Férfi vízilabda világkupa, szuperdöntő, bronzmérkőzés:
Magyarország-Horvátország 18-15 (3-4, 4-4, 4-2, 3-4, 4-1) - ötméteresekkel
gólszerzők: Manhercz 3, Vismeg, Burián 2-2, Vigvári Ve., Nagy Ák., Nagy Ád., Fekete, Bedő, Tátrai, Vigvári Vi. 1-1, illetve Fatovic 4, Loncar 3, Lazic, Butic, Pavlic 2-2, Pejkovic 1

Varga Zsolt szövetségi kapitány tanítványai a végig kiélezett összecsapáson hiába vezettek két góllal az utolsó negyed közepén az olimpiai és Európa-bajnoki ezüstérmes elleni rangadón, végül az ötméteresek döntöttek, amiben aztán Csoma Kristóf bravúrjainak köszönhetően jobbnak bizonyultak. A legeredményesebb magyar játékos három góllal a csapatkapitány Manhercz Krisztián volt.

"Ennek a csapatnak ilyen mérkőzések kellenek, tanultunk a tegnapiból és tanulunk a maiból is" - idézi a szövetség honlapja a kapitányt. "Nyilván fontos a fiúknak és személy szerint nekem is, hogy éremmel jövünk haza egy világversenyről, még ha ez nem is a legfontosabb. Ez olyan visszajelzést ad, ami komoly lökést jelent a továbbiakhoz: hogy a taktika, amit felépítettünk és gyakoroltunk, működik."Mert az elején csak végrehajtod, de egy ilyen torna után már hiszel is benne. "És persze fontos az a dopamin-löket, amire visszaemlékezve nyáron végigcsinálja mindenki a kőkemény edzéseket, tűri a fájdalmat a tízszer kétszázak alkalmával, mert egyértelmű, hogy kizárólag nagyon komoly munkával tudunk eredményesek lenni."

"Ennek a fiatal csapatnak épp az az egyik komoly előnye, hogy tud darálni, tudja fárasztani az olyan csapatot, mint a horvát. Természetesen mindennél fontosabb, hogy okuljunk a ma történtekből, abból, hogy végig ott tudtunk maradni velük, vissza tudtunk jönni kétgólos hátrányból is, és abból is, hogy a végén annak ellenére sem tudtuk lezárni a mérkőzést, hogy érezhetően a kezünkben volt."

"El kell fogadnia mindenkinek, hogy egy komoly építkezés kezdődött, egy olyan generációváltással, amit huszonöt éve nem húzott meg senki a magyar vízilabdában. Időt kell hagyni, hogy ez a gárda érjen, hogy a játékosok fejlődjenek, összeérjenek – tudom, a magyar válogatott mindenhová aranyéremért megy, én sem fogok soha mást mondani, viszont pontosan tudjuk, hogy a nagy ‘76-os generáció tagjai sem váltak azonnal nyerőemberekké, Sydney előtt többen is megtapasztalták már ’96-ban, milyen egy olimpiáról érem nélkül hazajönni.

"Ez a torna, meg a bukaresti januárban egy kis lépcsőfok volt, de olyan, amit nem lehet átugrani, ha az a cél, hogy a 2027-es budapesti világbajnokságra, majd a 2028-as olimpiára egy valóban aranyesélyes csapat kovácsolódjon össze."