Felemás mérföldkő Doha a Párizs felé vezető úton

2024. február 20. kedd 11:25

Madaras Norberttel a férfi pólóválogatott vártnál jóval gyengébb, illetve a női parádés szereplését beszéltük át, de fél szemmel már természetesen Párizst is méregettük.

“Felemás” - adott egyszavas választ a MOL Csapat első kérdésére Madaras Norbert szövetségi elnök, amikor azzal nyitottunk, hogy összességében hogy értékeli a dohai világbajnokságot. Az egykori világklasszis természetesen arra utalt, hogy míg a női válogatott nemcsak megszerezte a vágyott párizsi kvótát, de egészen a döntőig menetelt a világbajnokságon, addig a férfiak - címvédőként - csak a hetedik helyig jutottak.

“A vébé előtt azt mondtam volna, a fiúktól várok jobb eredményt, ezzel egyrészt azt is elmondtam, hogy rendkívül boldog vagyok a női válogatott szereplésével, és azt is, hogy a férfiak csalódást okoztak. "Azt pedig már a dohai vb előtt is pontosan tudtuk, hogy mind a férfi, mind a női mezőny rendkívül kiegyenlített, így a számszerű végeredmény kialakulása is nüanszokon múlik.”

Ha az egyik igen, a másik nem

Amikor a férfiak elveszítették a franciák elleni elődöntőt, újra valósággá vált az a keserédes statisztika, ami az előző olimpia óta formálódik a magyar pólóválogatottaknál: vagy a férfiaknak, vagy a nőknek van jó tornájuk, de egyszerre a kettőnek soha nincs.

“Most így hirtelen azt mondanám, a spanyolokon kívül senkinek nem szokott összejönni, hogy a férfi és a női válogatottjuk is a négybe jut, úgyhogy ebből nem kívánok semmiféle következtetést levonni. Illetve egyet mégis: Tokióban fordult elő utoljára, hogy a női és a férfi csapatunk is éremért játszott, és ha Párizsban is így lesz, már nem lehetünk elégedetlenek” - mondta Madaras.

“Ettől függetlenül sajnos Fukuoka után Doha sem lett maradéktalanul jó torna, előbbin a lányok, utóbbin a fiúk teljesítettek a vártnál gyengébben, ráadásul nemcsak az eredménnyel volt problémám, hanem a csapat játékával is” - mondta az elnök, aki a nyári világbajnokság után szerződést is bontott a női válogatott kapitányával, Bíró Attilával. Akkortájt beszélgettünk egyet mi is az elnök úrral. 

“Tragédiaként persze nem szabad megélni egy-egy világversenyt, de le kell vonni a tanulságokat. Mindkét csapatunk ott lesz a párizsi olimpián, mostantól kezdve mindenkinek minden idegszálával arra kell koncentrálnia, hogy fizikailag és mentálisan is tökéletes állapotban lévő csapattal kezdjük meg az olimpiai játékokat.”

A fiúkról

A 7. helyért zajló helyosztó megnyerése után az igen csalódott Zalánki Gergő (hogy is ne lett volna csalódott, hiszen a MOL Csapatnak a torna előtt elmondta, csak a döntővel lenne elégedett) úgy fogalmazott, “voltak gondok a csapaton belül”. Ezt a félmondatot aztán felkapta a sajtó, és mire kettőt pislogott az ember, már belső gondoktól szétzilált csapatról születtek cikkek itt-ott.

“Úgy gondolom, félreértették Gergő nyilatkozatát, hiszen ha fundamentális, az egész csapatot érintő gondok lettek volna, azok nem úgy jelentkeznek, hogy a negyeddöntő kétharmadáig minden rendben, aztán ott hirtelen felütik a fejüket. Aki felült a sugalmazott álhíreknek, azt megnyugtatom: nincs nagy baj, szó sincs arról, hogy ellentétek feszítenék az öltözőt, vagy megbomlott volna az egység.”

Rendben, de akkor mégis minek volt köszönhető, hogy a csoportban az olaszokat remek teljesítménnyel legyőző csapat szinte példátlan összeomlást produkálva, komoly előnyről kikapott Franciaországtól, és nem jutott a legjobb négy közé?

“Talán a koncentráció nem volt megfelelő, de ez sem illik bele a képbe, hiszen a harmadik negyed közepéig jól játszott a csapat, teljesen megérdemelten vezetett magabiztosan. "Azt kell látni, hogy ez a francia csapat abszolút felzárkózott az elithez, és ha korábban belefért ellenük egy kis megingás vagy lazaság, ez mára már abszolút nem igaz. A csoportban az utolsó támadásból kapott góllal kaptak ki a görögöktől, minket kiejtettek, és szintén egy hajszál választotta el őket a vb-döntőtől.”

