Utolérték a fiúk a lányokat: a téli Európa-bajnokságon, ahol mindkét csapatunk döntőt játszott, úgy állt a helyzet, hogy a lányok az előző Világkupával együtt zsinórban három világverseny fináléjában szerepelhettek. Sydney-ben Varga Zsolt csapata kiegyenlítette a háziversenyt, hiszen egészen a döntőig menetelt - az első aranyra azonban továbbra is várnunk kell.

“Nekem azért inkább félig tele van a pohár” - mondta a kapitány a MOL Csapatnak. “Az, hogy az utóbbi három tornán mindig eljutottunk a döntőig, azt mutatja, hogy az abszolút élmezőny tagja vagyunk, hiszen ezt sem a szerbek (akik itt sem voltak Sydney-ben), sem a spanyolok nem tudják elmondani magukról. Ráadásul mi azért elég alaposan kicseréltük az előző olimpián szerepelt csapatunkat.”

Most jobbak voltak a görögök

A döntő nem a mi szánk íze szerint alakult, hiszen az elején és a végén is elhúztak a görögök, és bár először még fordítani tudtunk, másodszorra már csak az jött össze, hogy szorossá tudtuk tenni az utolsó perceket.

Az elején 5-2 is volt nekik, és a végén is háromgólos hátrányból jöttünk vissza, ebből a szempontból abszolút elégedett lehetek a küzdőszellemmel."A görögök nagyon jól lassították a játékunkat, hatékonyan védekezték le a mi erősségeinket, ezért jár nekik a gratuláció, mi pedig megkaptuk a feladatot, hogy még jobbá tegyük a saját játékunkat, mire legközelebb találkozunk.”

 

A legutóbbi három nagy tornán döntőt játszottunk (fotó: MVLSZ)

Külső szemlélőként talán azt lehetett kiemelni a vereség legfontosabb okaként, hogy bár a görögök kapusai sem parádéztak, a magyaroktól nagyon kevés védés jött. Márpedig egy egygólos meccsen ilyen tényezők döntenek vereség és győzelem között.

Ez olyan szintű leegyszerűsítése a pólónak, amibe egy kapitány nem megy bele szívesen."Tudom, hogy sokan csodatevőnek tartják [Vogel] Somát, aki valóban hihetetlen képességű játékos, de kaptunk már ki fontos meccsen vele is. Számomra ugyanolyan látványos egy elcsúszó védekezés, elmaradó blokk vagy meg nem értés a zónán belül, mint amikor a kapus mellé nyúlt egy lövésnek. Egyáltalán nem gondolom, hogy a kapusainkon ment volna el a győzelem” - szögezte le Varga.

Jobban akarták?

A Vk azért nem egy Eb vagy vb, ezért felmerülhet a kérdés, hogy mennyire adtunk bele mindent, illetve mennyire volt inkább a csapatépítésen, a fiatalok beépítésén a hangsúly. Vagy azon múlt, hogy a régóta semmit nem nyerő görögök motiváltabbak voltak?

Dehogy! Mi is nagyon nyerni akartunk, mentálisan és fizikálisan is készen álltunk a döntőre, nem rontottunk el semmit a felkészülés során. A vereségünknek sokkal prózaibb oka van: a görögök jobban játszottak nálunk.”

“Sokan mondják, hogy a Világkupa nem számít, és valóban igaz, hogy sokan (köztük egy kicsit mi is) a felkészülés egy fontos állomásának tekintjük a sorozatot, de ez csak addig igaz, amíg be nem ugrunk a medencébe. Amikor tétmeccset játszol a spanyolokkal, horvátokkal vagy a görögökkel, forr a víz, mindenki le akarja győzni a másikat, és senki nem azzal foglalkozik, milyen presztízsű torna a Vk. Apropó, presztízs: a győztes görög csapatot az államelnök a hivatalában fogadta ünnepélyes ceremónián” - tette hozzá mosolyogva Varga.

A ciklus felénél minden oké!

A kapitány elmondta, nagyjából úgy halad a felkészülés, ahogy eltervezte, és az olimpiai ciklus felénél ott tart a csapatépítéssel, ahol most tartania kell. Varga folyamatosan keresi a legerősebb tizenötös keretét, hol fiatalabb, hol rutinosabb játékosokat dob be, és minden egyes tornával közelebb van a végső megoldáshoz.

 

Egy nagy visszatérő: Zalánki Gergő (fotó: MVLSZ)

“Az a legfontosabb, hogy éles meccseket játszunk elitcsapatokkal, mert csak ezek adnak információt arról, hol is tartunk pontosan. A három döntő jól hangzik, de ugyanúgy nem garancia semmire, mint ahogy az sem lenne, ha mindegyiket megnyerjük. Lépegetünk előre, látjuk a gondjainkat és az erősségeinket, de a fejlődés nem állhat meg, mert a többi csapat is halad a maga útján.”

Van a fejemben egy 24-25 fős lista, azaz az első feladatot teljesítettük, mert az volt a cél, hogy a ciklus felénél ez a bő keret összeálljon. "Közülük fog kikerülni a következő világversenyek 15 fős kerete, illetve valószínűleg az olimpia tizenhárom is, de ezt nem lehet így kijelenteni” - mondta határozottan a kapitány.

 

A biztos pontok egyike, Manhercz Krisztián csapatkapitány (fotó: MVLSZ)

“Mi van akkor, ha egy nagy tehetségünk ellustul, és nem teszi bele minden nap azt a munkát, ami nélkül nem lehet fejlődni? És ha hirtelen berobban egy olyan későn érő játékos, akire eddig nem figyeltünk fel? Azt tudom, most hogy állunk, de hogy mi lesz a következő világverseny előtt, arról csak annyit tudok mondani, hogy ahogy a játékosok, úgy mi is mindent beleadunk, hogy a lehető legerősebbek legyünk!”