Lubics Szilvia, köszöni, remekül van. A Bigfoot 200 ugyan nem múlt el nyomtalanul, de a civilben orvosként praktizáló ultrafutó klasszis gondosan megtervezett regenerációs időszak után már rövidebb versenyekre is vállalkozik. Szemmel pedig már természetesen a következő kihívásokat pásztázza. 

“Csináltam már ezt-azt életemben, de a Bigfoot után én is éreztem, hogy ez most más volt. Ilyen igénybevételnek még soha nem tettem ki a testemet, ezért nagyon tudatosan építettem vissza magam. "Egy hétig szinte semmit nem mozogtam, aztán jött egy háromhetes, laza mozgásokkal tarkított időszak, kevés futással, több kerékpározással és rengeteg nyújtós edzéssel. Amit a Bigfoot elvett a testemtől, azt fokozatosan adtam vissza neki, és ez kamatozott is, hiszen néhány napja már újra elkezdhettem edzéstervvel futni ” - mondta a MOL Csapatnak Szilvia, aki “örömfutásnak” nevezte a tőle megszokotthoz képest valóban lazább kocogásokat. 

  

Fotó: Lubics Szilvia/Facebook

 

A nagykanizsai ultrafutónő lazulós futásai egyébként legidősebb fiának jöttek igazán jól, aki élete első maratonjára készül, és nem akármilyen futótársra lelt édesanyjában, aki egy Facebook posztjában elárulta, számára is nagyon sokat jelent, hogy a fiával futhat együtt. 

Kisbalaton, 88 kilométeres terepfutás, városi kocogás 

“Orvosként is látom, mennyire bedarált ez a 200 mérföldes verseny, de a regenerációm nagyon jól sikerült, amit az is bizonyít, hogy négy héttel a valóban roppant megerőltető verseny után már teljesen jól vagyok. Nem égtem ki fejben sem, és ami még fontosabb, nemcsak kedvem van futni, hanem erőm is” - mondta vidáman Szilvia. 

Lubics Szilvi: Ennyire még sosem készültem ki egy versenyen

Ha Lubics Szilvia azt mondja, "még soha nem készültem ki ennyire egy versenyen", az már jelent valamit, hiszen a MOL Csapat ultrafutó klasszisa futott már pokoli hőségben, sziklás hegyekben és holdbéli tájat idéző sivatagban is. Arról, hogy mi kell a sokat látott, gránitkemény futónő teljes leamortizálásához, talán Szilvia Bigfoot 200 után kitett posztja mond a legtöbbet.

“Ugyanakkor azt is tudom, hogy nem szabad túlságosan sokat követelnem a testemtől, pontosan ezért idénre már nem is tervezek nagy dolgokat. Elindulok néhány kisebb versenyen, de csak az élmény kedvéért, nincs más célom, mint hogy élvezzem a futást. Az előttünk álló hétvégén körbefutom a Kisbalatont, és lesz egy 88 km-es verseny, amin rajthoz fogok állni, de ezeknél sem az eredmény, sem az idő nem számít majd. Visszaépítem magam, most csak ez a legfontosabb.” 

 

Fotó: Lubics Szilvia/Facebook

 

A Bigfoottal kapcsolatos élmények is leülepedtek Szilviában, aki úgy vizslatja fél szemmel a következő kihívásokat, hogy sokkal tapasztaltabbnak is érzi magát a Cascade-hegységben átélt - és túlélt - körülmények hatására. 

“Nagy ugrás volt az ismeretlenbe, ráadásul nem is erre a versenyre készültem [a lelketlen kínai hatóságok miatt elmaradt Ultra Gobiról bővebben itt olvashat - a szerk.], úgyhogy teljesen normális, hogy ennyire elfáradtam."A tapasztalatok levonása után azt kell mondjam, lehet ezt ennél jobban csinálni, ha az ember egyrészt specifikusan ide készül, másrészt van már az ilyen versenyekről származó rutinja. "Sokat tanultam magamról is, látom, hol és mit lehetne jobban csinálni” - mondta Szilvia, akinek az életveszélyes pillanatokban sem jutott eszébe, hogy feladja a versenyt. Sőt, épp ellenkezőleg, kedvet kapott a folytatásra. 

Nocsak, még egy embert próbáló sorozat! 

A világ legkeményebb versenysorozatának tartott 4Deserts-en Szilvia félúton jár, a négy helyszínből kettőt, az Atacama-sivatagot, és a Namíb- sivatagot már letudta. A Bigfooton átélt, nehéz helyzetek ellenére Szilvia nem tudta nem észrevenni, hogy a Cascade-hegységben rendezett verseny is egy sorozat része. 

 

Fotó: Lubics Szilvia/Facebook

 

“A 200 mérföldes versenyek sorozatát Triple Crown 200-nak nevezik, és ahogy a neve is elárulja, egy háromrészes sorozatról van szó. Éppen a napokban ért véget a második állomáson, Kaliforniában rendezett Tahoe 200, és októberben lesz a záró verseny, ami a legkeményebbnek ígérkezik: Utah államban lesz a Moab 240.” 

Nem egészen egy hónapja talpról leázott bőrről, hallucinációkkal együtt járó elképesztő kimerültségről, és száz méteren belül lesújtó villámokról beszélgettünk Lubics Szilviával, mégis szinte feleslegesnek tűnt feltenni a kérdést: tényleg vissza akar térni ebbe a sorozatba?

“Nem akarom túlfeszíteni a húrt ezekkel a 200 mérföldes versenyekkel, de annyira kedvet kaptam hozzájuk, hogy mindenképpen szeretném megcsinálni mindegyiket” - mondta széles mosollyal Szilvia. 

 

Fotó: Lubics Szilvia/Facebook

 

“A Moab tetszik jobban, de az jövőre nem fér bele, mert ütközik a jövő év egyik legnagyobb célkitűzésének megvalósításával: novemberben lesz a 4Deserts utolsó állomása, az Antarktiszon sorra kerülő The Last Desert. Reményeim szerint úgy fog kinézni a program, hogy júniusban megcsinálom a 4Deserts harmadik állomását a Góbi-sivatagban, aztán szeptemberben a Triple Crown sorozat Tahoe 200-át, novemberben pedig irány az Antarktisz.”

“Az év elejét még nem látom pontosan…. Lehet, hogy elindulok egy 100 mérföldes versenyen, tippjeim vannak, de természetesen sok függ a támogatóktól, és ezek a megbeszélések még előttünk vannak” - tette hozzá Szilvia.