Märcz Tamás a kiutat keresi az elmúlt évek csapdájából | MOL Csapat

Märcz Tamás a kiutat keresi az elmúlt évek csapdájából

2018. augusztus 01. szerda 09:30

Märcz Tamás tudta, milyen nehéz feladatra vállalkozott a pólóválogatott élén, és bár tudta, hogy nem a vb- és világliga-ezüst a realitás, nem adja fel továbbra sem.

“Hosszú Európa-bajnokság volt ez” - sóhajtott fáradtan Märcz Tamás férfi szövetségi kapitány, amikor az Eb értékelésének ügyében utolérte a MOL-csapat. Az egykori klasszis pólós nem tagadta, az eredmények miatt természetesen nem elégedett, de egyből hozzátette, sem őt, sem a játékosait nem törte meg a magyar pólóválogatottól szokatlannak mondható 8. helyezés.

Az oroszoktól is kikapott, 8 lett az Eb-n a pólóválogatott

Európa-bajnokság, férfiak, a 7. helyért: Oroszország-Magyarország 9-8 (2-1, 3-2, 3-1, 1-4)Barcelona, Piscines Picornell, v.: Buch (spanyol), Rakovic (szerb) gólszerzők: Holod 3, Nagajev, 2, Sepeljev, Harkov, Szucskov, Andrjukov 1-1, illetve Vámos 3, Bátori 2, Erdélyi, Zalánki, Bedő 1-1 Magyarország: Vogel - Zalánki, Jansik D., Vámos, Erdélyi, Manhercz, Bedő - cserék: Mezei, Bátori, Kovács G., Angyal, Pohl Az már a torna zárónapjának nyitómérkőzése előtt biztos volt, hogy a magyar férfiválogatott története második legrosszabb Eb-szereplésével tér majd haza, ugyanis az 1989-es bonni kilencedik hely kivételével ötödiknél egyszer sem végzett rosszabb helyen.

“Tudtam, milyen nehéz feladatra vállalkozom, amikor 2017 januárjában átvettem a válogatott irányítását, de úgy éreztem, alkalmas vagyok a feladatra. Az Európa-bajnokság alatt sok kritikát kapott a csapat, és személy szerint én is, de engem csak a szakmai kritikák érdekelnek, a szakmához nem igen értő kommentekkel nem foglalkozom. Nem lettem rosszabb edző az elmúlt hetekben, sőt érzem magamon, hogy minden meccsel fejlődöm a csapattal együtt, még ha ez most az eredményekből nem is feltétlenül derült ki.”

“Akik értik a vízilabdát, meg tudják ítélni, hogy mi miért történt az Eb-n. Akik a szakmai körön kívül vannak, azoknak nincs rálátása a jelenlegi helyzetre ezért nem befolyásol az ő elégedetlenségük. Természetesen elfogadjuk a kritikát, hiszen kár lenne tagadni, hogy sok esetben rászolgáltunk, de én azt vallom, mindig a teljes képet kell nézni, amikor az ember értékel”  - tette hozzá Märcz.

Elaltatták a sikerek a közvéleményt

Amikor a játékosként olimpiai bajnok szakember átvette a válogatottat, már éreztette a hatását a pólós aranygenerációnk lecsengése, ennek ellenére Märcz világbajnoki ezüstérmet szerzett a csapattal, majd a világligában is a döntőbe vezette a válogatottat. Utóbbi ezüstöt ráadásul már úgy szerezte, hogy nemhogy olimpiai bajnok, de már világbajnok sem nagyon akadt a csapatban. Märcz a Montenegró ellen ötméteresekkel elveszített döntő után sietett leszögezni, hogy senkit ne altassanak el a kiváló eredmények, mert vannak gondjai a csapatnak.

 
Fotó: Waterpolo.hu
 
“A világligában egyszerre nyújtott extrát több játékosom is, ennek volt köszönhető, hogy legyőztük például a világbajnok horvátokat. Ez a teljesítmény azonban extrémnek számított ettől a csapattól, de többször nyilatkoztam akkor is, hogy nem szabad emiatt elvárásokat rakni a csapatra mert nagyon új a csapat és nem biztos hogy folyamatosan képes extrát nyújtani. Akkor úgy jöttek össze a dolgok, hogy valahogy sikerült az összes gondunkat a szőnyeg alá söpörni, és kevésbé ütköztek ki a hiányosságaink.”

“Persze sok összetevője van annak, hogy ez miért nem sikerült, de ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, akkor sajnos azt a konklúziót kell levonnunk, hogy jelenleg nagyjából ott van a helyünk, ahol az Eb-n végeztünk. Ott vagyunk a legjobb nyolcban,  de az éremért küzdő csapatok most jelentősen előrébb tartanak nálunk” - magyarázta Märcz.

“Próbálunk felugrani arra a szintre, ahol a legjobbak vannak, de ez még nem mindig sikerül. A közvélemény automatikusan érmet vár a férfi pólósoktól, és én is úgy vagyok vele, hogy soha nem fogadom el előre a realitást, de az Európa-bajnokságon szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy nem álljuk a versenyt a legjobbakkal.”

