Kalandos pályaíven érkezett a MOL Vidihez Futács Márkó
2019. január 23. szerda 13:58
„Szia Márkó!” - köszönt rá kicsit meglepődve egyik új csapattársa Futács Márkóra, aki teljes MOL Vidi FC gálafelszerelésben jelent meg szombat délután a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A válogatott támadó érkezése az utolsó pillanatokig titokban maradt, a klub honlapja pedig szerdán bejelentette, Futács Márkó már hivatalosan is a MOL Vidi FC játékosa.

Szóval mondhatni péntek éjjel egyeztünk meg mindenben, szombaton pedig már a repülőgépen ültem úton Spanyolországba.”
Futács három közös edzés után hétfőn már pályára is lépett a négyszeres német bajnok (igaz, jelenleg a harmadik ligában szereplő) Kaiserslautern elleni, 2-0-ra megnyert edzőmérkőzésen, majd a spanyol RB Linense ellen is. A helyzetbekerülés nem jelentett problémát, de az első gól még várat magára.

Keményen dolgozunk, az a fontos, hogy február elejére fel tudjam magam építeni. A beilleszkedés nem okozott gondot, sok arcot ismertem a válogatottakból,Elek Ákos csapattársam volt Diósgyőrben, a légiósokkal pedig biztosan találok közös nyelvet, hiszen sok időt töltöttem külföldön, különböző országokban. Ez mind jó kiindulási alap arra, hogy ne legyen probléma már az első napokon.

„Fiatalon nagyon szerencsés voltam, hiszen Franciaországba kerültem ki, ahol nagyon régóta profi módon működnek az akadémiák. Tényleg nagy figyelmet fordítanak az utánpótlás-korú játékosokra, ellentétben például Angliában, ahol nem teljesen ezt lehet megfigyelni. Elsőre persze nehéz volt kint, fiatalon fel kellett nőnöm, férfivé kellett válnom."Ráadásul itthon, az iskolában angolul és németül tanultam, franciául nem tudtam, de gyorsan rákényszerültem arra, hogy megtanuljam a nyelvet.
"Németország már más világ volt, abban a tekintetben, hogy ott elkezdődött a profi pályafutásom. Profi szerződés, saját lakás, saját autó és egy nagyon erős Bréma. Akkor a Werder EL-döntőt játszott, remek játékosok voltak ott. Edzettem is az első csapattal, sokat tanultam abban az időszakban is.”

„Sokan kérdeztek már a Leicester-es iődszakomról. A csapat magja valóban ott volt már akkor is, amikor én ott szerepeltem, és már akkor is Vichai Srivaddhanaprabha volt a tulajdonosa a klubnak. Lehetett érezni, hogy mindenkiben ott van a vágy, hogy nagy klubot építsenek. Talán emlékszel, akkor volt az őrületes Watford-Leicester play-off meccs, ami akkor a Watford számára alakult jobban. Lényeg, hogy a tulajdonos remek ember volt, aki mindent megadott a játékosoknak, akik közül többen igazi nagy sztárokká váltak. Persze kellett a bajnoki címhez később az is, hogy Ranieri hozzátegyen egy kis pluszt a teljesítményhez.”
Felnőtt labdarúgóként mindössze egy szezont töltött eddig Magyarországon, akkor a Kovács Zoltánt sportigazgatóként foglalkoztató DVTK játékosaként, Elek Ákos csapattársaként Ligakupa-győzelemmel és Magyar Kupa-ezüstéremmel távozott Törökországba.


„Amikor Splitbe kerültem, úgy építettem fel magam, ahogyan most is szeretném. Minden ment lépésről-lépésre, tiszteltem a testemet, nem hajtottam túl magam, nem sietettem semmit.
Tudtam, mik a határaim, bíztam magamban és, amikor eljött az ideje, 100 százalékos teljesítményt tudtam nyújtani. A gólkirályi cím értékét talán még növeli is, hogy az első három-négy bajnokit még kihagytam."

De a történtek után nem éreztem azt, hogy mögöttem van a klub, pedig én mindig tiszteltem a Hajdukot, nem nyilatkozgattam össze-vissza, de azzal ért véget a történet, hogy a tartalékokhoz vezényeltek, az első csapat öltözőjébe sem mehettem be.
Az új edző sem igazán kedvelte a stílusomat, így kértem a vezetőket, hogy bontsunk szerződést, még az átigazolási határidő vége előtt. Ez végül az utolsó nap sikerült, de addigra azért a komoly csapatok keretei összeálltak. Nem volt olyan lehetőség, amelyet elfogadtunk volna, ősszel úgy voltunk vele, hogy nem megyünk bele semmilyen „butaságba”. Edzéslehetőséget kaptam a III. Kerülettől, majd az MTK-tól, igyekeztem formában tartani magam. Remek edzések voltak, de hiába tettem bele 120 százalékot hétfőtől péntekig a munkába, utána jött a hétvége. Nagyon hiányoznak ilyenkor egy játékosnak a meccsek.”

„Az U20-as világbajnokság idején gyerekek voltunk. Ráadásul visszamentem Brémába és ott azt sem tudták, hogy mit csináltam egy hónapig, szóval úgy érzem, Magyarországon kicsit túl volt sztárolva az a történet. Egy-két évvel később már mi is láttuk, hogy ebből a sikerből azért nem lehet megélni.
"De ettől függetlenül is egy nagyon szép időszak volt az, jó közösséggel, remek csapattal. Viszont visszamentél a klubcsapatodhoz, aztán ugyanúgy kellett dolgozni, mint addig, sőt, még többet is kellett nyújtanod. A válogatottság szempontjából most szem előtt leszek, de nem szeretnék olyat kijelenteni, hogy már tavasszal ott szeretnék lenni a keretben. Egyelőre szeretnék minél többet játszani, ha az elején 20-30 perceket kapok, akkor annyit, persze ha többet, az még jobb, de a lényeg az, hogy pályán legyek és visszajöjjön az önbizalmam is. Utána pedig úgyis jönnek majd maguktól a dolgok.”