- Apa, én ma nem megyek edzésre!
- Értem, szóval abba akarod hagyni az úszást.
- Nem, nem akarom. Csak ma nem megyek.
- Ez nem így megy. Vagy csinálod rendesen, vagy nem csinálod sehogy.

“Olyan tizenkét éves lehetett Kata, amikor ez a beszélgetés lezajlott. Több okból sem volt jellemző, hiszen egyrészt Kata egészen kicsi korától fegyelmezetten, az álmait kérlelhetetlenül üldözve vetette magát a munkába, másrészt pedig sem apukánk, sem anyukánk nem gyakorolt ránk nyomást a sportban. De azért mindenképpen érdemes felidézni, hogy átérezzük, nálunk a sport nagyon is komoly dolog volt.”

 

Fotó: Hosszú Gergő

 

Hosszú Gergő, a MOL Csapat úszó világklasszisának bátyja egy percre sem tagadja, hogy nyerhet akárhány érmet, állíthat fel világcsúcsokat, és ostromolhat új magasságokat Hosszú Katinka, neki akkor is a kishúga marad.

“Édesanyánk inkább tudna felelni arra a kérdésre, hogy jó tesók voltunk-e, de én azt hiszem, nagyon is azok voltunk. Mozgékony, eleven gyerkőcök voltunk, talán néha rosszalkodtunk is, de nem mondanám, hogy problémás gyerekek lettünk volna."A mozgás, a sport már egészen kicsi korunkban fontos része volt az életünkhez, sőt inkább meghatározónak mondanám, hiszen azért laktunk három évig Szolnokon, mert édesapám ott kosárlabdázott” - kezdte a Katinkánál szűk három évvel idősebb Gergő.

 

Hosszú Gergő/Facebook

 

“Ha valaki ilyen sportos közegben nő fel, akkor szinte természetes, hogy a mozgás, a versenyzés gyorsan az élete részévé válik. Emlékszem, még egészen picik voltunk, amikor már a szolnoki kihúzható lelátó alatt fogócskáztunk, olyan pedig nem fordult elő egyszer sem, hogy a másodikon lévő lakásunk, és az autó között ne rendeztünk volna versenyt, ki ér előbb fel, vagy le. Hogy hagytam-e nyerni? Természetesen nem!” - vágta rá széles mosollyal Katinka bátyja.

Mi semmit nem csinálunk félig

Az elsőszülöttnél be is ragadt a kosárlabda, ifjúsági válogatottságig vitte, játszott a magyar bajnokságban (a Pécs színeiben), és jelenlegi lakhelyén, Kaiserslauternben sem szakadt el a sportágtól. Katinka sem hagyta el teljesen a kosárlabdát, a rajongás legalábbis megmaradt, mint az alábbi képen is látható, de érhető módon az úszás gyorsan a fókuszba került, és ott is maradt.

 

Fotó: Blikk

 

“Az úszás nagyapánktól jött, de apu is támogatta a dolgot. Bár ő inkább azért, mert úgy gondolta, kiváló előkészítő sportág lesz, mielőtt elkezdünk kosárlabdázni” - mondta nevetve Gergő. “Kata olyan négyéves lehetett, amikor megtanult úszni, és nagypapám egyből látta, hogy tehetséges. A vízfekvése ösztönösen kiváló volt, gyorsan kiderült, hogy komoly potenciál van benne, és mivel azt a családból hozzuk magunkkal, hogy semmit nem csinálunk félig, Kata gyorsan és keményen ráfeküdt az úszásra.”

Gergő elmondta, húga azért nem engedte el egyből a kosárlabdát gyerekként, talán még néhány edzésen is járt, mielőtt végleg az úszás felé fordult. Ennek volt egy különleges oka, méghozzá egy olyan tulajdonság, ami sokat segített abban, hogy Hosszú Katinka végül az legyen, akinek ma ismerjük.

“Kata klasszikus egyéni sportoló. Nem azért, mert nem képes csapatban játszani, hanem azért, mert annyira győzni akar, hogy mindent ő akar csinálni. Vagyis mondjuk inkább úgy, hogy mindenért ő akar felelősséget vállalni. "Ha pedig egy csapatban játszva azt látja, hogy egy társa nem ad bele mindent, attól teljesen kikészül. Az nem lehet, hogy másokon múljon, nyer-e, vagy sem! Az úszásban tiszta a helyzet: beugrasz a vízbe, és csak te vagy, meg az ellenfeleid. Meg persze az óra. Ez az ő igazi közege.”

Kérlelhetetlen profizmus már gyermekként is

“Azt hiszem, mindegy gyerek arról álmodik, hogy híres sportoló lesz, amikor belekezd egy sportágba. Csak aztán sokan nem sokkal később már színészek, tudósok vagy éppen orvosok akarnak lenni, és ha meg is volt a tehetség bennük, szép lassan kikopnak a sportból. Kata nem ilyen volt. Ő ha elhatározott valamit, akkor tényleg mindent beleadott, hogy elérje a céljait. Semmi nem tántoríthatta el.”