Nem is az olaszok ellenivel volt a baj

Az, hogy az olaszok és a szerbek legyőztek minket, nem feltétlenül volt meglepetés, hiszen nagyon erős kerettel álltak rajthoz ugyanakkor több szokatlan eredmény is született, mint például a németek elleni 4-4.

“Ráfoghatnánk arra, hogy az olaszok, aztán a szerbek elleni meccs rányomta a bélyegét a csapat hangulatára, és kicsit megtörte a fiúkat, de szerintem ezzel csak altatnánk magunkat. Az objektív értékeléshez érdemesebb a statisztikák mögé nézni: az egész tornán 20-25 százalékos hatékonysággal támadtunk, és ez egész egyszerűen megengedhetetlen. Ezek szakmai téren is olyan figyelmeztető jelek, amiket nagyon komolyan kell venni, és nem csak nekem, mint szövetségi kapitánynak, hanem az év közben végzett munkát illetően a klubedzőknek, és természetesen maguknak a játékosoknak is. "Mindenesetre az leszögezhető, hogy míg a védekezésünkkel többé-kevésbé elégedett lehettem, hiszen elmondható, hogy kevés gólt kaptunk, támadásban sokszor a jobbnál jobb helyzeteket is elrontottuk, és ez több esetben is elbizonytalanította a csapatot.”

“Az olaszok elleni mérkőzés azért komoly nyomokat hagyott a fiúkban, ezt kár lenne tagadni. hiszen a vereséggel már eleve egy olyan útra terelődtünk, ami előrevetítette az 5-8 helyért folyó küzdelmet. Az olasz csapat rutinosabb is, a játékosai pontosan érzik, hogy kell lehozni egy ilyen hőfokú, és ekkora téttel bíró meccset, sportdiplomáciában pedig a legerősebbek nemzetközi szinten, ami azért nem mellékes szempont a mi sportágunkban. Ez egy kellemetlen vereség volt, az első igazán nagy pofon, amit a csapatom kapott, mióta én irányítom” - tette hozzá Märcz.

Hogy kerültünk ilyen helyzetbe?

Annak, hogy a szövetségi elnöktől kezdve a kapitányig mindenki azt mondja, nagyjából ez a helyezés a realitás, számtalan oka van. A beszélgetésünk egy meglepő fordulattal Kim Rasmussenre, a női kézilabda-válogatott kapitányára terelődött, aki azt mondta, úgy kellene megvernie a norvég válogatottat a magyarral, hogy a játékosaik nálunk játszanak, a mieink pedig a norvég sztárok mögött ülnek a padon. Märcz, aki szereti és követi a kézilabdát, hozzátette, hogy a vízilabdában is hasonló a helyzet, sőt eltéveszthetetlen a párhuzam.

 
Fotó: Waterpolo.hu
 
“Ez egy összetett probléma és nem is csak a légiósok miatt van ez a helyzet. Az tény hogy a válogatott jelenlegi bekkjei közül egyikük sem első számú játékos a csapatában, Angyal, Jansik és Pohl is második, harmadik számú hol egy magyar klasszis, hol egy légiós mögött. De a teljes bal oldalunk is hasonló helyzetben van, Manhercz és Bátori is hátrébb szorult a klubjában, posztjukon sztár külföldik játszanak. Vagy ott vannak a centerek: Mezei Tamás például Kis Gábor cseréje a Szolnokban, Bedő Krisztián pedig Hárai mögött játszik, a két sztárcenterre pedig nem számíthattam az Eb-n.”

“Mondok még valamit: a 2000-es évek aranygenerációja - amellett, hogy nyilván tele volt zsenivel is a csapat - a horvát és az olasz bajnokságban érett klasszissá. Akkor a horvátok és az olaszok voltak azok, akik megtehették, hogy odagyűjtik a legjobbakat, aminek nyilván az ő fiataljaik itták meg a levét. Most viszont az a helyzet, hogy nincs külföldön egy magyar játékos sem, és a magyar bajnokság lett anyagilag a legvonzóbb a külföldi sztároknak. Nem ecsetelném, hogy ez milyen hatással van a válogatottra.”

Az a 4-5 év most nagyon hiányzik

Az okok között tovább böngészve Märcz felhívta a figyelmünket egy másik komoly problémára. “A fiatal és a rutintalan jelzők gyakran szerepelnek egy mondatban, de nem szinonímái egymásnak. A mi csapatunk például rutintalan, de az átlagéletkora 25 év körül volt, azaz egyáltalán nem mondható, hogy tejfelesszájú gyerekekkel mentünk volna harcba.”

