az időszakban is.”

 

Fotó: Molvidi.hu/Cuhorka Ádám

 

Németország után Anglia következett a remek felépítésű csatár pályafutásában, a Leicester City színeiben például volt olyan mérkőzés, amikor ő és Jamie Vardy szálltak be csereként, a Manchester United sztárja, Jesse Lingard pedig a padon maradt.

„Sokan kérdeztek már a Leicester-es iődszakomról. A csapat magja valóban ott volt már akkor is, amikor én ott szerepeltem, és már akkor is Vichai Srivaddhanaprabha volt a tulajdonosa a klubnak. Lehetett érezni, hogy mindenkiben ott van a vágy, hogy nagy klubot építsenek. Talán emlékszel, akkor volt az őrületes Watford-Leicester play-off meccs, ami akkor a Watford számára alakult jobban. Lényeg, hogy a tulajdonos remek ember volt, aki mindent megadott a játékosoknak, akik közül többen igazi nagy sztárokká váltak. Persze kellett a bajnoki címhez később az is, hogy Ranieri hozzátegyen egy kis pluszt a teljesítményhez.”

Felnőtt labdarúgóként mindössze egy szezont töltött eddig Magyarországon, akkor a Kovács Zoltánt sportigazgatóként foglalkoztató DVTK játékosaként, Elek Ákos csapattársaként Ligakupa-győzelemmel és Magyar Kupa-ezüstéremmel távozott Törökországba.

 

Fotó: Molvidi.hu/Cuhorka Ádám

 

„Nagyon jó év volt számomra a diósgyőri. Kicsit megcsömörlöttem akkor a külföldi élettől, volt egy kis honvágyam is, Angliában nem is igazán kaptam lehetőséget. A Championshipben egymást érik a meccsek, nagyon nehéz dolgod van, ha kiesel a ritmusból, utána nem könnyű felvenni újra a tempót. Hazajöttem, és Diósgyőrben minden rendben volt. Jó volt a keret, több válogatott játékos szerepelt akkor Miskolcon, sokat kaptam attól az évtől."

 

"Törökországról sok minden fedi a valóságot, amit más labdarúgóktól is lehet hallani. Az első évben jól ment a csapatnak, az akkori vezetők jól kezelték a csapatot, majd volt egy váltás, meg is sérültem...összességében nem a legszebb emlékem a török kitérő. Most is volt onnan egy-két ajánlat, de már megfontoltabban döntöttünk.”

 

 

Fotó: Molvidi.hu/Cuhorka Ádám

 

Eddigi legeredményesebb szezonját a Hajduk Split támadójaként futotta, hiszen két éve megszerezte a horvát gólkirályi címet is, azonban kicsit talán rossz szájízzel távozott Horvátországból. Vagy mégsem?

„Amikor Splitbe kerültem, úgy építettem fel magam, ahogyan most is szeretném. Minden ment lépésről-lépésre, tiszteltem a testemet, nem hajtottam túl magam, nem sietettem semmit. Tudtam, mik a határaim, bíztam magamban és, amikor eljött az ideje, 100 százalékos teljesítményt tudtam nyújtani. A gólkirályi cím értékét talán még növeli is, hogy az első három-négy bajnokit még kihagytam."

 

Fotó: Molvidi.hu/Cuhorka Ádám

 

"Sokat köszönhetek az akkori sportigazgatónak és elnöknek, valamint a Vidi-szurkolók által jól ismert Joan Carillótól is sokat tanultam. Ő menet közben érkezett a Hajdukhoz és hamar át tudtam venni az ő stílusát, amely feküdt a játékomnak. A szurkolói atrocitásról mit is lehet mondani...Történt, ami történt. Én nagyon sajnálom, hogy így kellett elválnunk, mert nekem az volt az álmom, hogy kivásároljanak a szerződésemből. Úgy gondolom, ez is egyfajta rang egy labdarúgónak."

De a történtek után nem éreztem azt, hogy mögöttem van a klub, pedig én mindig tiszteltem a Hajdukot, nem nyilatkozgattam össze-vissza, de azzal ért véget a történet, hogy a tartalékokhoz vezényeltek, az első csapat öltözőjébe sem mehettem be. Az új edző sem igazán kedvelte a stílusomat, így kértem a vezetőket, hogy bontsunk szerződést, még az átigazolási határidő vége előtt. Ez végül az utolsó nap sikerült, de addigra azért a komoly csapatok keretei összeálltak. Nem volt olyan lehetőség, amelyet elfogadtunk volna, ősszel úgy voltunk vele, hogy nem megyünk bele semmilyen „butaságba”. Edzéslehetőséget kaptam a III. Kerülettől, majd az MTK-tól, igyekeztem formában tartani magam. Remek edzések voltak, de hiába tettem bele 120 százalékot hétfőtől péntekig a munkába, utána jött a hétvége. Nagyon hiányoznak ilyenkor egy játékosnak a meccsek.”

 

Fotó: Molvidi.hu/Cuhorka Ádám

 

A MOL Vidi legújabb igazolása meghatározó tagja volt az U20-as Vb-n bronzérmet szerző csapatnak, egy korábbi interjúban Márkó arról beszélt, hogy topligában és a felnőtt válogatottban látja magát. A felnőtt válogatottság össze is jött, háromszor már pályára lépett a címeres mezben, de megkérdeztük arról, hogy hogyan látja a jövőjét piros-fehér-zöldben és új klubjában.

„Az U20-as világbajnokság idején gyerekek voltunk. Ráadásul visszamentem Brémába és ott azt sem tudták, hogy mit csináltam egy hónapig, szóval úgy érzem, Magyarországon kicsit túl volt sztárolva az a történet. Egy-két évvel később már mi is láttuk, hogy ebből a sikerből azért nem lehet megélni. "De ettől függetlenül is egy nagyon szép időszak volt az, jó közösséggel, remek csapattal. Viszont visszamentél a klubcsapatodhoz, aztán ugyanúgy kellett dolgozni, mint addig, sőt, még többet is kellett nyújtanod. A válogatottság szempontjából most szem előtt leszek, de nem szeretnék olyat kijelenteni, hogy már tavasszal ott szeretnék lenni a keretben. Egyelőre szeretnék minél többet játszani, ha az elején 20-30 perceket kapok, akkor annyit, persze ha többet, az még jobb, de a lényeg az, hogy pályán legyek és visszajöjjön az önbizalmam is. Utána pedig úgyis jönnek majd maguktól a dolgok.”