Győri-Lukács: Már nemcsak hisszük, de tudjuk is
2024. december 16. hétfő 11:51
“Ha a mi nyakunkban van a bronzérem, akkor mi vagyunk, nem?” - kérdezett vissza széles mosollyal Győri-Lukács Viktória, amikor azzal a kérdéssel kezdtük a beszélgetést, hogy a magyar-e a harmadik legjobb női kézilabdacsapat Európában.
“Nincs abszolút rangsor, napok vannak, amikor az ember megküzd a helyezésekért, és tegnap mi voltunk a jobbak, mi akartuk jobban! Csapatként egységesebbek voltunk, és ha talán egyénileg jobb játékosokból is áll a francia csapat, mi úgy összeálltunk, hogy bármekkora hátrányt képesek lettünk volna ledolgozni pusztán azzal, hogy kéz a kézben küzdünk a közös célért” - mondta a válogatott jobbszélsője.
Egy utolsó nagy tett
Ezen az Eb-n egymást érték a jobbnál jobb magyar teljesítmények, de félő volt, hogy a vékony keret és a szerkezeti gondok miatt nem marad erő a végjátékra. A magyarok remekül küzdöttek a franciák elleni bronzmeccsen, de az utolsó tíz percre érkezve ellenfelünk átvette a vezetést, és felmerült a kérdés, lesz-e mentális és fizikai erő innen is nyerni.
“Szavak helyett tettekkel bizonyítottuk, hogy hiába fiatal a csapatunk, sokkal érettebbek vagyunk, mint korábban. Már nem zökkent ki minket, ha átveszi a vezetést az ellenfél, a hitünket pedig egyszerűen lehetetlen volt megtörni. Annyira akartuk ezt a közös, hatalmas sikert, hogy egy pillanatra sem ingott meg a hitünk” - mondta az Eb álomcsapatába is beválasztott szélső.
“Én végig tudtam, hogy a miénk lesz a bronzérem, és ahogy az öltözőben körbenéztem, mindenkin ugyanezt a magabiztosságot láttam.
"Nem ijesztett meg minket, hogy pár nappal korábban, a középdöntőben úgy kaptunk ki a franciáktól, hogy minden lépésünkre volt válaszuk. Úgy mentünk ki a bronzmeccsre, hogy itt ma csak mi nyerhetünk.”
Hogy végül tényleg a magyar szövetség vitrinjében landolt a bronzérmesnek járó trófea, azért nagyon sokat tett Győri-Lukács, aki az egész tornán a mieink egyik legjobbja volt. Amikor megkérdeztük, melyik volt a kedvenc pillanata a tornáról, biztosak voltunk benne, hogy az utolsó gólunkat fogja mondani a végletekig kiélezett kisdöntőről, amit egy igen furcsa - és szerencsés - támadás végén pont a győri szélső helyezett el a francia kapuban.
“Természetesen az, amikor [Böde-Bíró] Blani a trófeával a kezében odalépett elénk, és felemelte. Ez a pillanat örökké megmarad bennem. Ott álltunk, ahova el akartunk jutni. Ott voltunk mindannyian, együtt, egymást ölelve. Ez számomra mindennél többet jelent.”
A női kézilabda-válogatott tizenkét év után szerzett érmet nagy világversenyen. 2012-ben, Szerbiában a Görbicz-Pálinger-Tomori fémjelezte generációtól ez nem volt meglepetés, a jelenlegi csapattól viszont még az elmúlt egy évet nézve is hatalmas bravúr volt. Hát még ha még messzebbre nézünk.
A horvátok elleni születtünk meg
Egy korábbi interjúban Golovin Vlagyimir kapitány fogalmazott úgy, hogy az egy évvel ezelőtti világbajnokság kulcsmeccsén, Horvátország ellen született meg a csapatunk. Való igaz, a szívrohamos hajrával megnyert mérkőzés óta bravúrt bravúrra halmoz a magyar válogatott, egy sikeres olimpiai selejtező, egy egészen kiváló olimpiai torna és most egy Eb-bronz lett az év termése.