 
Fotó: Waterpolo.hu
 
“Az a helyzet, hogy a hirtelen visszavonuló, illetve pihenni vágyó játékosok túlságosan nagy űrt hagytak maguk mögött, és bár a mostani csapatomban többen is voltak már kerettagok korábban, nagy tornákra soha nem jutottak el a szűkítések után. Most nagyon hiányzik az a 4-5 évnyi rutin, amit korábban fel kellett volna szedniük. Ez volt az utóbbi évek legnagyobb csapdája, amibe annak rendje és módja szerint bele is léptünk. Ezek a srácok tehetséges, jó szellemű fiúk, de a világ legjobbjainak legyőzéséhez elengedhetetlen az a fajta meccsrutin, ami most nagyon hiányzott.”

“Korábban is mondtam, a csapat összeállításánál nagyon fontos, hogy legyen egy klasszis center, meg egy jó bekk, akiket már elfogadott, megismert a nemzetközi mezőny. De az a helyzet, hogy nem szűkíthetjük le a kérdést erre a két posztra, mert az Európa-bajnokságon alig akadt olyan poszt, ahol felnőttünk volna a nemzetközi elithez.”

“Hiába csodagyerek valaki 18 évesen, a tehetség önmagában nem elegendő , hogy szembeszálljunk a sztárcsapatokkal, akik tökéletesen felkészített, extraklasszis játékosok sorát dobhatják harcba. Folyamatosan és célirányosan kell fejleszteni még a legnagyobb tehetségeket , hogy ne legyen senkinek hiányossága semmilyen téren” - magyarázta a kapitány.

Nem haragszik a hiányzókra

Märcz Tamás messze nem a legerősebb csapatával ment az Eb-re, hiszen néhány fontos játékosa jelezte, pihenéssel töltené inkább a nyarat, ráadásul még az utolsó pillanatban is voltak sérülések. A szövetség elnöke, Dr. Kemény Dénes egy interjúban epésen meg is jegyezte, hogy a horvát és szerb sztárok mind ott voltak a medencében, pedig nekik sem volt könnyű szezonjuk, de Märcz nem haragszik senkire.

“Nincs bennem tüske, és én amúgy sem engedhetem meg magamnak, hogy csak rövid távú célokat tartsak szem előtt. Azért akartak pihenni, hogy a regenerációnak köszönhetően jobb játékosként térhessenek majd vissza a válogatottba, és nagyobb hasznukat vehesse a csapatunk. Ha így lesz, mindenki nyert.”

Märcz: Azokból csinálok csapatot, akikből tudok

A férfi vízilabda-válogatott Budapesten fogadja a nemzeti pólóelitet, miután a Duna Arénában rendezik a világliga szuperdöntőjét, Märcz Tamás kapitánynak mégis a klasszikus vicc csattanója, a "Nesze, sánta, itt egy púp" juthat eszébe.

“Azt ugyanakkor mindenkinek látnia kell (és talán ezt mérték fel rosszul a hiányzó játékosok), hogy az ő hiánya milyen hatással van a válogatottra. És ezt sem csak az Eb miatt mondom, hanem azért, mert a delegációk, a többi csapat, és legfőképpen a játékvezetők is gyorsan lejjebb sorolják magukban azt a magyar csapatot, amiben csupa olyan játékos pólózik, akiket nem nagyon ismernek.. Tudomásul kell venni, hogy a bírók sokszor neveknek fújnak, nem szituációknak, és ha egyszer egy polccal lejjebb kerülsz, akkor megtudod, hogy lefelé sokkal könnyebb az út, mint felfelé - akár úgy is, hogy közben újra a legerősebb csapatoddal kezded az adott meccset.”

Akkor lássuk azt a felfelé vezető utat

Märcz szerint az utóbbi években pozitív változások álltak be a képzésben, és bár ennek csak évek múltán fogjuk érezni az eredményét, szerinte a magyar póló hátországa nem fogja cserben hagyni a válogatottat.

“Volt egy rosszabb időszak az utánpótlásban, amikor mindenki a korábbi sikerek bűvöletében élt, és azt hittük, maguktól potyognak a medencébe a zsenik. Ennek nyilván az is volt az oka, hogy a 2000-es évek aranygenerációjában tényleg hemzsegtek az extraklasszisok, de ilyen száz évente egyszer történik. A normális az, ha évente 1-2 játékost ki tudunk nevelni, akik elég erősek a nemzetközi szinthez, nem az, hogy a B-válogatottban is olyanok játszanak, akik bárhol máshol stabil kezdők lennének.”

 
Fotó: Waterpolo.hu
 
“Azt hiszem, a legfontosabb, hogy minél jobb edzőket irányítsunk az utánpótlásba, hiszen az tény, hogy ami kimarad a képzésből 12-14 éves korban, azt 18-20 évesen már vért izzadva lehet csak visszahozni. Úgy gondolom, a magyar vízilabdában megvan a szakmai potenciál, és a játék magyarországi kultúrájából fakadóan azok a történelmi gyökerek is, amik szavatolják, hogy túl fogjuk élni ezt a nehezebb időszakot is, de csak ha nagyon odafigyelünk a részletekre.”

“Egy dolog ugyanis egészen biztos, és én is töretlenül hiszek benne: a magyar pólóválogatottnak mindig sikeresnek kell lennie” - szögezte le Märcz.

MOL Sportágak
MOL Csapat