Amikor Szilágyi Áron nevéhez keres jelzős szerkezetet az ember, adja magát a háromszoros olimpiai bajnok, a kardvívó fenomén vagy éppen Vasas szakosztályelnöke. Most azonban a MOL Csapat egy egészen más természetű ügyben kereste meg Áront, aki a fentiek mellett még pszichológia diplomával is rendelkezik.

A hétvégén ért véget a részben hazai rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság, ami nem sikerült jól a magyaroknak, Gulyás István csapata a csoportkörben kiesett és a 15. helyen végzett. A kiesés egyik fontos oka volt, hogy a fiúk mentálisan nem bírták el a hazai pálya, a médiafelhajtás és az eredménykényszer nyomását, ezért fordultunk a fejben talán legerősebb magyar sportolóhoz, aki ráadásul a mentális felkészülés szakembere is.

 

“Szakembernek nem mondanám magam, hiszen egy alapfokú pszichológiai diplomám van, de olyan sportolóként, aki hosszú ideje kéri szakember segítségét a mentális felkészüléshez, nekem is van néhány gondolatom az Európa-bajnokságról. Még úgy is, hogy a kézilabda szakértőjének aztán végképp nem tartom magam” - mondta nevetve Áron.

Ez nem egy főzőkurzus

“Amikor egy egész csapat hónapokon keresztül azt hallja, hogy vadonatúj csarnokban, fantasztikus körülmények között, 20 ezer néző előtt kell pályára lépnie, teljesen természetes, hogy ez sokakból teljesítményszorongást vált ki. Ezt nyilvánvalóan kezelni kell, csakhogy ez egyáltalán nem úgy megy, ahogy azt sokan elképzelik.”

 

Nem sikerült kezelni (Fotó: MKSZ)

 

A torna előtt mi magunk is rákérdeztünk Gulyás Istvánnál a mentális kérdésekre, a kapitány elmondta, van szakember a csapat körül, akihez a játékosok fordulhatnak, és néhányan közülük önállóan is dolgoznak együtt mentális trénerrel. Csakhogy később olyan hírek jöttek, hogy szinte senki nem vette igénybe a csapat mellett lévő szakember segítségét, és Áron szerint ez nem véletlen.

“A sportpszichológus és a sportoló között csak akkor működik hatékonyan a munka, ha egy erős bizalmi viszony alakul ki közöttük. Nem úgy megy, hogy két héttel az Eb előtt elmegyek egy kezelésre, és máris tökéletesen fogok tudni koncentrálni a sorsdöntő meccsen. "Egyéntől függően akár évekbe is beletelhet, mire kialakul az a viszony, amire építve már valóban lehet eredményeket várni.”

 

A kéziválogatott stábja (Fotó: MKSZ)

 

“Bonyolult folyamat a teljesítményszorongás kezelése még egy egyéni sportolónál is, hát még egy csapatnál! Biztos vagyok benne, hogy a kéziválogatott keretét is teljesen különböző mentális felállású játékosok alkotják, csoportként nem is érdemes ugyanazt elmondani nekik, mert nem is kell mindenkinek segítség."

"A hatékony terápia a folytonosságra épül, és ez a válogatott esetében nehezen fenntartható, sőt nem sokkal könnyebb egy klubnál sem, hiszen egy esetleges átigazolás lehetetlenné teheti a közös munka folytatását. Az a helyzet, hogy aki ilyen problémával küzd, de nem tett ellene semmit, az hiába megy sportpszichológushoz hetekkel az adott verseny előtt.”

Pedig igaz a közhely: minden fejben dől el

“A sport univerzális jelenség, és azt gondolom, nem nagyon akad a világon olyan sportág, aminek a felkészülésében, taktikájában vagy akár technikájában forradalmi újdonságok várnak még felfedezésre."Röviden: kimaxolták, ami benne volt, ezért alaposan megnőtt a mentális felkészülés jelentősége, mert ott lehet még kiaknázatlan előnyökre szert tenni. Egy fejben erős sportoló ugyanis nemcsak önmagában nagy érték, de hullámhatást is képes kiváltani a csapatában.”

