Három tulajdonképpen meglehetősen sima győzelemmel tudta le az OTP Kupa felkészülési tornát a férfi vízilabda-válogatott, amelyben újra feltűnt egy ismerős arc: visszatért Zalánki Gergő.

“Kicsit izgultam” - lepett meg minket az Olympiakosz klasszisa (ősztől újra a Pro Reccóban játszik), aki világ- és Európa-bajnok, kétszeres BL-győztes, így nem igazán illik a képbe, hogy izgul egy barátságos meccs előtt.

“Hazatérés, Margitsziget, sok szurkoló… ha kicsit tartottam is tőle, a fogadtatás nagyszerű volt, ahogy a fiúk és [Varga] Zsolt, úgy a közönség is csupa pozitív visszajelzést küldött. Boldog vagyok, hogy újra itt lehettem, és a játékommal tudtam segíteni a csapatot” - tette hozzá Zalesz, aki kiváló teljesítményt nyújtott a felkészülési kupán.

Nehezebb ellenfelekhez szoktunk

A július végén esedékes Világkupa szuperdöntőre készülő válogatottunk Hollandiával, Grúziával és Szerbiával találkozott a Hajósban. A hollandok simán, parádés játékkal, a grúzokat gyenge védekezéssel, de rendkívül hatékony támadójátékkal győztük le, a szerbeket pedig elgázoltuk, ami akár nagy szó is lehetne, de most nem volt az.

“Van bajuk a szerbeknek, de ezt majd szépen megoldják, nekünk nem kell ezzel foglalkoznunk” - utalt Zalánki arra, hogy a játékosok fellázadtak a szövetség ellen (ez egyébként nem szokatlan esemény a szerb pólóban), ezért meglehetősen tartalékos csapattal érkeztek Budapestre.

 

A szerbek ellen is remekeltek Zaleszék (fotó: MVLSZ)

“A lényeg számunkra, hogy nagyon jól sikerült a kupa, jó meccseket játszottunk, tudtuk gyakorolni a taktikát különböző játékhelyzetekre, és játéklehetőséget kapott sok fiatal is. Jó érzés volt újra itthon pólózni, sokan kijöttek megnézni minket, jó hangulat is volt. Hiányzott már nagyon, és ahogy a stáb, a csapat és a szurkolók fogadtak, az különösen jólesett.”

Sokan kiszúrták, hogy a balkezes bombázó, akit a 7-es sapkában szoktunk meg, ezúttal 8-asban ugrott a medencébe. Felmerült a kérdés, a visszatérő Zalesz tisztelgésnek szánja-e a sapkaválasztást, hiszen az ő posztján játszott a valaha volt egyik legnagyobb balkezesünk.

“Természetesen eszembe jutott, hogy Benedek Tibor számát örököltem meg, de nem volt tudatos választás a részemről. Egyszerűen annyi történt, hogy ez a sapka volt szabad.”

Az utolsó puzzledarab?

A rendkívül kiegyenlített nemzetközi pólómezőnyben nagyszerűen szerepelt a magyar csapat Zalánki nélkül is, de a döntőkben nem volt szerencséje. Az odáig vezető úton megoldotta a feladatát a csapat, de a finálék nem sikerültek jól, és az embernek volt egy olyan érzése, hogy egy extraklasszis játékos hiányzott a legnehezebb pillanatokban.

 

Nagyot erősödött a csapat Zalánki visszatérésével (fotó: MVLSZ)

“Ez nem az NBA, ahol egy-egy sztárjátékos dönti el a meccseket! A póló soha nem volt ilyen, az új szabályrendszerben pedig még kevésbé képzelhető el, hogy egyetlen játékos döntsön győzelemről vagy vereségről. Olyan gyors, fizikailag annyira fárasztó lett a póló, hogy már az is kevés, ha egy jó kezdőcsapatod van. Tizennégy jó játékos kell a győzelemhez!”

“A nagy tornákat a legegységesebb csapatok nyerik meg, amiknek a leghosszabb a kispadjuk. Annyira kicsik a különbségek, hogy apróságokon múlik, ki nyer meg egy döntőt, és eleve azt sem lehet tudni, bejutottunk volna-e a döntőbe, ha ott vagyok a csapatban."Hülyeség is erről beszélni, csak annyit kell megjegyezni, hogy nagyon erős és egységes volt a magyar csapat nélkülem is.”

“Varga Zsolt nagyon jól építi a Los Angeles-i csapatát, szerencsére tehetségekből sincs hiány, de úgy gondolom, tudok segíteni a válogatottnak! Ha kell, a gólokkal és gólpasszokkal, ha az kell, akkor tanácsokkal és támogatással. Bármilyen szerepet szán is nekem a kapitány, készen állok rá, hogy teljesítsem” - mondta elszántan.

Van nyomás, de az jó!

A balkezes játékos már harmincegy éves, és bár a játéktudása és a rutinja is aranyat érhet a magyar csapatnak (átvitt értelemben és szó szerint is), van egy olyan érzése is az egyszeri szurkolónak, hogy fontos szerepe lehet a hihetetlen nyomás levételében a fiatalokról.

 

Fél szem már Los Angelesen (fotó: MVLSZ)

“Érzem és tudom, hogy sokat várnak tőlem, de ez mindig így volt, szóval emiatt nemhogy nem fogok megfutamodni, de egyenesen akarom is. Ez ugyanis egyrészt elismerés és megtiszteltetés, másrészt pedig a rutinosabb játékosok egyik legfontosabb feladata. Példát kell mutatnunk azzal, hogy kilépünk a komfortzónánkból, mert ezt mindenkinek meg kell tennie, aki fejlődni akar. A fejlődés pedig nem állhat meg!” - mondta a két év pireuszi légióskodás után a Pro Reccóhoz visszatérő klasszis, aki már alig várja, hogy kezdődjön a Világkupa döntője.

“Mindegy, mit gondolunk a szuperdöntő lebonyolításáról, mert nincs rá hatásunk. Nekem nincs bajom azzal, hogy nincs csoportkör, ahol még lehet javítani egy rossz meccs után, hanem minden meccs élet-halál. Amúgy is ezzel a tudattal kell minden meccset kezdenünk, mert hihetetlen kiegyensúlyozott a mezőny. Az nyer, aki jobban akarja a győzelmet!”