A 77 kilogrammos súlycsoportban szereplő sportoló, Lévai Zoltán ezüstérmet szerzett a belgrádi világbajnokságon, története azért is példaértékű, mert hosszú kihagyás, szívizomgyulladás után kellett gyakorlatilag újraépítenie magát.

Nagy megtiszteltetés, hogy én lettem szeptember hónap sportolója. Jól estek azok a szavak, amelyeket elnök úr mondott, hiszen én tudom belül, milyen áron jutottam el a világbajnoki dobogó második fokára, de az, hogy mások is figyelemmel, megértéssel és őszinte szurkolással fordultak irányomba, nagyon megható számomra” – mondta Lévai Zoltán, akiben az elmúlt egy esztendő során az is felvetődött, hogy végleg búcsút kell mondania sportpályafutásának.

 

Fotó: MOL

 

"A hitet a családom adta, édesapám, édesanyám és a testvéreim mindvégig mellettem álltak, a betegséggel kapcsolatosan türelemre intettek, ugyanakkor ösztönöztek is a folytatásra. Fél év kényszerpihenő nagy idő, nem sokan tudnak visszatérni belőle, én is folyamatos orvosi kontroll alatt álltam, és amikor javuló tendenciát mutattam, kezdtem bízni benne, hogy vissza tudok kapaszkodni arra a szintre, ahol voltam."

Nem adta fel!

"Amit nehéz meghatározni, hiszen a felnőttek között a betegségem előtt még alig teljesítettem, nem volt annyi világverseny mögöttem, de a kihagyás alatt mindvégig azt éreztem, ha most feladnám, beteljesületlen lenne az a sok-sok munka, amelyet a birkózásba fektettem” – magyarázta a sportoló, aki bizakodóan tekint a jövőbe.

"Szeptemberben megérkeztem a világ élmezőnyébe, ott vagyok és bízom benne, hogy jövőre a világbajnokságon ezt az ezüstöt aranyra tudom majd csiszolni, és az olimpián meg tudom mutatni, hogy én vagyok a súlycsoportom legjobbja" - zárta a gondolatait Lévai.