“Szóval ki lehet kapni a franciáktól, csak nem úgy, ahogy mi tettük. Biztos vagyok benne, hogy Varga Zsolt is levonta a megfelelő következtetéseket, hiszen talán még időben és nem is a legrosszabbkor jött a figyelmeztetés” - utalta az MVLSZ elnöke arra, hogy a mieink címvédőként már biztos kvótásként érkeztek a dohai világbajnokságra.

A lányokról

“Bevallom, ideges voltam” - mondta Madaras, amikor azt tudakoltuk, az utolsó kvótaszerzési lehetőséget megragadó női válogatottal kapcsolatban felmerült-e benne, hogy esetleg nem lesz ott Párizsban. “Nem azért, mert ne bíztam volna az elnökség döntésében, ami a Mihók Attila-Cseh Sándor párosra bízta a kvóta megszerzését, csak abban nem lehettem biztos, hogy lesz-e elég idejük a szakembereinknek.”

“Egy hónapja, az Eb-n azt láttuk, hogy még nem érett be a munkájuk, és ettől érthetően ideges voltam, hiszen kockázatos döntés volt egy olyan kapitányt leváltani, akivel nagyon szép eredményeket ért el a női válogatott. Ugyanakkor azt láttam, hogy a mezőnyből kiemelkedő amerikai és spanyol csapatok szintjére nem mi, hanem a hollandok értek fel, mi pedig leszakadóban voltunk, ezért született meg a döntés a kapitányváltásról.”

“Úgy ítéltük meg, a lányoknak szükségük volt valamire, ami kimozdítja őket, és úgy láttuk, nagyobb kockázat nem váltani” - tette hozzá az elnök.

A spanyolokkal ugyan nem játszottunk a tornán, de a végig nagy szívvel és koncentrációval küzdő női csapat a vb- és Eb-címvédő Hollandiát legyőzte, a döntőben pedig kiélezett, nyílt meccset vívott az Egyesült Államokkal. Az egykori klasszis szerint jó volt látni a csapatot a medencében, szép eredmény az ezüst, de még sok dolga lesz a kapitánypárosnak az olimpiáig.

“Úgy gondolom, közelítünk a legjobbak szintjéhez, és megnyugtató látni, hogy meg is tudjuk verni őket. Nagy világversenyen a budapesti vébé óta először jutottak döntőbe a lányok, ez feltétlenül jó visszajelzés, de azt is látni kell, hogy a férfiakhoz hasonlóan a nőknél is borzasztó kiegyenlített a mezőny, az elitcsapatok meccseit egy-egy gól, vagy éppen büntetőpárbaj dönti el” - utalt a mieink hollandok és görögök elleni ötméterespárbajára Madaras.

Az olimpiáról

A világbajnokság zárónapján elkészítették a párizsi olimpia vízilabdatornáinak sorsolását. A női csapatunk Hollandiával, Ausztráliával, Kínával és Kanadával került egy csoportba, a férfiak pedig Spanyolországgal, Szerbiával, Japánnal, Franciaországgal és Ausztráliával játszanak a csoportkörben. Elmondható, hogy mindkét csapatunk a - hajszálnyival - gyengébb csoportba került.

“Mi számít jó sorsolásnak? Mert lehet, hogy könnyebb csoportba kerülsz, de ha így van, akkor a keresztbejátszásnál kapsz nehezebb ellenfelet, márpedig minden olimpia legfontosabb mérkőzése a negyeddöntő. Ott dől el, hogy éremért játszol, vagy a csalódottak ágán folytatod” - mondta az elnök.

“Sokszor van az, hogy ha a csoportban jól teljesítesz, akkor az a jutalmad, hogy könnyebb ellenfelet kapsz a negyeddöntőben. De ez az olimpiára nem igaz, mert teljesen mindegy, hányadik helyen végzel, a keresztbejátszásnál biztosan nagyon nehéz ellenfelet kapsz. "És láttuk a vébén is, hogy 6-7 olyan csapat van a nőknél és a férfiaknál is, amik között nüanszok döntenek.”

Megkérdeztük a kétszeres olimpiai- és vb-győztes egykori klasszist, az igencsak feszes programot hozó, kicsit tán túlzsúfolt olimpiai ciklus végén hova helyezné a férfi és a női válogatottat a nemzetközi mezőnyben.

“A fiúk hetedikek lettek, de ennél sokkal jobbak. A lányok a második helyen végeztek, és talán ez sem reális. "Az leszögezhető, hogy mindkét csapatunk képes akár a végső győzelemre is, ennél több pedig nem elvárható, hiszen az már a medencében dől el, hogy azon a napon éppen kifelé pattannak a lövések, vagy befelé. Mentálisan olyan állapotban kell odamennünk, ahogy a lányok a dohai, a fiúk pedig a fukuokai vébére mentek. Akkor nem lesz gond.”

MOL Sportágak
MOL Csapat