Kis Gábor: Fájt nézni, ahogy a fiúk meghalnak a medencében

2019. április 25. csütörtök 12:57

A szezon végén visszavonuló Kis Gábornak a Verona elleni kudarcnál is jobban fájt, hogy nem lehetett ott a társaival a medencében. Elvették az esélyt.

A Szolnoki Dózsa nem tudta legyőzni a Veronát a Bajnokok Ligája csoportkörének utolsó előtti fordulójában, a 6-6-os döntetlennel pedig az is eldőlt, hogy a két évvel ezelőtti BL-győztes nem lesz ott a hannoveri Final8-ben.

A szolnokiak szezon végén visszavonuló klasszisa, Kis Gábor meglehetősen zaklatottan nyilatkozott a meccs lefújása után, és a dühe nem párolgott el a mérkőzés után 12 órával sem. “Végig az volt az érzésem, hogy konkrét csoda kellene ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést” - mondta a MOL Csapatnak csalódottan a világklasszis center.

Elmaradt a csoda, pedig mindent megtettek érte

A Szolnok óriási hátrányból kezdte a sorsdöntő mérkőzést, hiszen két legjobbja, a szerb Andrija Prlainovic, és mint később kiderült, Kis Gábor nélkül volt kénytelen megvívni a Sport Management elleni meccset. Ráadásul a center játéka az utolsó pillanatig kérdéses volt, így benevezték a Verona elleni meccsre, ám kiderült, hogy nem tudja vállalni a játékot, a helyére viszont már nem lehetett benevezni egy másik játékost.

“A szívem szakadt meg, ahogy néztem a fiúkat, és őszintén szólva talán inkább büszke voltam, mint dühös. Láttam, hogy megdöglenek a vízben a győzelemért, én pedig átöltözve, sapkában ültem a kispadon, de nem tudtam beszállni segíteni nekik. Elképesztő volt, amit harcolt a csapat, le a kalappal az összes játékos előtt” - mondta megindultan Kis.

 
Fotó: Kis Gábor/Facebook
 
“Az olaszok pontosan tudták, hogy létszámban megvan ugyan a Szolnok, de 16-17 éves fiúk ülnek a padon, így 9-10 játékossal leszünk kénytelenek végigjátszani a meccset, ezért olyan iramot diktáltak, amiről azt hittem, maximum három negyeden át fogjuk bírni. Nem lett igazam, fizikálisan nagyon jól bírták a fiúk, akik összeszorított foggal harcolták végig a mérkőzést, és sokkal, de sokkal többet érdemeltek volna egy döntetlennél.”

A veronaiaknak a két klasszis kiesésével alaposan leegyszerűsödött a feladatuk: nem volt más dolguk, mint Zalánki Gergőt ütni-verni az egész meccsen keresztül, és bele is álltak a feladatba rendesen. “Kapott rendesen, de ő akkor sem ütött, amikor a legtöbben visszacsaptak volna, mégis volt olyan, hogy őt is kiszórták. Sajnos nem tudom ezt szebben mondani: undorító volt, ami történt.”

Partnerek voltak a bírók

“Elég hosszú pályafutás, jó sok éles meccs áll mögöttem, de még soha nem fordult elő, hogy egy mérkőzés utáni nyilatkozatomban a játékvezetőkkel foglalkozzak. Ennek az az oka, hogy tudom, milyen nehéz a bírók dolga, ők ugyanis nem tudnak jól fújni: valaki mindig dühös rájuk” - mondta egy mosoly kíséretében a szolnoki center.

 
“Tudtuk jól, hogy milyen pólót játszik a Verona. Nincs bírói ítélet, amit ne reklamálnának üvöltve a vízből, a kispadról és a medence széléről egy emberként. Közben színészkednek, eljátsszák a faultokat, és olyan nyomás alá helyezik a játékvezetőket, amit csak a legrutinosabb bírók tudnak figyelmen kívül hagyni. De ami szerda este történt, azelőtt értetlenül állok.”

“Mi ezt a meccset nem nyerhettük meg, ez tisztán látszott. Amint esélyünk volt nyeregbe kerülni, azonnal jöttek a kontrák, és úgy éreztem, a játékvezetők csak akkor fújnak korrektül, amikor a Verona vezet. Amint felcsillant a remény, jött egy furcsa ítélet, és máris kezdhettünk újra kapaszkodni” - mondta elkeseredetten Kis.

“Még így is felcsillant a remény egyszer. Kaptunk egy fórt a meccs egyik kulcspillanatában, amit ha belövünk, vezethettünk volna, de sajnos az pont kimaradt, és onnantól alig maradt esélyünk” - tette hozzá a center.

 
Fotó: Szolnoki Dózsa
 
“Mindezt persze nem a Sport Management játékosai ellen mondom. Ők ilyen vízilabdát játszanak, ebben jók, így a saját szempontjukból teljesen érthető, hogy ezt az olaszos pólót erőltetik. Tudtuk mi is, hogy erre készülnek, nem ért minket meglepetés, csak arra nem voltunk felkészülve, hogy a bírók ilyen szinten partnerek lesznek ebben.”

Így sem lesz szomorú a visszavonulás

Kis Gábor, aki gyakorlatilag mindent megnyert, amit pólóban meg lehet, az utolsó szezonját tapossa. Az idény végén visszavonuló játékos problémás dereka, illetve életkora miatt döntött a visszavonulás mellett (“centerként olyan a nyugdíjkorhatár, mint a katonáknál: minden év kettőnek számít” - mondta nevetve a 36 éves játékos), és bár részese volt a két évvel ezelőtt BL-győzelemmel megkoronázott szolnoki aranykornak, nincs rossz érzése, hogy utolsó évében szerényebb trófeatermés várható.

“Nem ér meglepetésként, hogy az utolsó évemben nerm taroljuk le a magyar, és a nemzetközi mezőnyt, hiszen egy olyan frissítési folyamat zajlik a Szolnoknál, ami szép jövőt, de eredményeket tekintve talán szerényebb jelent ígér. "Őszintén szólva nem is azért játszom, hogy megszerezzem a sokadik bajnoki címemet, vagy kupagyőzelmemet, hanem azért, mert nagyon nehezen tudom elengedni, hogy ott legyek a fiúkkal a medencében. Az edzések, na, azok nem fognak hiányozni” - tette hozzá széles mosollyal Kis.

 
Fotó: Kis Gábor/Facebook
 
“Az egészben csak az bosszantó, hogy ez a derékprobléma a legrosszabbkor újult ki. Volt már korábban is bajom vele, de egy hosszabb regenerációs folyamattal kezelhető volt a dolog."Most viszont már nincs időm kivárni a folyamatot. Itt ülök, van hátra a pályafutásomból 6-8 meccs, és nem tudok a fiúknak segíteni. Ettől készülök ki igazán.”

“Nem a BL-győzelem, vagy a bajnoki cím ígérete miatt akartam a vízbe ugrani szerdán sem. Hanem azért, mert láttam, hogy a fiúk belehalnak a meccsbe, annyira akarnak győzni, én pedig csak a kispadról nézhetem a hősies küzdelmüket. Talán a rájátszásban fogok tudni vigasztalódni egy kicsit” - tette hozzá az olimpiai bajnok klasszis.

MOL Sportágak
MOL Csapat