A magyar kosárlabda alapjait Kuncze Géza testnevelő tanár tette le, aki 1912-ben egy müncheni tanfolyamon ismerkedett meg a játékkal. A kosárlabda először a kereskedelmi iskolákban lett népszerű, majd az 1920-as években megalakultak az első hazai szakosztályok a BSE, a Ferencváros, illetve a MAC és az MTK égiszei alatt. Az első magyarra fordított szabálykönyvet 1921-ben adták ki.

Bár egészen 1933-ig a palánk nélküli kosárlabdát (korbball) játszották, a Torinóban rendezett Főiskolás Világbajnokságon a magyarok megismerkedtek a játék palánkos változatával, és innentől szélsebesen terjedt az országban a sportág. Még ebben az évben kiírták az első bajnokságot, amin 10 csapat vett részt, az évtized végére pedig már 36 csapat versenyzett szervezett keretek között, és a női bajnokság - mindjárt három osztályban - is elindult.

A sportág fejlődése a női szakágban is töretlen maradt, és a férfiakhoz hasonlóan a női mezőnyben is szép sikereket ért el a magyar válogatott: 1950-ben és 56-ban Eb-döntős, 1952-ben bronzérmes volt. Nagy különbség azonban a férfiakhoz képest, hogy a nőknél a 80-as években is volt egy sikercsapatunk, amely négyszer is a harmadik helyen végzett az Európa-bajnokságon (1983-ban, 85-ben, 87-ben és 91-ben), sőt egy olimpiai negyedik hely is összejött - igaz, ez a csonka olimpián, 1980-ban.

A 80-as évek sikercsapatát más elismerés is érte: 1982-ben Boksay Zsuzsát, 1985-ben pedig Németh Ágnest választották Európa legjobb kosárlabdázójának.

A női válogatott a 90-es és 2000-es években is részt vett nagy tornákon, igaz, vébén utoljára 1998-ban járt, de 2001-től kezdve öt Eb-n (egyszer társrendezőként) is ott volt

Legjobb eredmények:

Olimpia: 4. hely (1980)

Világbajnokság: 5. hely (1957), 7. hely (1959)

Európa-bajnokság: 2. hely (1950, 1956) 3. hely (1952, 1983, 1985, 1987, 1991)