“Ez a bizonyos hullámhatás persze fordítva is működik: ha a húzóember, a csapat vezére rossz napot fog ki, hibázik és elbizonytalanodik, az szinte természetesen ragad rá a társaira is. És az a baj, hogy nincs tökéletes recept ennek elkerülésére, a legnagyobb sportolókkal is előfordul, hogy pont a legfontosabb pillanatban görcsölnek be, vagy hoznak rossz döntést” - mondta Áron, majd felidézte a 2019-es budapesti vívó-vb-t, ahol egy ismeretlen japán vívó már a 32 között kiejtette a háromszoros olimpiai bajnokot.

 

A budapesti vb Áronnak is kudarc volt

 

“Azt is hozzá kell tenni, hogy sok minden alkati kérdés. Én szerencsére jó versenyzőtípus vagyok, mobilizál a nagy tét és a nyomás, de még így is nagyon sokat segítettek nekem a mentális trénereim az évek során. Visszautalnék arra, amit fent is elmondtam: régóta dolgozunk együtt, jól ismerjük egymást, megvan a bizalom, és ezért tudják, milyen gombokat kell megnyomni Szilágyi Áronban, hogy jól működjön” - magyarázta nevetve.

“Talán pont azért nem ismerik még el sokan a pszichológia fontosságát, mert ez nem egy egzakt tudomány, más szóval nincs tökéletes recept a sikerre."Van, akinek csak bizalom kell, másokat valamiféle abnormális viselkedéssel lehet kizökkenteni, és akadnak olyanok is, akiket zsigerből feldob, és nem blokkol a nyomás. Hogy ez kiderüljön, a sportolónak szerencsés már fiatalon elkezdeni a közös munkát egy szakemberrel, ugyanakkor tudok olyan sportolókat felhozni példaként, akik 35 éves koruk után értek a csúcsra mentálisan. Szóval sosem késő elkezdeni.”

Saját élményekből is táplálkozik

Áron szívesen elmondta volna a saját történetét a kéziválogatott játékosainak, hátha segít nekik, de szakemberként tartja magát ahhoz, hogy a folyamatos munka eredményez javulást, nem egy feltüzelő beszéd. Egy sztorit viszont biztosan megosztott volna a csapattal a Hollandia elleni váratlan vereség után.

 

Az ifjú, de már világbajnok Szilágyi Áron a bal szélen

 

“17 éves voltam, amikor először bekerültem a felnőtt válogatottba, és a kapitány egyből betett a csapatba. Az első asszó előtt csak az zakatolt a fejemben, hogy ‘csak ne legyen 0-5!’, aztán egyből az első párban bekötöttem, és mondanom sem kell, hogy 0-5 lett. A kapitány azonban nem cserélt le a tűzkeresztség után, bízott bennem, és a következő asszót már 9-4-re én nyertem. Kiejtettük a koreiakat, és meg sem álltunk a világbajnoki címig” - idézte fel a 2007-es szentpétervári vébét.

“21 éves korom óta dolgozom sportpszichológussal, és például a tokiói játékokra is egy olyan mentális stratégiával készültem, ami megadta a győzelemhez szükséges pszichés stabilitást. Minden asszómra volt egy kulcsszó, amit magamnak mantráztam, és egy kivételével fényesen működött is a dolog. A kivétel az elődöntő volt, ahol a kulcsszavam a “felszabadultság” volt, de a Sandro Bazadze elleni csörte minden volt, csak felszabadult nem.”

 

Bazadze tombol, Áron ünnepel Tokióban

 

Áron, aki a rendkívül szoros és kiegyenlített kardvívó mezőnyben elsősorban párját ritkító mentális felkészültségével aratja a sikereit, szerint önmagát hozza hátrányba az a sportoló, aki nem kéri szakember segítségét, és ez azokra is igaz, akik egyébként jó versenyzőtípusok.

“Bevallom, eléggé bosszant, amikor azt olvasom, hogy mi, magyarok nem bírjuk a kiélezett helyzeteket, és magyar betegség, hogy a végén elbukunk. "Én ezt egészen másként látom, szerintem ez egyáltalán nem magyar betegség, hiszen mindenkivel előfordul, hogy a legrosszabb pillanatban hibázik. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a szakértő segítség annak sem árt, akit nem lenyom, hanem felpörget a tét. Már csak azért is, amit korábban is említettem: mivel a csapatok és válogatottak között aprók a különbségek, a legtöbb verseny fejben dől el, az nyer, aki pszichésen jobban bírja” - zárta a gondolatait Áron.