Sokat elmond a női vízilabda-válogatott Világkupa-selejtezőre utazó csapatáról, hogy Vályi Vanda a maga 26 évével a rutinos játékosok közé tartozott. Cseh Sándor részben kényszerből, részben a tesztlehetőséget kihasználva több játékosának is lehetőséget adott a válogatott tűzkeresztségen való átesésre, tette ezt eredményesen. Ha nem is könnyedén, de kiharcolta a szuperdöntős szereplést a legutóbbi három világverseny finalistája.

Hullámvasút volt a javából, mert nemcsak a torna, de többször meccsen belül is szélsőséges volt a játékunk. "A végén éltünk a lehetőséggel, Ausztrália ellen nagyon jó meccset játszottunk, és kiharcoltuk a nagydöntőt. Ez volt a célunk, ezt elértük. Ez már önmagában siker” - mondta Vályi a MOL Csapatnak.

Nem indult jól

A lehető legerősebb összeállításában pályára lépő magyar csapatnak sem lett volna sétagalopp a csoportkör, ahol “a legutóbbi két olimpiai bajnokkal” és Japánnal találkoztunk. A spanyolok és az USA ellen voltak jó negyedek, sőt félidők is, de sima vereség lett a vége mindkét rangadónak, és a japán elleni győzelem sem volt éppen egy zászlósmenet.

 

Az elején akadtak gondjaik Vályiéknak (fotó: MVLSZ)

“Az természetes, hogy ha az ember a magyar válogatottban játszik, mindig mindent kiad magából. Ez alapvetés nálunk! Van azonban egy sereg olyan tényező, amire hiába dolgoztunk végig egy edzőtábort, csak éles helyzetben lehet felkészülni.”

Úgy gondolom, nem éreztük igazán jól egymást, nem volt meg a zökkenőmentes csapatjáték, és ettől egy picit meg is ijedtünk. "Az elmúlt időszak eredményei nyomást is jelentenek, mi is nagyon sokat várunk magunktól, de most azt éreztük, hogy csikorog a gépezet” - idézte fel a torna első szakaszát a Ferencváros rosszkéz szélsője.

Nem is folytatódott jól

A két vereséggel a vesztesek ágára kerültünk, ahol szerencsénkre ott voltak az ausztrálok is, így a kijutáshoz a görögöket kellett verni (meg újra a japánokat). Ez nem sikerült, pedig megint kiválóan kezdtek a mieink, de a végén nemcsak a meccset veszítették el, de Cseh Sándort is: a kapitányunk olyan hevesen reklamált, hogy piros lapott kapott.

“Azt hiszem, Sanyi kiakadása is kellett ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. Persze volt számunkra is mondanivalója, de teljesen megértettem, hogy nem bírta tovább. Mindenkinek megvan, mennyit tud elviselni, a kapitánynak itt lett elege.”

A görögök elleni vereség után összeültünk, és tudatosítottuk magunkban, hogy ha a továbbjutás nem is lesz meg, a két hátralévő meccsen kötelességünk mindent kiadni magunkból."Megfogadtuk, hogy dinamikusan, agresszíven fogunk játszani Japán ellen, nem úgy, ahogy a csoportmeccsen.”

Aztán minden jó lett

A japánok csúnyán beleszaladtak a pofonba, a dacból kiválóan pólózó magyar lányok 28-13-ra gázolták el az ázsiaiakat, amiben megvolt a szerepe annak a kellemes meglepetésnek, hogy előtte Ausztrália jól elverte a görögöket, így felcsillant a remény a továbbjutásra. Csak meg kellett verni hozzá az olimpiai döntőst.

 

Ausztrália ellen remekül játszottak a lányok (fotó: MVLSZ)

“Erre a meccsre már úgy érkeztünk meg, hogy a fáradtságnak és a bizonytalanságnak nyoma sem volt. Mindenki mozgósította az utolsó erőtartalékait, és egy nagyon jó meccsen, extra védekezéssel sikerült legyőznünk az ausztrálokat.”

A minitabellán jobb gólkülönbséggel értünk oda a nagydöntőbe, azaz meglesz a lehetősége Cseh Sándor csapatának, hogy zsinórban négy világversenyről hozzon haza fényes érmet. De ha már az előző Világkupa-sorozat, a világbajnokság és az Európa-bajnokság szóba került…

“Azt tudnia kell mindenkinek, hogy a három ezüstérem nem egy repülőjegy! Megdolgoztunk értük, megérdemelten nyertük őket, de semmire nem jelentenek garanciát, nem jár velük előjog."Egy hajszálon múlt, hogy nem maradtunk le a nagydöntőről, amit elég furcsa élmény lett volna otthonról nézni” - mondta vidáman a magyarok egyik vezére.

Érzelmi stabilitás!

Vályi szerint nagyon jól mutatkoztak be a fiatalok, több újonc is jelezte a játékával, hogy a legjobbak ellen is lehet rá számítani. Elégedetten nyugtázta, hogy a kapitány nagy merítésből állíthatja össze a csapatát, mivel ennek a megerősítése volt a torna egyik fő feladata.

“Vannak azért fontos tanulságok. Úgy gondolom, nem megfelelő lelkiállapotban érkeztünk meg a tornára, és ezt intő jelnek kell felfogni. Nagyon fontos az érzelmi stabilitás, nem szabad meginogni, mert egy ilyen sűrű mezőnyben nagyon kevés hiba fér bele. Voltam én is 17 éves a rutinos játékostársak között, tudom, milyen érzés. De nem mentség, igenis meg kell tanulni a nyomással együtt élni.”

 

Összességében jól vizsgázott a fiatal csapat (fotó: MVLSZ)

“Fizikailag is lehet még tovább fejlődni, ami sok egyéni munkát követel. De kell, mert láttuk, hogy a torna első szakaszában több jól sikerült első félidőt is gyenge második követett. Ha fizikai fáradtság, akkor azzal kell foglalkozni, ha mentális, akkor pedig azzal.”

“Egy nagyon felkészült szakmai stáb irányítja a válogatott munkáját, látjuk és érezzük, hogy akiket behívnak a keretbe, azok jogosan vannak velünk. Nagyon tetszett, hogy nem zökkentette ki őket, amikor a világ legjobbjai ellen játszottak, hanem mindent beleadtak, hogy felvegyék a nemzetközi ritmust. Úgy jövünk haza, hogy több fontos célt is teljesítettünk” - zárta a gondolatait Vályi Vanda.