A női kézilabda-válogatott reményt keltő első félidő után hat góllal kikapott Montenegrótól a világbajnokság csoportkörében. A vereséggel rendkívül nehéz helyzetbe került Golovin Vlagyimir csapata, amelynek a középdöntőben minden meccsét meg kell nyernie, de még akkor sem biztos, hogy bejut a legjobb nyolc közé, ami olimpiai selejtezőt érne.

“Van két napunk rendbe rakni a fejeket, menni kell tovább, nem szabad fejben szétesnünk, mert amíg remény van, addig küzdeni kell. Természetesen most mindenki nagyon csalódott, szomorúak vagyunk, mert nem tudtunk építkezni arra, ami az első félidőben jól működött” - mondta a kapitány a MOL Csapatnak.

Tíz perc alatt összeomlottunk

Az első félidőben elfogadhatóan működött a magyar csapat védekezése, Böde-Bíró Blanka pedig sorjázta a bravúrokat, így a mieink mentálisan is fölényben voltak. A szünet után azonban szerepet cserélt a két csapat, a montenegróiak védekezése állt össze, és ellenfelünk kapusa védett elképesztően hatékonyan. De hogy lett ebből hatgólos vereség?

“A második félidő első tíz percében mentálisan nagyot fordult a meccs. Ellenfelünk elhitte, hogy meg tudja nyerni a meccset, mi pedig fejben beleragadtunk a saját hibáinkba. "Hiába sulykoltuk folyamatosan, hogy a hibákkal csak a meccs után szabad foglalkozni, a mérkőzés alakulása is a negatív érzéseket erősítette meg: míg az ellenfél minden támadásból gólt szerzett, addig mi ziccereket hibáztunk.”

 

A pályáról hiányzott egy vezér (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

“Két labdaeladás, három kihagyott ziccer és négy hiba védekezésben: ennyi kellett, hogy Montenegró átvegye a vezetést. Próbáltuk forgatni a csapatot, mert látszott, hogy védekezés közben is a támadásban elkövetett hibán rágódnak a lányok, de nem tudtuk kirángatni magunkat ebből az állapotból. Tegyük hozzá, nem is könnyű feladat fejben elviselni, hogy tíz perc alatt háromgólos előnyből háromgólos hátrány lesz.”

Korábban is beszélgettünk róla a kapitánnyal, hogy a magyar válogatott az egész torna legfiatalabb csapata, ami nem feltétlenül baj, csakhogy a keretben nem igazán vannak olyan rutinos játékosok, akik az ilyen nehéz pillanatokban a csapat élére tudnának állni. Talán most is egy ilyen vezér hiányzott a legjobban.

“Tudtuk már a torna előtt, hogy mi csapatként tudunk erősek lenni, de most valóban kellett volna egy rutinos játékos, aki fejben egyben tudja tartani a csapatot a pályán. Az, hogy a mérkőzés legfontosabb periódusában voltunk a leggyengébbek, azt mutatja, hogy hiába a Bajnokok Ligája-szereplés, egy világverseny egészen más. Itt 2-3 naponta kell csúcsteljesítményt nyújtani, fejben, fizikálisan és taktikailag is topon kell lenni. Ez sajnos nem sikerült.”

Mit csinálna másként a kapitány

“Ha kikapsz, akkor valamit nem jól csináltál, és én vállalom a felelősséget a döntéseimért” - mondta Golovin. A szurkolók és a (z önjelölt) szakértők több dolgot is számon kérnek a kapitányon, és bár nem mentünk bele mindenbe, két kérdést feltettünk mi is: Bordás támadásban kezdetése, illetve ezzel összefüggésben a beálló körüli védekezés, valamint a kapuscsere kérdését.

