Alaposan belehúzott a szezon végére a laseres Érdi Mári

2019. szeptember 12. csütörtök 11:41

A MOL Csapat vitorlázó klasszisának kijutott a pechből rendesen idén, de így is nagyszerű eredményekkel, és abszolút pozitívan jött ki a hosszú, és igen fárasztó idényből. Interjú.

Véget ért a szezon az egyszemélyes olimpiai hajóosztály vitorlázói számára, a MOL Csapat vitorlázó klasszisa, Érdi Mári nagyszerű eredményekkel zárta a több peches versenyt is hozó idényt. A tokiói olimpia helyszínén rendezett tesztversenyen elért harmadik helyét egy hasnlóan jól sikerült világkupa-futammal fejelte meg, amikor a szintén Enosimában sorra kerülő versenyen negyedik helyen végzett.

 

“Nem vártam a versenytől semmit, azért maradtam ott, hogy tanuljak a helyszínről” - mondta a MOL Csapatnak Mári. Tudtam, hogy fáradt leszek, hiszen az Olympic Test Event sokat kivett belőlem, és őszintén szólva nem is éreztem úgy, hogy készen állok egy következő versenyre. Nehezen is indult, de a hét során egyre jobban belejöttem, és a végén már nagyon jól ment, futamot is nyertem, és végül az összetett 4. helyen zártam.

Ez önmagában is remek eredménynek számít, hát még ha hozzávesszük a fáradtságot, és a tényt, hogy az edzőm nem lehetett velem, mert az egyetemi tanulmányai miatt haza kellett utaznia” - tette hozzá Mári Sarah Winter hiányával kapcsolatban.

Megint elmaradt az éremfutam

Mári, ahogy az Európa-bajnokságon, ezúttal sem kezdett igazán jól, a verseny elején még érezhető volt a fáradtság, de aztán alaposan belejött. “Nem voltak borzasztóak az első futamaim sem, az első nap után 22., aztán 14., aztán 6. voltam, úgyhogy szépen lépegettem egyre feljebb. Lehetett volna még szebb a vége, de sajnos a végén megint nem volt elég szél a medal race-hez, úgyhogy megint nem indították el az éremfutamot.”

 
Ez zsinórban a második verseny, ahol a szél hiánya kibabrált a MOL Csapat vitorlázójával, az olimpiai tesztversenyen is hasonló volt a helyzet, bár ott elindult az éremfutam. Mári az élen haladt, amikor lelőtték a futamot, így benne maradt talán egy aranyérem is. Felmerül a kérdés, hogy ez enosimai sajátosság-e, és hogy lehet rá felkészülni, hiszen szűk egy év múlva már az olimpián bont vitorlát a Laser Radial mezőny.

“Ez a vitorlássport sajátossága, nem a helyszíné” - szögezte le Mári. “Minden nap úgy megyünk ki a versenyre, hogy nem tudhatjuk, lesz-e egyáltalán futam, ahogy azt sem lehet megjósolni, éppen aznap milyen szél fúj majd."A körülményekhez való alkalmazkodás az egyik legfontosabb készség, amivel egy jó vitorlázónak rendelkeznie kell.”

“A világkupán például lyukas, forgolódó szél fújt, ami nekem nem a kedvencem, de az utolsó napokon már jobb volt. MIvel én a kifújt szélben vagyok igazán elememben, akkor mentem a jobb futamokat is, de még egyszer mondom, mindenben jónak kell lennie annak, aki győzelemre tör.”

Felemás szezon remek befejezéssel

Az enosimai világkupával véget ért a szezon, így megkértük Márit, értékelje a mögöttünk hagyott szezont, amiben tényleg volt minden. Egy rosszul sikerült Eb-rajt után egy varázslatos visszakapaszkodás, aztán egy jól induló, de a végén elég pechesre sikerült világbajnokság, egy edzőváltás, majd a végére a kiváló eredménnyel zárt tesztverseny, illetve az utolsó világkupafutam.

 
“Az utóbbi napokban sokat gondolkodtam én is azon, hogy értékeljem ezt a szezont” - mondta Mári, akit Abu Dzabiban értünk utol, ahol a nővérét látogatta meg pihenés gyanánt. “Az első, ami eszembe jut, hogy az év elején egyáltalán nem élveztem a vitorlázást, túlságosan nagy nyomás alatt tartott az edzőm. Márpedig nekem nagyon fontos, hogy élvezzem, amit csinálok, mert imádok vitorlázni, ezért úgy döntöttem, hogy nem akarok tovább dolgozni az egyébként kiváló szakembernek bizonyuló Ian Aisley-vel.”

“Most már újra élvezem a versenyzést, sőt az edzéseket is. Újra megvan bennem az az éhség, hogy alig várom, hogy a hajóba ülhessek. Ez a fajta felszabadult érzés pedig jobb versenyzővé is tett, sokat fejlődtem technikailag és mentálisan is az új-zélandi Sarah Winther irányításával. Ian nagyon jó edző, sokat tanultam tőle, de egyrészt a személyiségünk nem passzolt egymáshoz, másrészt egy bizonyos ponton, úgy éreztem, nem tudunk együtt továbblépni” - magyarázta Mári.

“Az edzőváltás sok szempontból vízválasztó volt. Az utolsó versenyem Iannel az Eb volt, ami talán pályafutásom legrosszabb versenye volt, még ha végül a jónak mondható 9. helyen végeztem is. Aztán a vébén sokáig nagyon jól mentem, de a végén mentálisan nem bírtam elviselni egy sok mindent befolyásoló, váratlan körülményt. De aztán Sarah-val minden a helyére került, és a szezon végével már maradéktalanul elégedett voltam. És ami a legfontosabb, újra vágytam rá, hogy a hajóba ülhessek, és versenyezhessek” - tette hozzá mosolyogva a mezőkövesdi klasszis.

Érem kell Tokióból

A következő szezon még messze van - Mári azért nem tétlenkedik, szeptember 19-én a magyar bajnoki címér száll versenybe a Balatonon -, de a MOL Csapat vitorlázója már idejekorán elkezdi a felkészülést a 2020-as idényre, amelynek a tokiói olimpia lesz a csúcseseménye.

“Ha egy dolgot kérhetnék Tokióra, az nem a kifújt, erős szél lenne, és nem is a szerencse, hanem az, hogy ne szóljon bele a versenybe semmilyen külső körülmény."Fair versenyt szeretnék, mert úgy érzem, ha semmi hátráltató körülmény nem szól bele, képes vagyok elérni a célomat, és éremmel térhetek haza a tokiói játékokról.”

“A Laser egyfelől nagyon egyszerű kis hajó, kevés dolgot lehet rajta állítani, amivel azt is elmondtam, hogy itt a legnagyobb a szerepe a versenyzők vitorlázó tudásának. Nem véletlen, hogy itt vannak a legjobb vitorlázók, azaz nagyon sűrű a mezőny. 18 évesen már sikerült futamot nyernem olimpián, Tokióba 22 évesen már éremért megyek.” - tette hozzá eltökélten Mári.

MOL Sportágak
MOL Csapat