Abból merítek erőt, hogy már a legjobbak is készülnek rám
2019. április 07. vasárnap 11:03
Fucsovics Marci számára kiválóan kezdődött az év, a keménypályás szezonban már összejött egy ATP-verseny döntője, és nemcsak megütközött abszolút topkategóriás játékosokkal, de kiváló meccseket játszott a teniszvilág krémjének számító versenyzőkkel is. A nyíregyházi klasszis fejlődése töretlen, folyamatosan az első 30 környékén mozog a világranglistán, aminek köszönhetően két ATP1000-es tornán is kiemelt volt.
“Mindig is az volt az álmom, hogy a legnagyobbakkal állhassak egy pályán. Hogy együtt készüljünk, a zsúfolt lelátók előtt lejátszott meccsek után pacsizzunk, és persze, hogy legyőzzem őket”
- mondta a MOL-csapatnak Fucsovics.
Hol vannak a határok?
Az embernek valahogy mindig az az érzése Fucsovics pályafutásának jelenlegi alakulását látva, hogy feszegeti a határokat. Sok éven át Challenger-versenyeken szerepelt, aztán jött a nagy durranás, és valamikor szűk másfél évvel ezelőtt a legjobb száz közé verekedte magát. Felmerülhet a kérdés, hogy hol vannak a határok, ha vannak egyáltalán.
“Hogy most mi váltotta fel a top100-as álmomat? Nos, a legnagyobb álmom természetesen az, hogy egyszer Grand Slamet nyerjek, és szeretnék top10-es játékos lenni. Tudom, hogy ezek nagyon ambíciózus célok, de az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy nincs lehetetlen.”
Marcinak van is miben reménykednie, hiszen az év elején, a keménypályás szezonban letudott nagy meccsei között több olyan is akadt, amit elveszített ugyan, de nagyon közel volt a győzelemhez abszolút topjátékosokkal szemben.
Fucsovics: Már győzni mentem fel a pályára Federer ellen
Fucsovics Marci újabb karriercsúcsot hagyott maga mögött, jelenleg a 31. helyen áll a világranglistán, azaz folytatódik a magyar éljátékos elképesztő menetelése. Az elmúlt bő másfél évben folyamatosan ugrált előre, és nagyon úgy néz ki, beválik a taktika, hogy elhagyta a Challenger-versenyeket, és a legjobbakkal versenyez együtt.
“Ezek az összecsapások nagy élmények voltak, de nyilván nem a vereségeknek köszönhetem, hogy többször is karriercsúcsot javítottam a világranglistán 2019-ben. A kötelezőnek vélt meccseket hoztam, és vertem meg nálam jóval magasabban jegyzett játékosokat is, a legjobbakkal pedig éles, szoros mérkőzéseket tudtam játszani. Elégedett vagyok, de azért annyira nem, hogy ne azt kutassam minden nap, hogy mi az az apróság, ami hiányzik a legjobbak ellen.”
Új edzővel a még nagyobb célokért
A MOL-csapat klasszisa a további fejlődés érdekében edzőt is váltott, de nem új szakemberrel kezdte meg a közös munkát, hiszen Olivier Taumával korábban már dolgozott együtt, méghozzá igen eredményesen.
“Olivier korábban három évig irányította a felkészülésemet, és hogy jól működött a kémia, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 450. helyről a 130.-ra ugrottam előre a szaktudásának köszönhetően. Jó ember, kiváló szakember, nagyon érti a teniszt, és biztos vagyok benne, hogy rengeteget tesz majd hozzá a játékomhoz.
"Korábban sem azért szakadt meg az együttműködésünk, mert úgy éreztük, nincs több a közös munkában, hanem azért, mert akkor Franciaországban éltem, és olyan erős honvágyam volt, hogy haza kellett jönnöm” - tette hozzá Marci.
A Nyíregyházán az év emberének választott sportoló bízik benne, hogy a francia szakember irányításával megtalálják, mi az az apróság, ami még hiányzik a top játékosok ellen. “Talán nem is arról van szó, hogy technikai értelemben nem vagyok készen egy ekkora feladatra. Lehet, hogy csak ezeknek a pillanatoknak a rutinja nincs még meg, hiszen bár elég régóta ütöm a labdát, azért pályafutásom korábbi szakaszában nem sokszor találkoztam ilyen minőségű játékosokkal.”
No meg persze a salakos borítás
A keménypályás szezon után salakra költözik a mezőny, és bár az laikus szemmel is látszik, hogy egészen más készségeket igényel ez a borítás, megkértük Marcit, magyarázza el, miért nehezebb salakon játszani azoknak, akik inkább a kemény borításon érzik otthon magukat.
“Salakon sokkal hosszabbak a labdamenetek, mert nem olyan gyors a pálya. Ezen a borításon lassul a labda, és nem is pattan olyan magasra, mint kemény pályán, viszont nagy előnye, hogy rá lehet csúszni az ütésekre.”
“Én inkább kemény pályán érzem otthon magam, abból is a lassabbak fekszenek a játékomnak igazán. Azt mondanám, 80 százalékban keménypályás versenyeken állok rajthoz, a maradék 20-on pedig osztozik a salak és a fű. Idén még egy héttel többet készülök a salakos idényre, így eggyel kevesebb versenyen állok rajthoz: most Monte Carlóban kezdődik csak számomra a salakos szezon” - tette hozzá Fucsovics.
“Tavaly úgy éreztem, jó szezonom lesz, jól mentek a szervák, a fonákom is stabilabb lett, és mégsem indult jól az idény. Ha jól emlékszem, az első 4-5 salakos tornámon az első fordulóban búcsúztam, aztán a vége mégis gyönyörű lett, hiszen Genfben megszereztem pályafutásom első ATP-tornagyőzelmét.
"Őszintén szólva idén is akkor lennék elégedett, ha sikerülne nyernem egy tornát, és meg tudnám védeni a tavaly salakon szerzett nagyjából 300 pontomat.”
Nagy tervek egyéniben, és Timi oldalán is
Marci optimistán várja a szezon hátralevő részét, és amellett, hogy szeretné kiélvezni minden percét a telt házas centerpályáknak, komoly tervei is vannak még idénre.
“Nyilván nagyon jó lenne idén is nyerni egy tornát, és az év elején ez már majdnem össze is jött egyszer: Szófiában csak a döntőben kaptam ki. Idén nagyon szeretnék jól szerepelni egy Grand Slamen. Hogy ez mit jelent? Mondjuk egy negyeddöntő már óriási lenne. És persze nem szabad elfelejteni, hogy vegyes párosban is komoly céljaink vannak Babos Timivel” - tette hozzá mosolyogva Marci.
“Timi egy klasszis játékos, korábban világelső is volt párosban, biztos vagyok benne, hogy hamarosan túllendül a problémákon, és újra régi fényében fog csillogni. Túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyon szoros baráti kapcsolat a miénk, nagyon sokat beszélünk egymással, biztatjuk a másikat."A pályán a következő időszakban egy párt fogunk alkotni, minden Grand Slamen elindulunk vegyesben, és a szemünk előtt már ott lebeg a nagy cél, a tokiói olimpia”
- szögezte le Marci.