 

Bordás felbukkanása támadásban meglepő volt (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

“Nem értek egyet azzal, hogy feladtuk volna a beállós posztot támadásban Rékával. A játékunk gyorsítása volt a cél azzal, hogy csak egyet cseréltünk, és az első félidőben Réka szépen csinálta a helyeket a betörésekhez, jól zárt el és szorította le a falat. Nem azt vártuk tőle, hogy a góljaival megnyeri nekünk a meccset” - mondta Golovin.

“Ami a beállós körüli védekezést illeti, ez egy komplex kérdés. A taktikánk nem az volt, hogy a két hármas védőnk egy az egyben megállítja az ellenfél beállósát, az volt a célunk, hogy a kettes védők belépnek a passzsávokba, és nem engedik eljutni a labdát a beállósnak."A szurkoló könnyen elítéli a hármas védőket, ha sok gólt lő az ellenfél a vonalról, de a mi esetünkben a beállóból érkező gólok nagy részéért nem ők voltak a hibásak.”

A kapus ügye már jóval nehezebb kérdés, hiszen Böde-Bíró az első félidőben kiválóan védett, sőt a második elején is akadtak el benne lövések, ráadásul - ahogy korábban Golovin fogalmazott - a Fradi kapusa a csapat legfontosabb vezére, ezért a lehívása igen kockázatos döntés. A kapitány elmondta, ez a döntés közös a csapat kapusedzőjével, Tatai Péterrel.

 

Bíró az első félidőben frenetikus volt (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

“Szerintem tévút a kapusokról beszélni egy ilyen meccs után. Blani megoldotta a feladatát a második félidőben is, a legtöbb gólt a vonalról kapta, azért csak nem lehet elővenni, hogy hat méterről nem védett többet. A kapuskérdés egyébként is olyan, hogy csak utólag lehet okos az ember, hiszen előfordulhat, hogy ha beáll Szemerey és elakadt benne egy ziccer, elkapja a fonalat. De erre pont úgy nincs garancia, mint arra, hogy Blani nem kezd el ziccereket fogni a végén.”

Most már brutálisan nehéz lesz

Bár Golovin szerint a magyar válogatott továbbjut a középdöntőből, ha mind a három meccsét (Svédország, Horvátország és - a kapitány véleménye szerint - Szenegál ellen) megnyeri, sajnos még ez sem biztos. A hatgólos vereség gólaránya miatt egy hármas körbeverés (svéd-montenegrói-magyar) jó eséllyel nem nekünk kedvezne.

“A számolgatást meghagyom a szurkolóknak. A legfontosabb feladat, hogy fejben rendbe tegyük a csapatot, el kell érni, hogy a pozitívumokra koncentráljunk, a hibákból pedig vonjuk le a megfelelő következtetéseket. "Tudatosan kell készülnünk a középdöntőre és lelkileg nagyon erősnek kell lennünk, nem szabad azt érezniük a lányoknak, hogy már minden eldőlt. A saját feladatunkra kell koncentrálnunk, nem arra, amire nincs ráhatásunk.”

 

Még nem dőlt el semmi! (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

Ez utóbbi nem lesz könnyű feladat, hiszen ha a mieink maradéktalanul el is végzik a dolgukat, a középdöntő utolsó fordulójában Montenegró és (valószínűleg) Svédország egymással játszik úgy, hogy a felek pontosan tudni fogják, milyen eredménnyel mennek tovább mindketten. Rákérdeztünk a kapitánynál, lélekben úgy készülnek-e, hogy nyomás nélkül lehet játszani a középdöntőben.

“Nagyon fiatal csapatunk van és a játékosok egyéni, illetve a csapat fejlődésének a szempontjából sem mindegy, hogy szereplünk a középdöntőben. Egy vébén nincs olyan, hogy nyomás nélkül játszol, ráadásul amíg él a remény, hogy oda lehet érni a negyeddöntőre, kötelességünk mindent megtenni érte."Nagy szívvel küzdő, megalkuvás nélkül harcoló csapatot akarok a pályán látni a középdöntőben” - szögezte le a kapitány.