Nem a svédeknek vagy a braziloknak köszönhetjük
2023. január 24. kedd 09:55
“Valaki fent ezt így írta meg. Köszönjük neki” - mondta széles mosollyal Székely Márton, a férfi kézilabda-válogatott kapusa, amikor alig néhány órával a mieink negyeddöntőbe jutását hozó játéknap után utolértük.
“Ritkán van szerencsénk, az öltözőben beszélgettünk is róla, hogy többször is rosszul jöttünk ki az ilyen körbeveréses sztorikból. Most az utolsó meccsünk után még nem tudhattuk hogy negyedikek leszünk a csoportban, vagy másodikak és olimpiai selejtezősök. De ezúttal velünk volt a szerencse.”
Megdolgoztunk érte alaposan
Azt már a vb előtt tudtuk, hogy bravúr kell a mieinktől a negyeddöntő eléréséhez, sőt előzetesen kevésnek is tűnt, ha csak egy nálunk magasabban jegyzett ellenfelet győzünk le. Végül úgy alakult, hogy Izland legyőzése aranyat ért, mert Portugália megbotlott a középdöntőben, az utolsó körben pedig Svédország minket vitt magával a nyolc közé.
“Kellett a továbbjutásunkhoz a svédek győzelme, de én úgy tekintek rá, hogy elsősorban magunknak köszönhetjük. Tudom, sokan lebecsülik koreaiakat és a dél-amerikai ellenfeleinket, de előbbiek tíz perccel a meccs vége előtt csupán egygólos hátrányban voltak a portugálokkal szemben, a brazilok pedig pontot is raboltak tőlük. Egyáltalán nem volt könnyű dolgunk, és az, hogy most Stockholmból beszélgetünk, elsősorban a mi bravúrunk, nem a szerencsének köszönhető”
- szögezte le határozottan a MOL Tatabánya kapusa.
“Együtt nézte a svéd-portugál meccset a csapat, és amikor kiderült, hogy továbbjutottunk, valóban túlcsordultak az érzelmek. Mi tudjuk, mekkora bravúr ez és azt is tudjuk, hogy milyen kevesen hittek benne, hogy sikerülhet. Szerencsére mi a kevesekhez tartoztunk, és ez a hit nagyon sokat számított.”
“Az Izland elleni győzelmet is annak köszönhettük, hogy a mi célunk minden meccsen ugyanaz: semmit nem hagyni a tankban, kihajtani magunkból mindent és az utolsó percig teperni. Mi akkor is megyünk előre, amikor egy sztárcsapat hat góllal vezet ellenünk, és már csak negyedóra van hátra."Ennek köszönhetjük a továbbjutásunkat, és nem a svédeknek vagy a braziloknak”
- jelentette ki Marci.
A hullámzásból is jól jöttünk ki
Felvetettük a tatabányai kapusnak, hogy bár a csapat valóban mindent kiad magából a meccseken, az egyéni teljesítmények igencsak hullámzóak. Sőt, nem is csak meccsről meccsre, de egy adott összecsapáson belül is szélsőséges kilengéseket mutatnak a kulcsjátékosok is. Remek példa az izlandiak elleni meccs, aminek a hajrájáig Mikler Roli egy védett lövéssel állt, Bodó Ricsi pedig 3/0-s lőlappal futott neki. A történet végét ismerjük.
“A vb előtt olvastam én is, hogy egyéni összevetésben egyáltalán nem számítunk élcsapatnak a tornán, de ez már akkor sem érdekelt. Őszintén szólva szerintem még jobb is, hogy nem egy-két világsztártól várjuk a mannát,
hanem csapatban gondolkodunk, együtt küzdünk, és így nem vagyunk annyira kitéve a veszélynek, hogy ha a kulcsembereknek rossz napjuk van, megbénul az egész csapat.”
Lebénulást azért így is hozott a világbajnokság, a portugálok elleni meccs minden szurkoló számára hidegrázós élmény volt. Támadásban gyakorlatilag a teljes csapat leblokkolt, a védekezés egy darabig elfogadható volt, de a végére már tényleg csak a remekül védő Székely Marci maradt a vártán.
“Az nem szokatlan egy ilyen sűrű torna közben, hogy egy-egy meccsen rossz napra ébrednek néhányan, de olyat nem sokszor éltem át a pályafutásom során, hogy mindenki bal lábbal kel fel. De a csapat erejét mutatja, hogy két nappal később a svédek ellen már sokkal jobban játszottunk, a mérkőzés kétharmadáig abszolút meccsben voltunk.”
Nyomás nélkül a negyeddöntőben
Amikor Marcival beszélgettünk, még előttünk volt a párhuzamos középdöntőcsoportok utolsó fordulója, így nem tudhattuk, a dán vagy az egyiptomi csapat lesz a mieink ellenfele a négybe jutásért (végül Dánia lett a befutó). De a kapus szerint amúgy is szinte mindegy volt.
“A legjobb nyolcban már olyan kicsik a különbségek az ellenfelek között, hogy nem sokat számít, melyikükkel kell megküzdenünk. Van viszont, amiről az ellenfél ismerete nélkül is tudunk beszélni. Például arról, hogy míg mi abszolút teher nélkül játszhatunk, addig az ellenfelünkön komoly nyomás lesz, ráadásul egy nappal kevesebbet pihenhet, mint mi.”
“Senki nem fog lebecsülni minket, ebben biztos vagyok, pedig elnézve a legjobb nyolc mezőnyét nem mi vagyunk a legerősebb csapat, az biztos”
- mondta vidáman a kapus.
“De a legutóbbi világbajnokság negyeddöntőjében hosszabbításig harcoltunk a franciákkal, előtte pedig a dánokat küldtük haza a csoportból. Talán pszichés oka is van, hogy az ilyen meccseken sokszor jobban teljesítünk, mint a csoportmeccseken, de a lényeg, hogy ezúttal is mindent kiadjunk magunkból. Mi csak nyerhetünk ezen a negyeddöntőn”.
Roli nem megy sehova
Megkérdeztük a tatabányai kapust, mit szólt hozzá, hogy Mikler Roli kis híján bejelentette a visszavonulását. A szegedi klasszis úgy volt vele, ha nem jutunk tovább, többet nem jön a válogatotthoz, ám a továbbjutás - és az olimpiai esély - más megvilágításba helyezte a történetet.
“Nem engedjük el Rolit, nagy szükségünk van rá” - mondta nevetve Marci, aki Mikler posztriválisa a válogatottban. “Szerencsés helyzetben vagyunk, mert bár ugyanazért a posztért hajtunk a válogatottban, a célunk mindkettőnknek ugyanaz, és a győzelemért bármilyen áldozatra készen állunk.”
A tatabányai játékos egy kategóriában egészen kivételeset alkot a világbajnokságon: hetesvédeseket tekintve a torna elitmezőnyében szerepel. Marci elmondta, imádja a heteseket, rengeteget gyakorolja őket, sőt edzéseken sokszor fogadásokat is kötnek egymás között, amikben szintén nem szerepel rosszul.
“Korea ellen sajnos nem segített a felkészülés az ellenfelekből, mert arcról nem igazán ismertem fel a lövőket, de szerencsére a többi meccsen elakadt bennem jó néhány büntető. Ez a kis csata a nagy háborún belül mindig feldob, remélem, a negyeddöntőben is lesz lehetőségem segíteni a csapatot” - zárta a gondolatait a válogatott kapus.
