“Egynek jó volt” - mondta Szilágyi Áron az évnyitó Grand Prix-verseny után, ahol a legjobb nyolc között ért véget számára a verseny, és végül a hatodik helyen végzett. A MOL Csapat kardvívó világklasszisa természetesen nem elégedett az eredménnyel, de nincs is letörve, hiszen a legfontosabb szempontokat tekintve nem sikerült rosszul a montreali nyitóverseny.

“Hasznos volt. Sok fontos tapasztalattal gazdagodtam, nyertem három asszót, és bejutottam a legjobb nyolc közé. Figyeltük, akiket figyelnünk kellett, bár azt hozzáteszem, hogy hozzám hasonlón több top vívót is megleptek olyanok, akikre talán kevesebb figyelem jut” - utalt Áron arra, hogy a világranglista élmezőnyéből csak az olasz Luca Curatoli jutott a legjobb négy közé.

 

“A végső győztes Bolade Apithy kiváló vívó, de nem top versenyző, és rajta kívül is többen nagyszerű teljesítménnyel rukkoltak elő azok közül, akikről tudja a mezőny, hogy veszélyes vívók, de nem tartoznak a legjobbak közé. Ilyen az engem legyőző Luigi Samele is, aki nagyon jó napot fogott ki, amivel persze nem felmenteni akarom magam.”

Túl passzív volt

Áron önkritikusan beszélt saját teljesítményéről, és hozzátette, az esélyesek bukdácsolása leginkább annak köszönhető, hogy mindenkin érezhető volt, a fizikai felkészülés volt a fókuszban az utóbbi időben.

 

“Abszolút látom, hol hibáztam, és mivel kell többet foglalkozni, ami pozitív. Tudom, hogy sokkal bátrabb és akciódúsabb vívásra lesz szükségem, mert Montrealban hagytam, hogy az ellenfél diktálja a tempót.

Márpedig az a vívó van előnyben, akinek a tempójában az asszó zajlik, így értelemszerűen aki alkalmazkodik, hátrányba kerül.”

“Arra kell törekednem, hogy mindig ráerőltessem az akaratomat az ellenfélre. Montrealban ez nem sikerült, valójában egész nap a biztonsági vívásomat használtam, és próbáltam kitalálni, mire készül az ellenfél. Nem ez a nyerő út” - tette hozzá Áron.

Nem volt rossz ága Áronnak

Az esélylatolgatások még arról szóltak, hogy Áron a 16 között a korai klasszissal, Kim Jun-Hóval csaphat össze, a nyolc között pedig jöhetett volna a régi versenytárs, Max Hartung, azonban sem a koreaival, sem a némettel nem csaphatott össze a MOL Csapat kétszeres olimpiai bajnoka.

 

“Amiatt is van bennem hiányérzet, mert szerettem volna vívni egyet a világranglista élmezőnyébe tartozó vívóval, ám ez végül nem jött össze. Egy kínaival kezdtem, aztán honfitársammal, Decsi Tomival vívtam, a nyolcba jutásért pedig egy francia válogatott versenyzőt győztem le. A három megnyert asszóval elégedett lehettem, Samelével azonban nem bírtam, nagyon jó napja volt.”

“Letörni persze nem kell, hiszen látszott, hogy az élmezőnyhöz tartozó vívóknak még nem úgy sikerültek az asszóik, ahogy megszoktuk tőlük. Az akciók még nem elég precízek, de ez normális ilyenkor. Nem most kell igazán jónak lenni” - magyarázta Áron.

Beutazza a világot

Sok, már olimpiai kvótával rendelkező sportoló könnyített az idei programján, több versenyt is kihagynak a sportolóink, hogy ne koptassák el magukat az olimpia előtt. Áron azonban nem így van vele, leszögezte: “a felkészülésemet leginkább a versenyzés segíti”.

 

“Ha Budapesten maradok, és a magyar válogatott vívókkal edzek együtt, az nem segít nekem abban, hogy amikor koreai, vagy amerikai vívóval találom szembe magam, gyorsan megérezzem az ellenfelet."A fókuszban ezért a versenyrutin lesz, ahol csak lehet, el fogok indulni, hogy az olimpiára ne csak én legyek tökéletes állapotban, de nagyjából képben legyek a lehetséges ellenfelekkel is.”

“Ebből a szempontból nagyon is hasznos volt a montreali verseny, ami egyébként hangulatos összecsapás volt, és még magyarokkal is sikerült találkoznunk. Sokan mondták, hogy Montreal milyen szép város, de sajnos pont akkor, amikor kicsit csavaroghattunk volna a városban, beköszöntött az igazi kanadai tél” - tette hozzá Áron, akinek szerencsére ezúttal sikerült kicseleznie nagy ellenfelét, a repülőgépek légkondicionálóját is, így nem betegen szállt le a gépről.