 

Fotó: Hosszú Gergő

 

“Persze otthon ment a hülyéskedés, ahogy testvérek között szokás, de közben Katának már tízéves korában nagyon komoly edzésterve volt, amihez kérlelhetetlenül ragaszkodott minden körülmények között."Ötödikes volt, amikor már reggeli edzései is voltak, azaz minden áldott nap 5:40-kor kelt, és 6-kor már a medencében volt. Nem kényszerítette rá senki, egyszerűen ő ilyen volt. Úgy látta, ez kell ahhoz, hogy elérje a céljait, ezért a személyisége azt diktálta, hogy ezt kell tennie.”

Gergő szerint sokan megdöbbentek, amikor szembesültek Katinka munkamoráljával, de a család számára egyáltalán nem volt meglepő, hogy fiatalon egészen profi életszemlélettel tekint a világra a fiatal klasszis, hiszen már kicsi gyerekként igyekezett minél tudatosabban élni.

“Lehetett rajta látni, hogy tényleg szereti ezt csinálni, és nemcsak képes, de nagyon is akar áldozatokat hozni. De ami még érdekesebb volt, hogy ez a győzni akarás a magánéletben nem hagyott nyomot a személyiségén. Úgy értem, sokan biztos azt hiszik, Kata kiakadt, ha mondjuk egy társasjátékban nem tud győzni, de a profizmusához már fiatalon hozzá tartozott, hogy nagyon jól szét tudta választani ezeket a dolgokat” - merengett Gergő.

Ha nyer, oké. Ha nem, felrobban

Akik követik Hosszú Katinka pályafutását, pontosan tudják, hogy a MOL Csapat úszóklasszisát a győzelmek éltetik. Egy átlagember és Katinka között az a legnagyobb különbség, hogy a háromszoros olimpiai bajnok minden nap képes keményen dolgozni a céljaiért. Nem volt ez másként gyermekkorában sem.

 

Fotó: Hosszú Gergő

 

“Talán az egyik legjellemzőbb dolog az volt, ahogy a győzelmeit kezelte. Mindig komoly célokat tűzött ki maga elé: először Baján akart a legjobb lenni, aztán az országos csúcsot vette célba, és így tovább."Ha összejött a győzelem (márpedig összejött!), Kata betette az érmet a fiókjába, és szinte el is felejtkezett róla. Megcsinálta, de nem az érmet nézegetve veregette a saját vállát, hanem már a következő célt méregette. "Ha viszont kudarcot vallott, akkor szinte felrobbant, és még nagyobb erővel vetette magát az edzésekbe. Ezek az érzelmei sokkal erősebben törtek a felszínre, mint a győzelem öröme” - magyarázta Gergő.

“Pontosan ezért gondolom úgy, hogy ha Katából nem úszó lett volna, akkor is sokan ismernék a nevét. Teljesen mindegy, mibe vágott volna bele, mindenben sikeres lett volna, mert aki ennyit képes tenni a céljaiért, az sikerre van ítélve” - tette hozzá büszkén.

Villámkérdések

Gergő a mai napig a kishúgaként tekint Katinkára, és nevetve idézett fel néhányat gyermekkori sztorik közül. Jöjjön néhány korai emlék.

Osztozkodás

“Hárman voltunk testvérek, igaz, a öcsénk jóval fiatalabb nálunk. Szóval elvben lehetett volna gond az osztozkodásból, de soha nem volt. Kata mindig nagyon jószívű volt, emlékszem például, a családban neki volt először discmanje, ami elég menő dolog volt akkoriban. Bármikor használhattuk, szívesen odaadta.”

 

Fotó: Hosszú Gergő 

Zene

“Mindig fontos volt, állandóan szólt valamilyen zene. Hogy mik voltak az első kedvencek, arra sajnos nem emlékszem, de arra igen, hogy a rap gyorsan nagy favorit lett. Azt biztosan mondhatom, hogy DMX-et sokat hallgattunk, arra viszont szintén nem emlékszem, hogy milyen poszterek voltak Kata szobájában. Pedig volt kint jó néhány, az biztos.”

Kaja

“Egy bajaitól ilyet kérdezni… naná, hogy a halászlé!”

Az első fogadalom

“Biztos lemaradtam Kata néhány fogadalmáról, amit gyerekkorában fogalmazott meg, de egyre nagyon is pontosan emlékszem: Jakabos Zsuval megbeszélték, hogy a világ összes vidámparkjába elmennek, és felülnek a legőrültebb hullámvasútakra.”

Az első ajándék

“Konkrétan nem emlékszem rá, hogy mit ábrázolt, de az első ajándékom, amit Katától kaptam, egy saját készítésű kép volt.”

Az első pasi

“Természetesen lemeóztam az első fiút, akivel együtt láttam. Ez minden bátyó kőbe vésett kötelessége, inkább az volt a vicces, hogy Kata megmutatta a fiút, és megvárta, míg rábólintok. Rábólintottam.”