“Lehet, hogy ott indult el valami, hiszen akkor tapasztaltuk meg, hogy mínusz hatról is van visszaút, ha hiszünk benne, és vállt vállnak vetve küzdünk. Az olimpiai selejtező önbizalmat adott, aztán Párizsban is jól játszottunk, ám ott megfordult a szerencse, és az ellenfélnek hozott szerencsét a véghajrá."Ez az Eb viszont végleg meggyőzött mindenkit, hogy ott vagyunk a kézilabdavilág élmezőnyének nyomában.”
“Nem mintha az olimpiai hatodik helyet szégyellnünk kellene, de a svédek elleni negyeddöntő alaposan összetört minket. Már ott is bennünk volt ez a szereplés, hiszen úgy utaztunk ki Párizsba, hogy már nemcsak hittük, de tudtuk is, hogy bárkit le tudunk győzni. Ennek a folyamatnak lett a kifutása ez a bronzérem, amiben komoly szerepe volt a mentális erő, a csapategység és a saját játékunkba vetett hit mellett a hihetetlen támogatásnak, amit a lelátóról kaptunk.”
Ha már az önbizalom szóba került, a magyar lányok már a torna előtt jelezték, hogy éremért akarnak küzdeni. Pedig könnyen be lehetett volna bújni a szövetség hivatalos célkitűzése mögé (ez az első hatba jutást jelentette), de a játékosok nyilvánosan kijelentették, nemcsak eljutni akarnak a bécsi Final Weekendre, de ott éremért akarnak küzdeni.
“Mi ezt az első pillanattól kezdve nagyon komolyan gondoltuk. Mindannyian éreztük, hogy olyan egységbe kovácsolódott a csapat, ami ritkán adatik meg, és azt is tudtuk, hogy ha a saját játékunkat magas szinten tudjuk megvalósítani, bárkinek komoly gondot tudunk okozni.
"Nem nagyképűség volt a részünkről, inkább azt üzentük vele, hogy nagyon erősen hiszünk magunkban” - mondta boldogan Győri-Lukács.
Egy gond, ami nem sújt minket
Az olimpiai ciklus első világversenye kicsit mindig vakrepülés, hiszen sok ország már itt elkezdi a következő olimpiára összerakni a csapatát. Sztárok vonulnak vissza, fiatalok robbannak be, sok helyen edzőt - és vele koncepciót - is váltanak. Nos, ezek a gondok minket biztosan nem sújtanak, hiszen az Eb egyik legfiatalabb csapata volt a dobogóra pályázó magyar csapat.
“Igen, mi is beszéltünk róla, hogy nagyon fiatal a csapatunk, és még bőven van benne előrelépési lehetőség. Nagyon sokáig fog még együtt játszani ennek a csapatnak a gerince, és az, hogy már most ilyen hihetetlenül egységes, valóban azt mutatja, hogy sok örömünk lesz még bennük.”
“Hogy hol és miben van még előrelépési lehetőség, azt nem az én feladatom kijelölni, és nem is szeretnék nagyon messzire tekinteni. Először az a feladat, hogy stabilizáljuk a helyünket ott, ahol most tartunk, vigyázzunk rá, hogy az egység, a csapatszellem ne sérüljön, és akkor a stábnak is könnyebb lesz megtalálnia azokat a pontokat, ahol még van bennünk előrelépés.”
“De ahol most tartunk, már az is nagy dolog. Nem félünk senkitől, nem a vereséget akarjuk elkerülni, hanem győzni akarunk, tesszük ezt olyan egységesen, amit nem lehet mesterségesen összehozni."Ez vagy van, vagy nincs. Nekünk azért van, mert nagyon szeretjük egymást, igazi barátságok és bajtársiasság szövődött az öltözőben. Ez a motorunk”
- tette hozzá az All Star-szélső.
